Századunk, 1844. január-december (7. évfolyam, 1-104. szám)

1844-11-26 / 94. szám

Hetedik esztendei folyamat 1844. November £©. SZÁZADUNK. Bái eredményeket szü­lne ősiségü­nk eltörlése. I. Én az ősiségnek, úgy mint áll, barátja nem vagyok, ugyanazért ne vélje senki, hogy jelen soraimban védőleg léptem föl mellette. Szeretném, ha az körülbelül úgy módosíttatnék, mint két év előtt e lapokban javasoltatott. Ha a törvény világosan kimondaná, hogy az örökbe eladott birtokra az eladás napjától számítandó pél­dául harminc­ éven túl az eladó rokoni semmi igényt többé nem tarthatnak, az ez idő folyta alatti visszakövetelés esetében pedig legfelebb a harminczadik évet kiegészítő napon nemcsak azon dom­­mákat, mellyen a birtok vásároltatott, hanem azon költségeket mellyeket az ideigleni birtokos harmincz év alatt a birtokra akar­­mikép tett s hitelesen bebizonyitni tud, már csak azért is, mivel azoknak hiteleseknek kellene lenniök, teendhető minden ellenök kifogás nélkül okvetlen lefizetni köteleztetnek, különben a birtok­­rai joguk ipso facto végkép megszűntnek tekintetvén , akkor tud­nék hányadán vagyunk, mihez kellene magunkat tartanunk, és a birtokvisszakövetelési esetek is ritkák lennének, mert az ideigleni birtokosok minden erejöket lehetőleg kifeszítenék, minél többet javítni, s építni a birtokon, miszerint ezáltal a visszaváltást vagy egészen elzárják, lehetlenítsék, vagy legalább lehetőleg megnehe­zítsék, mi a hazára nézve csak nyereség volna. Azonban nem azért nem vagyok barátja az ősiségnek, mintha az némelly igen természetes óhajtásunk teljesültének akadékul szol­gálna, mikép ezt sok uraink hinni látszanak, de hihetőleg csak lát­szanak, s ezt benső meggyőződésük ellenére csak azért állítják, mivel szegény ősapánkat, kit márcsak azért is, mivel ős­i régi, ők pedig minden réginek esküdt ellenei, meggyilkolni szeretnének, más, nyomatékosabb fegyverrel meg nem támadhatják Én az ősiségnek csak azért nem vagyok barátja először, mert sok haszontalan, szükségtelen perekre nyújt alkalmat, módosítása pedig senkinek kárára nem lehetne. Mondom, hasztalan perekre nyújt alkalmat, mert a hazának mindegy akár Péter, akár Pál bírja e vagy ama birtokot, csak eddigi törvényeink szerint magyar nemes legyen, s azon kötelességeit teljesítse, mellyek birtokához kötve vannak, vagy ahoz utóbb a haza által köttetni fognak. Pedig az ősiség csak akkor mondathatnék hasznosnak, ha a haza közjava nyerne általa. Mondom, szükségtelen perekre nyújt alkalmat, mert az, ki birtokát örökre eladta, vagy a pénzt, mellyért eladta, félre teheti s szilárdul megőrizheti, vagy nyomban a pénzen más birtokot vásárolhat s élhet rajta mindaddig, mig végre valamelly késő unokájának kedve duzzan ősi birtokát visszaperelni akarni; akkor pedig ő kegyelme—ha okos ember — vagy azt raondandja önmagának: de mit pereljek? a pénz, mellyen ősi birtokunk hajdan eladatott, megvan s azon más birtokot is vásárolhatok, s ha ezen összeghez még azon összeget is kamataival együtt hozzáteszem, mellyet száz évi bizonytalan perre elköltenék, szintellyan birtokot vehetek, mint ősi birtokunk, mellyet visszaperelni akarok; vagy ha az eladott ősi birtok árán vásárlott birtokban ül, ezt mondandja: mostani birtokom épen annyit ér, mint az, mellyel vissza akarok perelni; mert ha az ősi birtok eladása után nyomban más birtokot vettek