Koch Nándor szerk.: A Tenger 27. évfolyam 1937
1-3. szám - Rotarides Mihály dr. egyet. magántanár: Nápoly és a magyar zoológia. (5 képpel).
2 A TENGER a nyílttenger (a pelágikus zóna) és a tenger mélye (az abisszális zóna). A nyílttengeri és mélytengeri életterületek életviszonyai olyan feladatokat rónak az ott élő szervezetekre, hogy ezek csak megfelelő szervezettséggel, megfelelő külső alaki tulajdonságokkal és alkalmas belső szerkezettel tudnak azoknak eleget tenni. Ennek az összefüggésnek a megismerését az expedíciós kutatásnak köszönhetjük. A gyűjtő- és kutatóutakon végzett munka extenzív természetével szemben az élettudományi kutatóállomások munkája a részletekbe hatol, tehát intenzív, azaz kimerítő. Az ilyen természetű munka mindig inkább elősegítette a biológia haladását, nevezetesen az élet törvényeinek megismerését. Különösen elősegíti ma, amikor az élettudomány részint a tárgy ismerettani természete, részint pedig az alkalmazott módszer szerint számos kisebb-nagyobb, s az idők folyamán önnálló tudományágra oszlott, s általánosabb értékű új eredmények feljegyzése csak azok számára lehetséges, akik bizonyos szűkebb szakkörben a megismerés legkülső határán mozognak. A tengerparti kutatóállomásokon dolgozó kutatók munkálkodásának célja a parti életterületek (littorális zóna) szervezeteinek a megismerése; munkáik folyamán azonban a szervezetek felépítésének részleteibe hatolnak bele, összefüggést keresve alkatuk és életműködéseik között. Ez a kutatási irány (kauzális morfológia) — Roveri, a nagy zoológus szerint — kialakulását éppen a nápolyi zoológiai állomásnak köszönheti. Mint mindenütt, Nápolyban is csak később kezdik a szervezet és a környezet adottságai közötti összefüggéseket tanulmányozni, s ennek a tudománynak, az oikológiának vagy környezettannak később a nápolyi állomáson is hathatós eszközeivé váltak a kísérletek (a fiziológia). Az állomás nagy hatását az élettudományok fejlődésére mi sem bizonyítja jobban, mint azok a szavak, melyeket az intézet nagy alapítójához, Dohrn Antalhoz az állomás 25 éves fennállása alkalmából alakult nemzetközi bizottság intézett: „El sem tudjuk képzelni, hogy milyen fokon állana a biológia tudománya, ha a zoológiai állomás hatása elmaradt volna." Lássuk, milyen módon tudott ilyen nagy hatást gyakorolni a biológia fejlődésére ez az intézet. Minden tudományos intézmény értékét két tényező szabja meg: egyfelől a szervezettség (külső tényező), másfelől a szellemi tartalom, melynek érdekében a szervezés történik. A nápolyi állomás alapítója, a stettini születésű Dohrn Antal, mint minden porosz, különösen a szervezésben volt nagy, de elhatározásának indítóoka az az elégedetlenség volt, melyet benne a zoológiai kutatás akkori hiányossága keltett. Nagy hatással volt rá Darwin munkája, amely — mint tudjuk —, elsősorban a szerző nagy tengeri utazásain gyűjtött ismereteknek köszönheti létrejöttét. A tenger élőlényeinek ismerete nélkül nemcsak az állatvilágról alkotható összkép volna homályos, de különösen az állatok származásáról való ismereteink maradnának fogyatékosak. Tudásunk mai állása szerint ugyanis minden élet a tengerből lett. „Az a tisztán értelmi tér-