Századunk, 1843. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1843-04-20 / 31. szám

243 űzőink rettenetesen megadhatnák a kis csecsebecse árát 1) azáltal, hogy majd csak a fenemlített szellemhez szegődött nyomornak di­csértetnének hegyen völgyön, csak ők kaphatnának a tolakodó aján­lások által munkát, a többi ezerszer értelmesb­ és becsületesbek pedig éhen halhatnának; 2) azáltal, hogy ha előbb utóbb — ré­mülök a gondolattól — a gonosz fa gonosz gyümölcsét megterem­hetné, akkor ugyan azt mondom: míg magok között magokhoz hasonló érdemes mester- és polgártársaikból választhatnak be­csületes czéhmestereket, atyamestereket stb. hívatlanul magokat feltoló , őket hátuk mögött lenéző , kinevető , sujtogató, fő- és al­­czédmesterek bilincseibe magokat ne verjék, s mig saját keb­lükből választott dologhoz értő „munkalátók“ által vizsgáltathatják készítményeiket, addig ugyan idegen emberek által munkáikat fitymáltatni ne engedjék. Ments isten, hogy a mostani Iparegyesület érdemteljes tag­jainak valamelyikéről így gondolkodjam, de idején kell a themának nemcsak magát ajánló kellemetes, aranyfüsttel is kiékesített oldalát, hanem a színfalak mögé rejtett, a csalitban lappangható viperáját is megtekinteni. Érdekében áll az izgató pártnak, hogy a­hol valami nagy­szerű vagy csillámló terveztetik, m. p. o. az Iparegyesület, ott magát közbefárja és szájaskodásával azon hiszemet vívja ki, mintha nála nélkül semmi jó fel nem állhatna, és ha ő nem volna, a világ bizonyosan összeomlanak*). Érdekében áll, hogy miután valamelly országban a hatóságok, különösen, a mi legveszedelmesebb, a jegy­zői hivatalok, a tudósok, a nevelők és a fiatalság körül már tűrhető számú hívei vannak, érdekében áll mondom, hogy különösen a kézművesi osztálynál legyenek lekenyerezettjei; mert ezek nél­kül lehetetlen boldogulniok, lehetetlen a fenálló társasági viszonyo­kat ellenkező mirigyes társulatokkal felváltaniok és a legfőbb egy­házi s világi hatalmat, mellyhez becsületes utón nem juthatnak, melly után pedig legjobban ádáznak, kezeikbe keritennek, pedig ez az, a­miért viaskodnak**) és qui vult finem, debet velle media. Mikor épen ez és más ide tartozó gondolatokkal foglalatoskod­nám, azon tűnődvén, hogyan lehetne idején, korán, egy részről a mélyen tisztelt iparegyesületet a korunkban mindenütt dolgozó poli­tikai illuminatismus maszlagától megóvni, más részről derék kéz­műveseinket a megkábitás kelepczéjétől megmenteni ? — mi pedig, úgy vélem, nem megvetendő kis kérdés körülményeinkben — épen akkor kerül kezembe a Pesti Hírlap 229. száma, mellyben is a vezérczikk ez: „Némi journalisták s a czéhek.“ Miután a Pesti Hírlap“­lök­k sz. „Czéhrendszer és iparsza­badság“ czimü vezérczikkben t. t. Pulszky Ferencz ur különösen a magyarországi czéheket irgalmatlanul ostorozta volna, mondva: „Magyarországban a czéhrendszer semmiképen fel nem ele­­veníttethetik.“ „A czéheknek alkotmányunk mellett mindig csak rész követ­kezményei fognak bennünket nyomni, míg a nemesi szabadítékok s alkotmányunk szelleme“ — oh te boldogtalanul elcsavart szellem! hát te a szegény nemtelen polgárok millióinak baromi lealacsonítását sugalhatnád még továbbra is?—­ távol legyen tőlem illy káromló gondolat! — „lehetetlenekké teszi a jótékony következményeket“. A czéheknél „mindjárt kezdetben az egyedárusság iránya nyilatkozott, s kitűnt a czélzat: elnyomni mindazon ipar­űzőket, kik az egyesület tagjaivá lenni vonakodtak“. Istenem, de könnyű a si­ketet átkozni, a vakot gödörbe taszítani, a magát védeni nem tudó ártatlant korbácsolni! A czéhrendszer „mesterséges , a természettől eltérő rendszer“ annak, a­ki elhiszi. „Közelgőt már azon időszak, hol a czéhek, bármikint gyámo­­littassanak is, önmagukban megszűnnek.