Századunk, 1843. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1843-09-17 / 74. szám

37­9 4. szám. Hatodik esztendei folyamat 1843. September 19. SZÁZADUNK. Külön remieletek a büntettek egyes ne­meiről s azoknak büntetéséről. A büntető törvénykönyvi javaslat első részében, melly szól a bűntettekről és büntetésekről, a KK. és RR. által tett változtatásokkal. (Folytatás.) XIVI. F­e­j­e­z­e­t. A­­párviadalról.­­ 75. §. Párviadalok az azokból következett eredményhez ké­pest fognak bűntetteim , ugyanazért. Midőn a párviadalból halál következett, ha a vívók maguk között előre már elvégezték, hogy a viadal valamellyiknek halálos megsértéséig folytattassék, az, ki a másiknak halált okozott, mint gyilkos büntettetik. Ha pedig a vivők azt maguk közt el nem végezték, de a pár­viadalból mégis halál következett, a tettes a 123-ik §. szerint fog büntettetni. Ha azonban valaki párviadalban a másikat orozva fosztotta meg életétől, mindenesetre mint orgyilkos fog büntettetni. Midőn a párviadalból halál nem következett, de olly sértések követtettek el, mellyek eredményre nézve a 151 -ik §-nak a) b) és c) pontjai alá sorozhatók, a tettes az említett 151-ik §. szerint fog büntettetni. 176. §. Azok, kik a párviadalban segédek voltak, csak akkor fognak büntettetni, ha vagy ők maguk is a párviadal közben valakit orozva megsértettek, vagy a feleket a párviadal kezdésére inger­­lették , s abból valamelly, a fenebbi 175-ik §-ban körülirt ered­mény következett. — Illy esetekben úgy büntettetnek, mintha a be­következett eredményt párviadalon kívül ők magok okozták volna. 177. §. A párviadal magán panasz nélkül is közkereset alá veendő, midőn abból halál következett, vagy valaki úgy megsérte­tett, hogy a sértés miatt teljesen megtébolyodott; minden egyéb esetekben csak a sértett félnek panaszára mozdíttathatik közke­reset. XV. Fejezet. A szándékos öncsonkításról. 178. §. A ki olly czélzattal, hogy a katonáskodás törvényes kötelességét elkerülje, magát szándékosan megcsonkítja, büntetettni fog, s büntetése egy évi rabságig terjedhet, magában értetődvén, hogy ha a megcsonkítás után is valamelly katonai szolgálatra alkal­matos volna, annak teljesítésére kényszerittetni fog. 179. §. Ha pedig a megcsonkítást nem maga vitte véghez, hanem abban másnak segítségével élt, nemcsak a megcsonkított, hanem azok is, kiket ezen bűntettében tudva és szándékosan segí­tették, egy évi rabságig büntettethetnek. XVI. Fejezet: Az erőszakos kényszerítésről. 180. §. A ki mást vagy tettleges erőszakkal, vagy olly fenye­getésekkel, mellyek annak életére, testére, értékére vagy becsüle­tére veszélyesek voltak, s mellyeknek teljesedését az máskép el nem kerülhette, olly cselekvésre, tűrésre vagy elhagyásra kénysze­rít, mellyre azt jogszerüleg vagy épen, vagy legalább nem önha­talmával szoríthatta, büntettetni fog, s a mennyiben tette olly bűntettbe át nem megy, mellyről ezen törvénykönyvnek más feje­zete rendelkezik, büntetése egy évig terjedhető fogság leend. 181. §. Midőn pedig valaki mást olly cselekvésre, tűrésre vagy elhagyásra kényszeritett, mellyre azt jogszerüleg önhatalmával is szoríthatta, de a kényszerítésben törvényelleni módokat vagy eszközöket használt, nem a fenebbi 180-ik §. szerint büntettetik, hanem azon törvények súlya alá esik, mellyeket a törvénytelen mó­dok vagy eszközök használása által megsértett. 182. §. A fenebbi 180-dik §-ban körülírt erőszakos kény­szerítés csak akkor tekintetik bevégzettnek, midőn az, a mire valaki kényszeríttetett, az erőszak vagy fenyegetések következésében valósággal meg is történt. 183. §. Ha tehát a tettes valamelly erőszakos cselekvéssel a czélba vett kényszerítést megkezdette ugyan, de azt valamelly vé­letlenül közbejött akadály miatt be nem végezhette, csak kísérlet­ért büntettetik, s büntetése a fenebbi 180-dik §-ban kijelölt bün­tetésnek feléig terjedhet. 184. §. A fenebbi 180. 181. és 183-ik §§. eseteiben köz­kereset csak a sértett félnek panaszára indittathatik. XVII. Fejezet. Az erőszakos letartóztatásról, ember- és gyermekrablásról. 185. §. A ki mást erőszakkal vagy álnoksággal személyes szabadságától törvénytelenül megfosztott, ha azt huszonnégy óránál tovább le nem tartóztatta, egy évi rabságig büntettethetik. Ha pe­dig a letartóztatás huszonnégy óránál tovább tartott, de egy hóna­pot meg nem haladott, két évi rabság ; ha egy hónapot is megha­ladott, de egy évnél többre nem terjedett, öt évi rabság; végre ha egy évit is meghaladott, nyolcz évi rabság leend­ő tettesnek legna­gyobb büntetése. 186. §. Törvénytelennek pedig nem tekintetik a letartóztatás következő esetekben : a) Midőn az törvényes bíróság ítélete következésében, vagy ítélet előtt ugyan, de a büntető eljárásban meghatározott körülmé­nyek között, az ott kiszabott formáknak megtartásával, vitetett véghez. b) Midőn valaki a ragályos nyavalyák terjedése ellen felállí­tott őrvonalaknál az őrvonali szabályok szerint letartóztattatik. c) Midőn az elméjükben megháborodottak és őrültek akár gyógyítás végett, akár azért, hogy őrültségükben magukra vagy másokra nézve káros és veszélyes cselekvést el ne kövessenek, szabadságuktól megfosztanak.­­ De illy esetben sem szabad a letartóztatásnak hosszabb időre terjedni, mint a meddig azt a gyó­gyítás, vagy a fenőbb említett biztosítási tekintet szükségessé teszi. A ki valakit elmeháborodásnak színe alatt, tudva, hogy az elméjében megháborodva nincsen, letartóztat, vagy kellek­nél tovább fogva tart, ha tette a 232-ik §-nak súlyosabb rendelete alá nem esik, a fenebbi 185-dik §-nak rendelete szerint fog büntettetni, s bün­tetésének kimérésénél ezen körülmény súlyosan terhelőnek tekin­tetik. d) Midőn valaki fenyítési törvényes jogánál fogva (XXVIII-ik fejezet) azt, a ki fenyítési hatósága alá tartozik, bezárja. Fenyítési jognál fogva azonban a szülőknek gyermekeiket nyolcz napnál, má­soknak három napnál tovább senkit letartóztatni, vagy a letartóztatást

Next