Századunk, 1842. január-december (5. évfolyam, 1-104. szám)

1842-09-26 / 76. szám

96. szám. Ötödik esztendei folyamat 1842. September 16. SZÁZADUNK. A czukorgyártásról. Igazitó adatok Pexa ur legközelebbi czikkéhez. A közönség Pexa ur jó szándékától a répaczukorgyártásról hosszabb czikket nyert, melly minap e lapokban jelent meg; sok jó tanács mellett alig egyes tárgyak is találhatók abban, mellyek igazítás által talán nyerhetnének. Ekkor többek közt több ízben van benne szó répatermesztésről, mellynél az uraságok tisztjeik és nyereményrészre szerződött gyárigazgatóik ámításai által nagy kárt szenvednének. A mint a tárgy fel van állítva, legalább kön­nyen félreértésre vezethetne.­ Mindenek előtt kiemelendő, hogy a gazdasági felügyelők és a gyárigazgatók semmi tőlem ismert esetben s alkalmasint sehol sincsenek egy személyben egyesülve, hanem mindig két külön személyt képeznek, kiknek mindegyike ága érdekét a tulajdonosnál külön képviseli. Aztán a gyárigazgatók nem mezeigazdák, hanem műtanos emberek, kik mesterségüket födél alatt tanulók s kerék- és kazánmunkájukat födél alatt űzték, arról pedig keveset vagy semmit sem értenek, mi a mezőn törté­nik. Ha tehát czukorgyár felállításáról volt szó, akkor nem ezek­től kéretett tanács az ár iránt, mellyen a répa termesztethetnék és eladathatnék, hanem a gazdasági igazgatóktól, kiknek a termesz­tési felszámítást és árjavalatot kellő uraságaiknak benyujtaniok. Mivel pedig ezek a mezeigazdaságot mindenütt otalmazták a gyár­munkálat ellen, sehol sem lehetett szó gyárigazgatók ámításai­ról az országok kárára. Tudva, hogy minden német országban, ott is, hol sem uraságok sem robotosok nincsenek, s hol a mun­kabár két sőt három annyiba kerül mint nálunk Ausztriában, a répa mázsája 4—6 garasnál nem drágábban adatik el a gyárak­nak. Ha tehát gazdaigazgatóink 12 pe­ktnyi árt javasoltak, úgy ez minden esetre jutányosnak tekintethetett olly országban, hol olcsó élelemszerek és csekély napszámbér számos robotokhoz csatlako­zik. Ha másrészt a gyárigazgató azt tapasztalta, hogy a nyers­anyag il­y ár mellett a gyártásnál fenállhat és kielégítő haszonnal működhetik, úgy a szállítási szerződés mindkét részről jólelkiileg köttetett és ámítás senkinek eszébe nem jutott. Hogy ez ár valódi és alkalmatos, már abból is látható , hogy közel ugyanaz, mellyen régideje a parasztok a répát egymástól vásárolják. Valamelly uraság p. o., mellynek a gazdatiszt azon fel­számítást nyújtja be a czukorgyár-vállalat kezdeténél, hogy a répa mázsáját 4-V2 P- kr­on termesztendi, igaz, később azt meggondo­latlannak találja. Azonban a legalaposabb mezőgazdák megegyez­nek abban, hogy a répa 8 kr.on bízvást termeszthető s illendő nyereséggel a gyáraknak 12 kr.on engedhető. Épen ezért sehol sem köttetett szerződés, melly 12 kr., és az elhozatalt betudva, 15 kr. felülhaladott volna. Ha meggondoljuk , hogy egy répa , melly 1 — 3 fontot nyom­hat , a földön 1 négyszög lábnál több helyet nem foglal el; ha tudjuk, hogy egy hold 57,600 illy lábat foglal, s tehát ugyan­annyi répát teremhet, nem fog megütközőnek találtatni, ha el­mondom, hogy egyes ültetvényeknél meggyőződtem, mikép 600— 1000 sőt 1300 mázsa répa termett egy holdon. Sőt tudvák esetek, mellyekben egy hold 1500—1700 mázsát adott. Ha tehát hold­jától 300 mázsa szám­iltalik, melly esetben egy