TÁRSADALOMTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK - Az MSZMP KB Társadalomtudományi Intézetének folyóirata 1981
1981 / 4. szám - Tanulmányok - Huszár Tibor: Adalékok a magyar értelmiségi mozgalmak, szellemi áramlatok történetéhez 1945-ig
1918—1919-es forradalmakig uralkodó irányzat maradt, s hivatalos, „kincstári" értelmiségi társulások, mozgalmak ideológiai arculatát is meghatározta. Ugyanakkor Magyarországon a századfordulón visszhangra találnak újkonzervatív irányzatok is, ezeket részben a történelmi középosztály, részben az arisztokrácia csoportjai támogatják. E mozgalmak közös jellemzője, hogy túlmennek a hagyományos rendi konzervativizmus értékrendszerén, s a tőkés átalakulás valóságos ellentmondásait szem előtt tartva hirdetik meg programjukat. A hangsúlyokat a korszakkiemelkedő közírója, Asbóth János máshová helyezi, mint a dekadens, esztétizmusra hajlamos, műpártoló Justh Zsigmond vagy az agrárius szövetkezést, szociálpolitikát szorgalmazó Károlyi Sándor, a nemzetiségiekkel szemben különösen militáns Bartha Miklós vagy Szemere Miklós, de közös elem eszmevilágukban a romantikus városellenesség, a regionalizmus, az organikus közösségeknek, a patriarchális családnak, a földnek és a hagyománynak a mitizálása. Gondolkodásmódjukat — Szabó Miklós találókifejezését idézve — bipoláris típusalkotás jellemzi: a „nyugati"-„keleti", a „népi"-„urbánus" típus; ily módon az ún. kulturális és civilizatorikus értékek egymást kizáró pólusokként szembesülnek értékrendszerükben vagy az azt helyettesítő érzelemhalmazokban.Ifi A századfordulón a polgárságon belül is új folyamatok bontakoznak ki. A polgári értelmiség függetlenedési kísérletei is e folyamatokkal összefüggésben jelentkeztek. A sokféle irányban tájékozódó, megalapozottabb társadalomképet és programot igénylő, polgári értelmiségi csoportok kezdetben az 1900 januárjában útjára indított Huszadik Század című folyóirat körül és az egy évvel később alakult Társadalomtudományi Társaságban tömörültek.17 Az indulás pillanatában a társaság nem volt radikális irányultságú, ellenzéki mozgalomként sem jellemezhető. Az első években — így a Pikter Gyula elleni provokatív támadások időszakában — a különböző kifejlett vagy kifejlődőben levő irányzatok még együvé tartozásukat demonstrálták. Ám az 1904-ben a társadalmi fejlődés irányával kapcsolatos vita már jelezte, hogy az elvi ellentétek mélyek, a szövetség ideiglenes, a konzervatív liberális hagyományok szellemében nevelkedett és a történelmi-nemzeti osztályokhoz kötődő értelmiségiek, a finánctőkének elkötelezett polgári csoportosulások s a radikalizálódó, szocialista tanokkal is beoltott polgári-értelmiségi csoportok elvei és célkitűzései egyre világosabban elkülönülnek, sőt szembekerülnek egymással. E folyamatok felgyorsultak az 1905—1906-os válság időszakában. A konzervatív-liberális Gonda Győző és Balogh Jenő, majd később Gratz Gusztáv is kilép a társaságból, s Apáthy Istvánnal és Hornyánszky Gyulával összefogva alakítják meg a Magyar Társadalomtudományi Egyesületet és új folyóiratot indítanak, a Magyar Társadalomtudományi Szemlét. A válságot és következményeit elemezve a Huszadik Század szerkesztői a folyóirat 1906-os évfolyamában joggal állapították meg: „Dőre dolog volna azt hinni, hogy egy-két úr mesterkedései idézték elő ezt a válságot, avagy néhány horribilis és kevésbé horribilis szubvenciójú lap hajszája: a Társadalomtudományi Társaságban egyszerűen ama differenciáció folyamata ment végbe, mely a közeljövőben az egész országban le fog folyni. S csak természetes és a szociális dolgok rendjének egészen megfelelő, hogy ez a differen-