Századunk, 1843. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)
1843-04-20 / 31. szám
243 űzőink rettenetesen megadhatnák a kis csecsebecse árát 1) azáltal, hogy majd csak a fenemlített szellemhez szegődött nyomornak dicsértetnének hegyen völgyön, csak ők kaphatnának a tolakodó ajánlások által munkát, a többi ezerszer értelmesb és becsületesbek pedig éhen halhatnának; 2) azáltal, hogy ha előbb utóbb — rémülök a gondolattól — a gonosz fa gonosz gyümölcsét megteremhetné, akkor ugyan azt mondom: míg magok között magokhoz hasonló érdemes mester- és polgártársaikból választhatnak becsületes czéhmestereket, atyamestereket stb. hívatlanul magokat feltoló , őket hátuk mögött lenéző , kinevető , sujtogató, fő- és alczédmesterek bilincseibe magokat ne verjék, s mig saját keblükből választott dologhoz értő „munkalátók“ által vizsgáltathatják készítményeiket, addig ugyan idegen emberek által munkáikat fitymáltatni ne engedjék. Ments isten, hogy a mostani Iparegyesület érdemteljes tagjainak valamelyikéről így gondolkodjam, de idején kell a themának nemcsak magát ajánló kellemetes, aranyfüsttel is kiékesített oldalát, hanem a színfalak mögé rejtett, a csalitban lappangható viperáját is megtekinteni. Érdekében áll az izgató pártnak, hogy ahol valami nagyszerű vagy csillámló terveztetik, m. p. o. az Iparegyesület, ott magát közbefárja és szájaskodásával azon hiszemet vívja ki, mintha nála nélkül semmi jó fel nem állhatna, és ha ő nem volna, a világ bizonyosan összeomlanak*). Érdekében áll, hogy miután valamelly országban a hatóságok, különösen, a mi legveszedelmesebb, a jegyzői hivatalok, a tudósok, a nevelők és a fiatalság körül már tűrhető számú hívei vannak, érdekében áll mondom, hogy különösen a kézművesi osztálynál legyenek lekenyerezettjei; mert ezek nélkül lehetetlen boldogulniok, lehetetlen a fenálló társasági viszonyokat ellenkező mirigyes társulatokkal felváltaniok és a legfőbb egyházi s világi hatalmat, mellyhez becsületes utón nem juthatnak, melly után pedig legjobban ádáznak, kezeikbe keritennek, pedig ez az, amiért viaskodnak**) és qui vult finem, debet velle media. Mikor épen ez és más ide tartozó gondolatokkal foglalatoskodnám, azon tűnődvén, hogyan lehetne idején, korán, egy részről a mélyen tisztelt iparegyesületet a korunkban mindenütt dolgozó politikai illuminatismus maszlagától megóvni, más részről derék kézműveseinket a megkábitás kelepczéjétől megmenteni ? — mi pedig, úgy vélem, nem megvetendő kis kérdés körülményeinkben — épen akkor kerül kezembe a Pesti Hírlap 229. száma, mellyben is a vezérczikk ez: „Némi journalisták s a czéhek.“ Miután a Pesti Hírlap“lökk sz. „Czéhrendszer és iparszabadság“ czimü vezérczikkben t. t. Pulszky Ferencz ur különösen a magyarországi czéheket irgalmatlanul ostorozta volna, mondva: „Magyarországban a czéhrendszer semmiképen fel nem eleveníttethetik.“ „A czéheknek alkotmányunk mellett mindig csak rész következményei fognak bennünket nyomni, míg a nemesi szabadítékok s alkotmányunk szelleme“ — oh te boldogtalanul elcsavart szellem! hát te a szegény nemtelen polgárok millióinak baromi lealacsonítását sugalhatnád még továbbra is?— távol legyen tőlem illy káromló gondolat! — „lehetetlenekké teszi a jótékony következményeket“. A czéheknél „mindjárt kezdetben az egyedárusság iránya nyilatkozott, s kitűnt a czélzat: elnyomni mindazon iparűzőket, kik az egyesület tagjaivá lenni vonakodtak“. Istenem, de könnyű a siketet átkozni, a vakot gödörbe taszítani, a magát védeni nem tudó ártatlant korbácsolni! A czéhrendszer „mesterséges , a természettől eltérő rendszer“ annak, aki elhiszi. „Közelgőt már azon időszak, hol a czéhek, bármikint gyámolittassanak is, önmagukban megszűnnek.