Századunk, 1845. január-június (8. évfolyam, 1-52. szám)

1845-01-14 / 4. szám

Nyolczadik esztendei folyamat 1845. «fits­ch al- 14® SZÁZADUNK. Vallásos felekezetesség. Francziaországban minden hosszú vallás- s vélemény­ügyi küzdelmekre készül. Szorosan tekintve ugyanez eset áll Európának nevezetes részében: Angliában, Schweiz és Németországban, azaz ama tartományok magvában, mellyekben a vallás s vélemény épen legmunkásabb feszítettségü. A 18. század úgynevezett felvilágo­­sultsága Német- és Francziaországban a kereszténységet általa le­­győzöttnek vélte; mai nap az uj felvilágosodás, melly nem min­denben a régi, át kezdi látni, hogy rutul csalatkozott. A tizennyolcz­­adik században jámbor vallást, a vallásnak holt hüvelyét, és papo­kat tűrtek, kik a hi­­t többé-kevésbbé kigunyolák; mai nap illy papok többé nem tüzetnek. Ez nem csupán a katholikus orszá­gokban van igy, hanem a protestánsokban is; nem hallgatnak többé olly papra, ki ellentétben áll hivatalával. Genf, a kálvin sta­tus, egészen kálvintalanná vált, úgy a zwingliféle Zürich, a Wandt­land, egy nagy része a protestáns Schweiznak; mai nap ez mind ujanébredt methodismussal van bevonva; mitsem akarnak tudni langymeleg hitszónokokról. A protestáns Németországban még sok istentanár közt nagy tágasság (laxitas) uralkodik, egynél több tudós pap találkozik még, ki a theologiában egyebet nem lát tudós tanul­mánynál, a kereszténységgel tudományilag foglalkodik, anélkül, hogy hittel viseltessék iránta, úgy körülbelül, valamint a pogány­sággal fogna bánni — nem kiendvén azt. Múlt században ezen tu­dósok erdődei felületesek és szellemüresek valónak, ma utódaik ta­nultak és elménczkedők; de voltaképen ez ugyanazon holt gyü­mölcs a hit fáján. A népség egy nagy része elvonul tőlök, metho­­disticussá, pietisticussá válik; tudósoknak hagyják lenni e theolo­­gusukat, mik is örökre hadd maradjanak. Míg azonban a hitvéle­­mény katholikusok valamint protestánsok közt újra fellobog, katho­­likusoknál az egyház szellemében, protestánsoknál új felekezetek kísérletei szerint (mert a régi Lutherrel, a régi Kálvinnal s a régi Zwinglivel már nem igen boldogulhatni), a 18. századi felvilá­­gultság maradéka felhullámzik, habzik és dühöng Frankhon, Schweiz és Németországban. Frankhonban a Condillac-iskolábel a régi Constitutionnel, a régi National Cabanis iskolájából, a régi Debats Voltaire iskolájából, a katholicismus ellenei a császár­ság, convent és a állomány idejéből, esnek boszuságba; Né­metországban pedig és Schweizban maradványai egy Weis­­haupt, Feder stb. bölcsességének, előállítva Bretschneider, Pau­lus stb. által, kik tárogatót fújnak a régi babonának uj betörése felett, s dobolnak, hogy még az égen is viszhangzik. Hasonló tör­ténik Schweizban, hol a felvilágosodás Bern s Aargau cantonokban egészen boszussá lesz, s az embereket erőszakkal akadályozza, hogy jezsuiták legyenek ott, hol jezsuiták lenni akarnak. És mégis ezek ugyanazon emberek, kik neheztelnének, ha őket valaki gátolná, hogy felvilágosítók legyenek, ha felvilágosítók lenni kívánnak. Nem tűrik a­ „szeget szeggel“, Franczia-valamint Németországban a régi idok­ ezen maradványai egy újabb