répának csak mintegy 1/2 fontot kell nyomnia, úgy ez nem rendkívüli, s gazdaigazgatóink ezt szintúgy megígérték mindenütt, valamint tudva, hogy Francziaországban szorgalmas földmivelésnél atalán mindenhol el is éretik. Hozzáadván még, hogy egy hold répaföld czékláin kívül még mintegy 100 mázsa répalevelet ad a marha­tartásra , könnyen fel fogjuk számíthatni, hogy egy gazdaság illy termesztéseknél és áraknál, ha különben balfogásokat nem tesz, igen jól kijöhet. De hogyan van, fogják kérdezni, hogy az átalányosan mutat­kozó panaszok után, valamint Pexa úr állításai szerint, semmi ura­ság répatermesztésnél nem boldogulhat, s ennél ismét vesztenie kell, mit a czukorgyártásnál nyer? Erre minden kiterjesztés he­lyett egy példával felelek. Olly gazdasági igazgató, kire terjedelmes répatenyesztés bi­­zatik, s a ki tudja, hogy uraságának szerencséje nagyrészt terje­delmes czukorvállalatjától függ, egy tavaszkor felnyitja pinczéit, mellyekbe magrépait áttelelésre takaritá, de mellyek után egész télen nem tekintett; rémülésére takarékénak legnagyobb részét rot­­hadtan, magát pedig a legközelebbi évre magrépáitól megfosztott­­nak találja. — Eljővén a márczius, kisül, hogy a vetésre szüksé­ges magnak alig találtatik ötödrésze tárában; igy tehát nyakra főre kell a szomszéd vidékeken még az utolsó pillanatban felhajt­ható magot összekotornia, s azért felemelt árakon szép sommácskát kidobálnia. — Midőn áprilisben az elvetésre szép idő jön, kisül, hogy a meglévő 40 vetőgép között alig van egy használható kar­ban ; mindnyájának hova hamarább kovácshoz, lakatoshoz és aszta­loshoz kell vitetnie s egészen uj készülék­ekkel elláttatnia, mibe nehány hét vész s az igazi vetési időszak elvesztetik. — Minthogy szükségben minden magot, legyen jó vagy rész, minő csak kap­ható, kell elfogadni, közölte sok régi, rész és csírázásra már al­kalmatlan szemek kaparnak. Az úgyis későn elvetett magnak nagy része tehát ki sem kél többé.­­ Ali­vel a mag nem az alkalmatos nedves tavaszi időszakban, hanem csak a melegebben és szára­zabban jő a földbe, midőn aztán soká nem esik, a többi mag sem akar kibújni. Már közel vannak a kétségbeeséshez, midőn végre kis eső beáll s ritka répa-növényecskék rendetlenül kibújnak. — E késedelmek közt a gaz felnő , s midőn nehány termékenyítő eső esik, melly alatt mindig a későbbi répák kikelésére várnak, a száz meg száz hold répaföld teljes parasrétté változik; ekkér a gyom a gyönge vetésen annyira felbujálkodik, hogy belőle rajt sem lát­hatni; elnyomatik ez, s midőn júliusban napszámosok seregeivel a dudva kigyomláltatik , a szegényes, foltos és elmaradt vetemény­­sorok egész nyomorúsága látható.­­ Most már a rut kopaszságokat akarják betölteni, s még júliusban nem átalkodnak az embererő minden pazarlásával plántákat kiültetni, mellyek a hőségben a drága öntözgetés daczára többnyire kihalnak, a maradék pedig el­törpül. Midőn a plántáknak szét kell osztatniok, ez nem a kora évszakban, hanem nyáron történik, midőn a gyökerek már hüvelyk­­vastagságot felülmúlnak s egymást kölcsönösen a legjobb földned­vektől megfosztották. — Valamint tavaszkor az elvetésnél, épen olly lajhán történik őszkor a szüret. Már honnap tájban, november közepe felé, még korán sincs minden répa kin a földből. E közben történik, hogy egész répaföldek, mellyeknek gyér termése több

Next