Századunk, 1843. január-december (6. évfolyam, 1-104. szám)

1843-09-21 / 75. szám

95. szám. Hatodik­ esztendei folyamat 1843. September 91. 38. Külön rendeletek a büntettek egyes ne­meiről s azoknak büntetéséről. A büntető törvénykönyvi javaslat első részében, melly szól a bűntettekről és büntetésekről, a KK. és RR. által tett változtatásokkal. (Folytatás.) XXV. Fejezet. A hamis feladásról. 254. §. A ki mást valami bűntettért a felsőbbségnek tudva hamisan felad, büntettetni fog. 255. §. Tudva hamisan történtnek pedig akkor tekintetik a feladás, midőn a feladó még annyit sem volt képes bizonyítani, a miből valószínűleg kitetszenek, hogy azt, a­mit feladásban előa­dott, igaznak tartotta. 256. §. A közhatóságnak azon tisztviselői és szolgái, kik hivataluknál fogva kötelesek a bűnnyomozást teljesíteni, ha valakit hivatalból adnak fel, mint hamis feladók csak akkor vonathatnak büntetés alá, midőn ellenök bebizonyittatik, hogy tudták a vádlott­nak büntelenségét, s boszúból, gyülölségből vagy más mellékes tekintetből tették a hamis feladást. 257. §. A hamis feladónak legnagyobb büntetése: a) Három hónapi fogság leend, ha feladása ollyan volt, melly­­nek bebizonyodása esetében a vádlott egy évnél súlyosabb rab­ságra nem ítéltetett volna. b) Egy évi rabság, ha feladása ollyan volt, mellynek bebi­­zonyodása esetében a vádlott egy évi rabságnál súlyosabb, de öt évi rabságot meg nem haladó büntetésre ítéltethetett volna. c) Két évi rabság, ha feladása ollyan volt, mellynek bebi­­zonyodása esetében a vádlott öt évi rabságnál is súlyosabb bünte­tésre elítéltethetett volna. d) Négy évi rabság, ha valakit felségsértésről vagy hűtlen­ségről tudva hamisan adott fel. 258. §. Ha azonban a feladó önként ismét visszavette feladá­sát, mielőtt még az ellen, a­kit feladott, valamelly büntető eljárási lépés történt volna, a felebbi büntetéseknek csak egy negyedéig büntettethetik. 259. §. Ha pedig a feladó hamis feladásának támogatására tudva hamis tanukat vagy egyéb hamis bizonyítványokat is hasz­nált, a XXIV-dik s illetőleg a XXXV-ik fejezet rendelete szerint büntettetik. 260. §. Hamis feladásért csak a sértett félnek panaszára in­­díttathatik közkereset. Ha azonban a hamis feladás valamelly köz­hivatalban vagy közszolgálatban levő személynek hivatalbeli cse­lekvését vagy mulasztását tárgyazta, s a körülményekből kiviláglik, hogy a feladó boszúból, gyűlölségből vagy mellékes tekintetből tud­va hamisan tette a feladást, azon köztörvényhatóság, mellynek tisztviselője vagy szolgája a hamis feladás által megsértetett, köteles leend felügyelni, hogy a hamis feladó az illető bíróság előtt közke­reset alá vétessék, habár azt a megsértett egyének nem sürget­nék is. 261. §. A hamis feladó ellen indított büntető közkeresetben is törvény szabta büntetésen felül azon kár és szenvedés, melly a hamis feladás által a sértett félnek okoztatott, s a rágalomnak a 268-dik §. szerinti díja szintén meg fognak ítéltetni. 262. §. A hamis feladásnak azon eseteiben, mellyekre néz­ve csak magán panaszra indittathatik büntető közkereset, szabad­ságában áll a sértett félnek a büntető közkereset elmellőzésével, az okozott kár és szenvedés iránt, s a rágalomnak dija iránt magán keresetet indítani. XXVI. Fejezet. Az álnok gyanúsításról. 263. o. A ki más ellen szándékosan hamis bűnjeleket kohol, vagy valamelly bűnjeleket meghamisít olly czélzattal, hogy azáltal valakit büntető közkeresetbe keverjen, vagy a folyamatban levő bünkeresethez valaki ellen hamis bizonyítványokat szolgáltasson, büntettetni fog, s büntetése három évi rabságig terjedhet, s a beszámítás annál súlyosabb teend, minél nagyobb volt az alkal­matlanság, veszély vagy szenvedés, mellyet álnok gyanúsítása által valakinek okozott; sőt ha a koholt vagy hamisított bűnjelek kö­vetkezésében a vádlott tiz évi rabságnál súlyosabb büntetésre ítél­tetett, az álnok gyanusitónak büntetése is tiz évi rabságig emel­tethetik. 264. §. Ha azonban az álnok gyanúsítás felfedeztetett, mie­lőtt az által másnak veszély, szenvedés vagy alkalmatlanság okoz­tatott volna, az álnok gyanusítónak büntetése három hónapi fogsá­got meg nem haladhat. 265. §. Ha pedig az álnok gyanúsító maga felfedezte tettét, mielőtt az által másnak veszély­t, szenvedést vagy alkalmatlanságot okozott volna , büntetés alá nem vonatkotik. XXVII. Fejezet. A rágalomról, becsületsértésekről és a súlyosabb testi fájdal­mat okozó erőszakos cselekvésekről. 266. §. A ki valamelly határozottan megnevezett bűntettet vagy erkölcstelenséget valakire reá fog, s azt vagy annak szemébe mondja, vagy távollétében ugyan, de mások előtt nyilvánosan és közbotránkozással beszéli, a mennyiben tette a XXV-dik fejezet­nek súlyosabb büntetése alá nem esik, mint rágalmazó fog bűn­tetteim, s legnagyobb büntetése hatszáz forintig terjedhető pénz­beli büntetés leend. 267. §. Rágalmazónak azonban nem tekintetik, s büntetés alá nem vonatkotik, a ki szavainak valóságát bebizonyítja; sőt még az sem, ki azon bűntettre vagy erkölcstelenségre nézve, mely­­lyet valaki ellen annak szemébe mondott, vagy mások előtt nyil­vánosan elbeszélt, olly körülményeket képes bebizonyítani, mely­­lyekből állításának valóságát méltán következtethette. —■ A ki pe­dig valamelly bűntettre vagy erkölcstelenségre nézve csak gyanú­ját mondotta ki valaki ellen, s azt mint valóságot nem állította, rá­galomért csak akkor büntettetik, ha a körülményekből kiviláglik, hogy állított gyanújának épen semmi helyes oka nem volt, hanem azt egyenesen sértő szándékkal koholta. 268. §. A­ki valakit a­nélkül, hogy valamelly bűntettet vagy erkölcstelenséget különösen megnevezne, olly általános kifejezé­sekkel, mellyek közvélemény szerint becsületsértőknek tekintet­nek , szemben megtámad , vagy távollétében ugyan , de mások

Next