tan férfiaival szaporodnak, kik uj Krisztust remélnek, s javított kereszténységet; igy a theologu­­sok Hagen iskolájából, kiknek élén áll Strausz, igy Frankhonban ezeknek utánzói, Michelet és Quinet urak; igy szinte, de más érte­lemben, Lamennais ur, ki egy uj, a nép öléből született vallást remél. Ezen uraknak türelmet kelle vala tanulniok, habár csak önügyökben is, hogy meggyőződéseiket kifejthessék. De kérelmesbnek találják mindenütt jezsuitákról kiáltozni, hol keresztényekről a szó; a ka­tholikusok elsőtől utolsóig jezsuiták! a pietisták mindnyájan — né­met-protestáns jezsuiták; a methodisták mindnyájan — angol­­protestans jezsuiták! a puseyiták mindnyájan — angol-püspök­­protestáns jezsuiták! Mindenütt jezsuiták ! Mint némelly emberek hegedűvel telinek nézik az eget, úgy ezen emberek szerint az egész világ teli van jezsuitákkal. Jezsuiták elől, jezsuiták hátul, jezsuiták fen, jezsuiták len ! Egy dolog felől azonban mindenki bizonyos lehet: sehol többé nem fog az történni, mi a tizennyolc­adik században, mi a convent idejében, mi Napóleon korában történt; nem lehet többé semmit száműzetni, semmit lenyomni. Minél több az inger­lés, annál inkább szétgyökerezik a meggyőződés; a jövőnek jel­szava: általános valódi türelem; ehhez kell mindenütt szokniok az ember fiainak. Nem akarnak, de igen, kell ne­­kiek, majd nyilatkozik felette a jövendő, s őket moresre tani­­nitandja mindnyájokat. (A. k. u.) A kézművess(‘^? és gyárosc ^prapitá­­sáról ívj. állailalnial&J»aiB. s sí kom­ány­­sMothiiaSi, a bó^si­óverk. és gyárokrai befolyásáról. Dr. sínmy professortól. *) (Végel A csipkeverés például egy igen lassudad munka s a­ki ezt tudja, csudálkoznia kell, hogy a századok óta annyira hires braban­­tiai csipkék még olly drágán nem fizettetnek. Ám ezen csipkék, nem kézművesség által készülnek, hanem ezen munka apáczazár­­dákban megy véghez, hol avval az ottaniak, mint mellékes fog­lalkozás, s idő és unaloműzés miatt babrálnak, miért is a gyámnokok ezen munkálkodásra nemigen vágyakodnak, a brüsseli csipke gyártásával ellenben 10,000 személy foglalkozik. Készülnének csak a gyárakban egyes személyek által a gombostők, akkor bizony nem is lennének olly jutányosak, hanem mivel egyik csupán csak az azokhoz szükséges érczsodronyok metszése, másik hegyezésé­­vel, harmadik gömbitése, vagy idomitásával stb. foglalkozik, a mun­ka s ennek nehézsége megoszlik , s az időnyerő illyszerü foglalko­zás tetemesen meggyorsul. Hogy a gyártulajdonosok igen meggazdagulhatnak, az legin­kább az áruczikk tetemes mennyiségének kiállításában alapszik, mivel az almunkások, mint például a selyemszövők Lyon, a gyár­munkások Angolhon, Slezia, Csehország, Morva s Szászországban, igen csekélyül fizettetnek, így például, egy harizsnyaszövő-gyár, melly áruczikkének párját 24 ezüst krajczáron adja, nyer körülbe­lül egy egy pár mellett 4 ezüst krajczárt; már illy nyereség mel­lett több százezereket, sőt mondhatni tán milliót is elad évenkint, nyeresége áruczikke kisebb mennyisége mellett alig méltó figye­lemre, azonban nagyobb mennyiségnél bámulatig nagy. *) Jelen értekezés kezdete a múlt évi Századunk 100. számában látható -Szerk.

Next