erdődei, bizonyosan legalább annyit érőt iparkodtak venni, mennyit az eladott­ért; és ha van pénzem az ősi birtok vissza­váltására s perlekedési költségekre, e pénzen egy más új birtokot vehetek; ha pedig nincs, amazt csak mostani birtokom árán nyer­hetem vissza, s semmit sem nyerhetek, hanem ott leszek hol voltam, holott mostani állásomban legalább azon agályától vagyok ment: valljon hol veszem a perköltségeket? valljon mégis visszanyerhe­tem-e ősi birtokomat száz év alatt is? valljon nem halnak-e el végkép utódaim, mig a pernek vége szakad? valljon nem lesznek-e addig olly szegényekké, hogy a pert nem is folytathatják, s valljon nem jobb-e most nyomban pénzemen más birtokot venni, abba bele­ülni, azt száz évig használni, mint száz évig bizonytalan uton sóvá­rogni, költeni stb.? Mondom, költséges perekre szolgáltat alkalmat, mert azt tagadni nem lehet, mikép minden perek, de leginkább illy perek aránylag iszonyú költségekbe szoknak kerülni, s többnyire mégis száz meg százféle körülmények s fordulatok miatt mindig­ kétes kimenetelűek, s nem egy, hanem több példáink vannak, hogy sokan épen illy költségek következtében szegényedtek el végkép, mert a jó nyereség reménye fejében volt bizonyos vagyonokat is elköltötték, s végre mégis mit nyertek? Semmit. Miből legalább is annyit következtethetni, hogy mennyit némelly egyesek ősiségünk mellett nyernek , mások épen annyit vesztenek , mi ismét új bizo­nyítványul szolgál arra, hogy ősiségünknek semmi haszna nincs. Mondom végre: módosítása pedig senkinek kárára nem lenne; mert mint épen fönebb mondom : vagy az eladott birtok árát tarthatom meg, vagy nyomban rajta más birtokot vehetek, s semmit nem károsodom. De különben is, ha én még ma ősi birtokomat eladnám, teljeséggel nem praejudicálnék annak, ki a világon még nem is létez, és sem én, sem ő nem tudhatja, valljon fog-e valaha létezni; neki csak az fájhatna, ha ősi birtokára tekintve azt mond­hatná, hogy az hajdan ős apáitól erőszakkal elfoglaltatott, vagy ha­mis oklevelek segítségével tőlök elpereltetett; de nem az, hogy ősei hajdan azt jó pénzen szabad akaratuk szerint eladták s a pénz­ből vagy éltek, vagy azt neki megőrizték, vagy részére mostani birtokát vásárlották rajta. Nem vagyok barátja az ősiségnek másodszor azért, mert va­lamint minden perek a világon már természetük szerint, úgy az ősiségből eredetiek is a perlekedő felek közt több kevesebb gyű­­lölséget, ingerültséget múlhatlanul okoznak. Nem vagyok barátja harmadszor azért, mert miatta a perle­kedő felek csakhogy czélukat hova előbb s minél sikeresebben elérhessék, gyakran a legnemtelenebb, gonoszabb eszközökhöz, hamis oklevelek koholásához, elcsábított s megvesztegetett bizony­ságokhoz nyúlnak, folyamodnak. Nem vagyok barátja negyedszer azért, mert a tiszta igazság­gal ellenkezik, mert ha az, ki birtokát eladta, az érette kapott pénzen gazdálkodhatik, kereskedhetik, nyerekedhetik, s azt, mit illy móddal pénzre fordított, senki tőle el nem veheti, az igazság­gal teljesen összeférhetlen, hogy az ideigleni birtokostól megta­­gadtassék az , mit ő saját költségén a birtokon javított, s azt tete­mesen jövedelmezőbbé tette, pedig ezekből vajmi sokat nem szokott a bíróság neki megítélni! S igy nemcsak a viszonyosság elve, hanem a közerkölcsiség tekintetéből is, az ősiséget úgy, mint az jelenleg áll, pártolni nem tudom.

Next