“ Meg ám, a­hol az illumi­natismus akármelly alakban kitűzheti zászlóját, mint p. o. ötven év előtt Rajna mellett, legújabban pedig Spanyolországban , hol Leoane főkapitány proclamatio útján minden kézműves-egyleteket, mind nyilvános- mind titkosokat, szigorúan eltiltott (i. e. Hírnök 11. sz.) De bezzeg nem szűnnek meg, a­hol törvényes rendszerető kormány és hű polgárok léteznek. „Ha a czéheknek fenállását“ — t. i. Magyarországban — „kí­vánják, fel kell áldozni a nemesi szabadságot; ha a nemesi szabadság mellett harczolunk, dőlnek a czéhek; mind a kettő egymás mellett jól elrendezett országban meg nem állhat.“ Nem ám, némelly jó urak agyában, de megállhat, meg is kell állania, a becsületes polgári életben. Ezen mondásai a P. H. 101-ik sz.nak úgy vélem, csakugyan igen igen „alkalmatosak ingerleni a kedélyeket a czéhek kiirtásá­ra,“ legalább magyar honunkból, és talán még­sem egészen „nyo­morult politikai zugprókátorság“ (P. H. 229. sz. 164. 1.) ezen magyarán kiirt mondásokat korunkban megérteni. Pedig jól meg­felölte a nyájas olvasó, Kossuth Lajos úr, ki egyébkor olly szorgal­matos a csillagos jegyzések megtételében, ez alkalommal egy betű­vel sem rovta meg­­. Pulszky Ferencz urnak mindezen épen nem tréfálódó szavak­. Pedig, ha mint most szinli, „az eltörlött helyte­len“ CO institutio helyébe más helyesebb eszközt“ kívánt volna eleitől, vagy most kívánna igazán állíttatni, ha mint mondja: „ez volt mindig, ez most is véleményünk“, ha szívből volna, a­mit mond: „és valóban nem csodálkozhatunk eléggé, hogy a czéhek eltörlését még azon megyék is akarják, mellyek az ősiséget meg­tartani igyekeznek“ : ébredjetek a czéhek ostorozásával saját szi­veitekben kést forgató, idétlen és következetlen conservativek! Ím, az ellenség jobban érti ám, hol fekszik legdrágább kincsetek! Mi­kor ti nem értitek, ő érti, hogy az „ősiség s a czéhek“ aristocra­­ticus országunknak egymástól elválhatlan szegletkövei, mellyeken nyugszik egész polgári boldogságunk. Ha, mondom , szivbeli volna ezen Csodálkozás, ha most nem kétsziveskednék, ugy­e , kötelessége lett volna­­. Pulszky úr idézett szavaira az érdemlett rovást meg­tenni ? Ámde hallgatott. (Folytatása következik.­) *) Wo eine grosse , herrliche Begebenheit vorgeht, da muss gemuth­­masst werden, dass sie durch uns geshehe.“ Ezt a teczkét adta Weishaupt Ádám, az akasztófák czimere, a maga híveinek. Jarke vermischte Schriften 2. Th. 278. 1. **) „Der Illuminatismus“ — értsük meg magyarul, felvilágosodás , hala­dás“, ugy-e szép szavak? — „ist der Versush ein Gebäude aufzu­richten , welches im Gegensätze gegen die bestehende gesellschaft­liche Ordnung, einen neuen Staat und eine neue (antichristliche) Kirche in sich beschliesen sollte. Geistliche und weltliche Gewalt in dieser neuen, die ganze Welt umfassenden Gesellschaft, sollte sich in den Händen der Ordensobern vereinigen.“ Jarke vermischte Schrif­ten 2. Theil 280.1. 244 Recapltulatio. K­­u J. adóczikkeire tett észrevételeim Századunk 26. szá­mában ismét elferdítve adattak elő. *) Részletes taglalással sem az érdemes szerkesztőséget, sem a közönséget untatni nem kívánom, felvilágosításul mindazonáltal észrevételeim tartalmát rövideden előadni több becsúszott hibák miatt szükségesnek véltem. Általányosan és teljes meggyőződésemnél fogva a háziadónak a nemesség általi felvállalása ellen nyilatkoztam, három oknál fog­va: 1) mert azt igazságosnak Századunk 22. számában érintett okok mellett nem tartom, 2) mivel az adózó nép sorsán ezáltal mit sem *) Bizonyosan nem általunk. A szerk.

Next