Századunk, 1843. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)
1843-10-19 / 83. szám
rászolgálnak csontjaik. Az egyik valami főpap lehetett. Nagyon még egy vegyes természeti gyűjtemény is, mellyben perui arany, siberiai turmallin, tömérdek nagyságú ezüstök; a mellett igen szép struczok, flamingók, colibrik, paradicsommadarak és a legszebb s legnagyobb kondor (Isas), melly valaha Európába jött. Érdekes különösen még az udvari cath. templomban levő orgona, melly Európában nagyságára nézve talán csak a római által mutatik fel; egészen megereszteni sípjait nem ismerik, mert a bolthajtás megrepedésétől félnek. A templomi zene a tökélynek legfőbb fokán áll, s midőn a glóriát énekelték, szivemet szinte megrepedni gondolom; a tömérdek nép az oltár csillogó fáklyáinál, az ünnepélyes isteni szolgálat, a fenséges ének, számtalan zeneeszközök kíséretében és a végső ítéletet hirdetni látszó orgona — mindezek olly meghatók valának, hogy buzgón fohászkodván istenemhez, könnyekre fakadtam, s eszembe jutottak Schiller versei: Wie wurde mir, als ich ins Innere nun Der Kirche trat, und die Musik der Himmel Herunter stieg — — O was ist Goldes, was Juwelen Schein, Womit der Erde Könige sich schmücken! Nur er ist mit dem Göttlichen umgeben, Ein wahrhaft Reich, der Himmel, ist sein Haus, Denn nicht von dieser Welt sind diese Formen. Egy napon sétálván Drezdában, egy épület előtt álltam meg, mellynek egész idomja nekem különösnek tetszett, s egy ifjút kérdezek, micsoda épület legyen az ? Azt felelé: das ist die Freimaurer-Loge.— Úgy tétettem magamat az ifjú előtt, mintha nem tudnám, mi az, s kérdém: Wer sind den die Freimaurer ? mire ő igazi póri naivsággal felelt: No, Sie müssen was Rares sein, wenn Sie nicht einmal das wissen ; die Freimaurer sollen viel Gutes in Geheimen thun, muss aber wenig daran sein, da Niemand etwas davon weiss. A szabadkőművesek a kormány jóváhagyásával működnek ugyan Szászhonban és másutt is, de azért én az ő titkolódzó systemájukkal nem barátkozhatom meg, mi ellen Fessler is kikel „Sämtliche Schriften über Freimaurerey“ czimű munkájában. — Meglátogattam ezúttal Reisinger zenemester urat, ki azon estve pompásan kormányozó Mozart gyönyörű Figaróját. Érdekes közel Drezdához Moreau emléke, kit egy ágyúgolyó Sándor császár oldala mellől elsodort. Drezdából kiindulván Moriczburgba jöttem, hol a szász udvarnak szép vadászkastélya vagyon, s honnan a vadászkerten keresztül Poroszország határihoz siettem. A poroszföld a hortobágyi pusztát varázsolta előmbe, mert az egész kavics- és homoktenger, néhol egy szélmalom látható, avagy egy sasnak emelkedése, minél egyéb a vidéket nem jellemzi. Ez majd két napig tart igy, kezdődvén ezután már a szép virányok, a regényes nyír- és fenyőerdők. Közeledvén Poszdam felé, egyszerre nagy puskaropogás üté meg füleimet, melly az erdőből jőve; de a helyett, hogy az valami haramia-csoport lett volna, ellenkezőleg győződtem meg, mert láttam a bokrok között a porosz vadászkar hadigyakorlatait, mi igen szép látvány vala. A ligetek közt találkoztam evang. vallásu tanulókkal, kik épen akkor majálist tartván, vigságuk tomboló zaja közt látszott, hogy leginkább mesterek szörpölgete bőven Bachus nectárjából. Hihetőleg illy tanítók vezérlete alatt keletkeznek a híres porosz Schnapsivók. Egyszerre megpillantom Potzdamot minden szépségeivel, a kék tavak, zománczos erdők és bokrok, vitorlás hajók, körültök repdese számtalan halászmadarakkal, s a várost mindenfelől körülövedző kertek paradicsomi mutatványt nyújtottak. Potzdam, Sanssouci, Charlottenburg, a Pápasziget gyöngyörü palotáival valóban leirhatlan látvány. Főnevezetességü azonban a potzdami királyi palota, mellyben még minden úgy van elrendezve, mint Nagy Fridiik idejében vala. A házi bútorok, a király kólái, flórája, íróeszközei s mindene megvan még