“ Meg ám, ahol az illuminatismus akármelly alakban kitűzheti zászlóját, mint p. o. ötven év előtt Rajna mellett, legújabban pedig Spanyolországban , hol Leoane főkapitány proclamatio útján minden kézműves-egyleteket, mind nyilvános- mind titkosokat, szigorúan eltiltott (i. e. Hírnök 11. sz.) De bezzeg nem szűnnek meg, ahol törvényes rendszerető kormány és hű polgárok léteznek. „Ha a czéheknek fenállását“ — t. i. Magyarországban — „kívánják, fel kell áldozni a nemesi szabadságot; ha a nemesi szabadság mellett harczolunk, dőlnek a czéhek; mind a kettő egymás mellett jól elrendezett országban meg nem állhat.“ Nem ám, némelly jó urak agyában, de megállhat, meg is kell állania, a becsületes polgári életben. Ezen mondásai a P. H. 101-ik sz.nak úgy vélem, csakugyan igen igen „alkalmatosak ingerleni a kedélyeket a czéhek kiirtására,“ legalább magyar honunkból, és talán mégsem egészen „nyomorult politikai zugprókátorság“ (P. H. 229. sz. 164. 1.) ezen magyarán kiirt mondásokat korunkban megérteni. Pedig jól megfelölte a nyájas olvasó, Kossuth Lajos úr, ki egyébkor olly szorgalmatos a csillagos jegyzések megtételében, ez alkalommal egy betűvel sem rovta meg. Pulszky Ferencz urnak mindezen épen nem tréfálódó szavak. Pedig, ha mint most szinli, „az eltörlött helytelen“ CO institutio helyébe más helyesebb eszközt“ kívánt volna eleitől, vagy most kívánna igazán állíttatni, ha mint mondja: „ez volt mindig, ez most is véleményünk“, ha szívből volna, amit mond: „és valóban nem csodálkozhatunk eléggé, hogy a czéhek eltörlését még azon megyék is akarják, mellyek az ősiséget megtartani igyekeznek“ : ébredjetek a czéhek ostorozásával saját sziveitekben kést forgató, idétlen és következetlen conservativek! Ím, az ellenség jobban érti ám, hol fekszik legdrágább kincsetek! Mikor ti nem értitek, ő érti, hogy az „ősiség s a czéhek“ aristocraticus országunknak egymástól elválhatlan szegletkövei, mellyeken nyugszik egész polgári boldogságunk. Ha, mondom , szivbeli volna ezen Csodálkozás, ha most nem kétsziveskednék, ugye , kötelessége lett volna. Pulszky úr idézett szavaira az érdemlett rovást megtenni ? Ámde hallgatott. (Folytatása következik.) *) Wo eine grosse , herrliche Begebenheit vorgeht, da muss gemuthmasst werden, dass sie durch uns geshehe.“ Ezt a teczkét adta Weishaupt Ádám, az akasztófák czimere, a maga híveinek. Jarke vermischte Schriften 2. Th. 278. 1. **) „Der Illuminatismus“ — értsük meg magyarul, felvilágosodás , haladás“, ugy-e szép szavak? — „ist der Versush ein Gebäude aufzurichten , welches im Gegensätze gegen die bestehende gesellschaftliche Ordnung, einen neuen Staat und eine neue (antichristliche) Kirche in sich beschliesen sollte. Geistliche und weltliche Gewalt in dieser neuen, die ganze Welt umfassenden Gesellschaft, sollte sich in den Händen der Ordensobern vereinigen.“ Jarke vermischte Schriften 2. Theil 280.1. 244 Recapltulatio. Ku J. adóczikkeire tett észrevételeim Századunk 26. számában ismét elferdítve adattak elő. *) Részletes taglalással sem az érdemes szerkesztőséget, sem a közönséget untatni nem kívánom, felvilágosításul mindazonáltal észrevételeim tartalmát rövideden előadni több becsúszott hibák miatt szükségesnek véltem. Általányosan és teljes meggyőződésemnél fogva a háziadónak a nemesség általi felvállalása ellen nyilatkoztam, három oknál fogva: 1) mert azt igazságosnak Századunk 22. számában érintett okok mellett nem tartom, 2) mivel az adózó nép sorsán ezáltal mit sem *) Bizonyosan nem általunk. A szerk.