Századunk, 1844. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)

1844-11-22 / 93. szám

93. szám. Hetedik esztendei folyamat 1844. Novemberig* SZÁZADUNK. Harmadik izenete a KKnak és RRnek a mélt. FRRhez az ország közszü­kségeinek fedezésére teendő országos ajánlatról, s az országos pénztár jövedelmeinek beszedése s kezelése módjáról. Közelebbi izenetü­kben is kifejezték már a KK. és Rt. azon meggyőződésüket, hogy az ország kiváltságos lakosainak a közter­­heknek viselésére való készségét leginkább csak az biztosíthatja, ha a teendő fizetéseknek sikere lesz tapasztalható, s a­mint kétsé­get nem szenved, hogy érezhető siker csak tetemesebb pénzerő­nek előállítása által eszközöltethetik, úgy most is teljesen meg vagynak győződve aziránt, hogy midőn a C. FRR. által előter­jesztett összeg semmi tekintetben nem elégséges arra, hogy a fize­tés nehézségei után cserébe a kivívott eredmény gyümölcsét állítsa elő, annak megajánlása a czél, mellynek elérése nélkül e honnak biztos jövendője nincs, a közterheknek az ország minden lakosai által közösen, és aránylagosan leendő viselésését, nemcsak nem közelítené, hanem egyenesen még inkább eltávolitaná. Más részről azonban kénytelenitve látják magukat a KR. és RR. ez alkalommal azt is nyilván kijelenteni, miszerint el nem is­merhetik , hogy az általuk közczélokra szánt összegeknek meny­­nyiségét a mért. FRR. akár felebb emelhessék, akár b­elebszál­­líthassák; s a­mint példa nincs arra, hogy a m. FRR. bármelly eddig tett ajánlatoknak alkalmával a KR. és RR. által megajánlott összeget mennyiségére nézve b­elebszállítatni szorgalmazták vol­na, úgy ha a m. FRR. ajánlatok összegének megállapításában elhatározólag léphetnének fel, miután a törvényhozásban ré­szint mint királyi hivatalnokok, részint önszemélyükben vesz­nek részt, vagy a nemzetnek azon joga veszélyeztethetnék, melly szerint annak a közterheknek megajánlásában a törvényhozás má­sik részétől­ teljes függetlenséggel kell működhetnie — vagy a közterhek — azon főrendi tagoknak személyes ellenszegülése miatt, kik azokban, mint a hon nevezetesb birtokosai személy szerint na­gyobb mértékben részesülnek, olly összegben nem ajánltathatnának meg, mint a közjava kívánja; s azért a KK. és RR. a haza közér­dekében köteleseknek érezvén magukat e tekintetben is szorosan ragaszkodni hosszas gyakorlat által is erősített jogaikhoz, mellyek őket, mint a nemzetnek választott képviselőit illetik, azon ajánlat­nál, mellynek mennyiségéről a C. FRRet e tárgybeli első üzenetük­­ben tudósították, továbbá is megmaradnak; egyébiránt pedig, valamint az időre, és czélokra nézve, mellyekre az ajánlat teendő, úgy a közös teherviselés elvének a felírásban leendő kijelentésére nézve is előbbi nézeteikhez ragaszkodnak. Az országos pénztár jövedelmeinek kezelését illető törvény­­javaslatra nézve a KK. és Rt. vezéreltetve azon őszinte óhajtás­tól , hogy a két táblának megegyesülése ezen ollyannyira fontos tárgyban az országgyűlésnek jelen végszakában a tehetségig siet­tessék, legközelebbi üzenetükben mindazokban már járultak a C. FRR. javaslatához, a mikben ahhoz járulniok lehetett, s azért előbbi nézeteiktől e részben sem távozhatván, ő cs. kir. Főherczegségét, s a m. FRRket továbbá is kérik, és felszólítják, hogy azokhoz, va­lamint a közpénztári jövedelmek beszedése iránt velők közlött tör­vényjavaslathoz is járulni méltóztassanak. Üzenete a t. Kir. és RRnek a m. FRRhez a sz. k. Pest városéiban építendő országház iránt. Tanácskozás alá vétetvén jelentése azon országos választ­mánynak, melly az országház építéséhez szükséges telek kiválasz­tása s megszerzése és egyszersmind a tervrajzolatoknak megké­­szittetése végett az ország Karaitól és Rendeitől kiküldeték, ennek folytában a KK. és RR. javaslatukat nyilvánítják ki ez országos vá­lasztmány eljárása iránt, mind a kijelölt felekre nézve azon tekin­tetnél fogva, hogy ez egy részről sz­­lt. Pest városának választott polgárai által hazafias nemes készséget ajánltatván föl, más részről magára az épületre a nemzet annyival többet s annyival gyorsabban fordíthat; mind azon csődutra nézve, mellyet választott az országos választmány a végből, hogy úgy a haza mint a külföld legjelesebb építészeteitől tervrajzokat nyerhessen; e czélszerű mód alkalmaz­­hatásának szükségképens föltétele lévén a külföldi példák szerint is bizonyos díjnak kitűzése, miután a verseny csak díj által gerjesz­tetik, melly igen csekély már azért sem lehetett, mivel tervek ké­szítésére a távol külföld művészei is fölhivatának, s ámbár a KK. és RR. óhajtották volna, hogy az országház tervrajzai előbb nyuj­­tathattak volna be, semmint az or.gyűlés elmúlik, mindazonáltal, miután ha azok benyujtattak volna is, úgy megbírálásuk, mint a közülöki választás, s mint az elfogadottnak kivitele nem maguk az ország Rendeinek öszvege, hanem csak megbízottai által eszkö­­zöltethetők vala legczélszerübben, a KK. és RR. úgy vélekednek, miképen egy országos választmányt kellene kiküldeni, melly a ter­veknek megbirálásán, s megválasztásán, vagy, ha a beküldendők között elfogadható nem találtatnék, annak készíttetésén fölül egyszers­mind az országház épitésének s nemzeti jellemű földiszitésének tel­jes hatalmú, de felelős vezetésével is megbizatnék ; e czélra az or­szágos pénztárból egy millió ezüst frt. rendeltetvén ki, mint a melly öszvegnél az országos választmány csődhirdetése szerint a ver­senyző építészeknek magasb költségvetésre emelkedniük nem lehet. Ez értelemben van szerkesztve az ide mellékelt törv.javaslat és fölirás, s a KR. és RR. nem kétlik, mikép a m. FRR. ennek föl­­terjesztésében megegyezendnek, mint melly az országgyűléseknek Pesten tartásával természetes kapcsolatban lévén, ez által a nem­zetnek egyik régibb, s olly mind igazság és jogszerű, mind nemze­­tileg általános és forró kívánását fejezi ki. — Felirati javaslat­ ­ugyan e tárgyban ! Felséges stb. A nemzet egyik legforróbb s legigazságosb óhajtása, hogy az országgyűlések Pest városában tartassanak, mind azért, mivel a hon közepén feküvén, ez által a küldök, s küldöttek közötti szükséges közlekedés könnyítetik, mind azért, mivel ez a közigazgatásnak, és gyors igazságszolgáltatásnak királyilag is elismert fontos tekintetet által igényeltetik. S mennél forróbb, általánosb, és ollyan óhajtása ez a nemzetnek, mellyet az 1830. évi nov. 2-án költ k. k. válasz­ban is az igazsággal megegyezőig méltányolva szemlélünk; annál

Next