szokott helyén, még a zsirfoltok is láthatók a kedvencz agarak etetőhelyén. Mutattatik a halhatlan emlékezetű királynak egy írott munkája is, mellybe Voltaire tulajdon kezével ezeket irá: Tant est grande la dépravation du coeur humain, que pour vivre en paix et heureux, on fut oblige de l’y contraindre par la puissance des foix. Látható szinte a kedvencz Barbarini tánczosnő arczképe, sőt még a király hálósüvege is; úgy szinte egy gyönyörű roccoco óra, mellyel neki Pompadour marquisnő küldött, s melly 32,000 tallérra becsültetik. Igen érdekesek ezen, 14 Lajos korizlése szerint bútorozott teremek. Megemlítésre méltó a városban a tanácsház is, melly szintén a nagy Fridriknek köszöni létét. Közel valók most már Berlinhez, mellynek nevezetességeit, leginkább balettját látni egyik fő vágyam vala, minthogy arról sok szépet hallottam már. Sebesen haladtam, szinte versenyezni szerettem volna a földön átfutó felhők árnyékával, s igy előbb mint gondolom , Berlin terült el előttem. E város asztalegyenességü téren fekszik, utczái szélesek és hosszak , felséges épületei olly szépek, hogy minden utazónak bámulását méltán gerjesztik. A brandenburgi diadalkapu igen jeles, és a városnak pompás egyenes főutczái, mellyek végét nem láthatni, különösen meglepő látvány. Számos templom, palota, szobrok, szökőkutak ékesítik az egészet. Minden a legjobb ízlésű, a külvárosban díszes kertek, s úgyszólván minden ház külön egy villa, s itt megvalósul, hogy egy természetes ibolyácska szebb a legfinomabb mesterkélt liliomnál. A belvárosban méltán foglal első helyet a királyi palota téré, mellynek egyik részén a pompás fejedelmünk négy udvarával, állatellenében a museum , melly óriási oszlopaival és bronz-szobraival felette pompás. E két épület között áll egy szökőkút, melly gőzmozgony által hajótotik s 150,000 e. forintba került; ettől nem messze egy darab kőből faragott nagy csésze, mellyben 60 ember foglalhat helyet. E roppant tömeget angol mechanicusok hozták e helyre különös erőmüvek segítségével. Egy szobor különösen magára voná figyelmemet: egy ágaskodó lovon ülő amazon, ki azon tigrist szúrja agyon dárdájával, melly lovába kapaszkodott, — ez hisz professor remek müve. E museum belső főcsarnoka olly pompás, hogy Münchenben s Velenczében sem láttam párját, képei és szobrai azonban nemcsak csekély érdeküek, hanem még azt is lehet mondani, hogy fölötte roszak. — Az úgynevezett hotel de Russie-ben szállottam meg, melly franczia modorban épülve, igen szép fekvésű; ablakom alatt azonban mindig olly nagy volt a lárma, hogy ama gondolatra jövök, miszerint az utczán az olympiai játékokat ünnepük, vagy hogy a bérkocsisok versenyeznek. Ablakaim alatt, úsztak a csatornán a nagy vitorlás naszádok, mellyek mintegy kikötőt ábrázoltak. Berlinnek szép boltjai vannak, Unter den Linden, Schloszplatz, Georgengassen folytában. A színházak közül legszebb épület a két udvari, egyik Unter den Linden, a másik Auf den Gensdarmen Markt. Ez utóbbi óriási nagyságú, jobbról s balról egy egy templomhoz támaszkodva s felséges kupakkal. E három óriási épület egymás melletti háromszögben kimondhatlanul meglepő. A város 350,000 lakost számlál. A fegyvertár, könyvtár, a királyi főőrhely és több fejedelmi épületek e várost méltán a legelsőbbek közé helyezik. Az utczák szélessége s egyenessége kimondhatlan gyönyör a szemnek, s tiz colossalis emlék, szép hidak és sétányok diszesitik e székes várost. Míg Berlinben mulattam, a telegraf mindig sürgönyzött , alkalmasint serviai vagy spanyol ügyeket jelentvén. Nem messze ehhez van egy óriási óra, melly szerint minden berlini órák igazittatnak. A vadaskert mindjárt a város mellett azon szerepet játsza, mellyet a bécsi Prater, melly utóbbiban azonban nagyobb a fényűzés kocsikban s paripákban , de természeti szépségére felül nem múlhatja amazt. Ér