Gonda Béla szerk.: A Tenger 15. évfolyam 1925
1-3. füzet - Leidenfrost Gyula: A Mai Fiume.
2 LEIDENFROST GYULA már Jugoszláviában fekszik, de a nagy molo Fiuméhez tartozik. A gyár munkásai használhatják a nagy molo forgóhidját, amely alatt tilos a közlekedés. . A hid ugyanis országhatárrá vált és alatta pénzügyőrök vigyáznak mindkét oldalon. Ez még hagyján, ámde a hajógyártól kezdve magas kőfal húzódik végig a Fiumara (most Eneo) mentén. A fal közvetlen a vásárcsarnoki elárusító bódék (a Nekton raktárainak) falához csatlakozik. Némelyik két országba esik, mert a hátulja beljebb áll. A falon két helyen van kapu. Az első a hajdani Riva Orientale-ra (most Riva Cristoforo Colombo) nyílik, a másik odébb, az első Fiumara-híddal átellenben. Az ajtó egyik felén olasz, másikon délszláv katonák és pénzügyőrök. A kőfal mögül állandó kopácsolás hangzik, de átlátni nem lehet. Ahol alacsony volna, ott vasrudak közé ékelt bádoglemez zárja el a kilátást. A Baross-kikötő Fiume felől nézve láthatóan zsúfolva van hajókkal. A kéményeken az egykori Ungaro-Croata jelzés megmaradt. Ez a társaság most tisztán délszláv és Susákról járatja hajóit. A Fiumara mentén nincs kőfal. Átlátni Susákra, ahol láthatóan nagy építkezés folyik, a kikötő felé pedig élénk kocsiforgalom irányul. A vasúti híd közelében fahídon keresztül bonyolítják le a két város, illetve állam forgalmát. Az első forgóhidat a zavaros időkben felrobbantották. Csak a parton levő félkör alakú vágányok jelzik egykori helyét. A két szomszédos város lakói erre szóló arcképes határátlépési igazolvánnyal közlekedhetnek a fahídon, amelynek két végén erős őrségek igazoltatnak mindenkit. Idegenek három napra szóló határátlépési igazolványt kaphatnak a fiumei kresztúrán, amely az egykori kormányzói palota terén van. Az igazolványt Susákon az Orient-szálló mögötti rendőrfőnökségen láttamoztatni kell, máskép a délszláv határőrök nem engedik vissza az embert. A fiumei határ legklasszikusabb pontja a kis Szent János-kápolna körül van. Vitás terület. Azé lesz, amelyik város lakosságának nagyobb része látogatja. Egyelőre magas fallal vették körül. Vaskapuja vasár- és ünnepnapokon nyílik meg a hívők előtt. Egyébként strázsák őrzik. Ez a kápolna fiumei területen áll, az elpusztított forgóhíd mellett. Érthetetlen, hogy a délszlávok miért ragaszkodtak annyira hozzá. Talán csak nem hídfőt akartak ezen a tíz négyzetméternyi területen kiépíteni ? A határ a többi oldalon is hasonlóan természetellenes. A scurignei völgyben pl. a fiumeiek kedvenc kirándulóhelyén, a határ egy korcsma küszöbén van. Akinek nincs határátlépési igazolványa, nem kóstolhatja meg az új termést szüret után, mint hajdanában. A cantridai szakaszon (Volosca felé) Zamet község már délszláv területen van. A határ az országút mentén halad. A Déli-vasút vonala olasz terület. Ennek a lehetetlen határmegállapításnak legfeljebb a csempészek örülhetnek, a legális kereskedelem sokat szenved miatta. A kikötő képe nyomasztó, bár mozgalmasbb, mint az annexió előtt volt. A partmenti forgalmat a „Costiera" nevű új társaság bonyolítja le. Járatai vannak Abbaziába le Lovranáig (most Laurana), Lussinba, Velencébe, Anconába és Zárába (Arbe érintésével). A szabad kikötő medencéiben ott tartózkodásom alatt üres vagy javítás alatt álló Lloyd-hajókat láttam. Mindössze hármat. A Thaon di Revei-medence, a Punto franco második medencéje, amelyet a délszlávoknak adtak bérbe, akkor még teljesen üres volt és semmi előkészület sem jelezte, hogy