Tolnai Világlapja, 1907. október-december (7. évfolyam, 41–52. szám)

1907-11-17 / 47. szám

4QLAPJA 1833 TOLNAI­ kedett az izgalmas jelenetekben. A bíróság nagyon szigorúan kezelte a vádlottat. Az igaz, hogy könnyű dolga volt. Nem egy Harden állt a bíróság e­ltt, akinek hatalmas lángesze a bíróságot is lebilin­cselte és akinek jóhiszeműségében alig kételkedett valaki. A mindenki tudta, hogy hazafias szempont indította arra, hogy megtá­adja a német császárt körülvevő kamarillát. Bülow herczeg perének vád­lottja gyáva, dadogó, beteg ember volt, aki egyet­len bizonyítékot se tudott felhozni vádja mellett. Egyetlen mentsége volt csak, hogy barátai félre­vezették, no meg az, hogy ő maga is abban a bajban szenved, amelyet röpiratában Bülowról konstatált — így tehát nem akarta becsületében sérteni a kanczellárt. A törvényszék természe­tesen egyik mentséget se fogadta el és szigorú - sőt tán túl szigorú — íté­letet hozott: másfélévi fogságra itélték a becsületsértő halapk­ót, sőt a tárgya­lás végén azonnal letartóztatták. A tárgyaláson persze a legérdekesebb alak maga a birodalmi kanczellár volt, aki tanúvallo­másában erős, férfias vádbeszédet mondott. Termé­szetesen képtelennek és hazugnak mondta a röp­ira­t minden vádoló pontját és kijelentette, hogy ellenszenvesnek, utálatosnak és hihetetlennek tartja azokat a természetellenes hajlamokat, amelyekkel Brand őt gyanúsította. Nagyon érdekes tanú volt még Eulenburg herczeg is, aki a Moltke-Haiden­féle pernek is fontos szereplője volt, de állítólagos betegsége miatt nem jelent meg a per tárgyalásán, sőt a lakásán se fogadta a kihallgatása végett ki­küldött bűnügyi biztost. A herczeg most két fia kíséretében betegen jött el a kanczellár perének tár­gyalására és vallomásában nem annyira a Bülow­pörrel, mint inkább azokkal a vádakkal foglalko­zótt, am­elek a Harden-pörből rá háramlottak. Ki­jelentette, hogy soha életében se követel el olyan büntetendő cselekm­nyt, mint amellyel Harden meg­vádolta,­­ de azt elfelejtette megmagyarázni, hogy miért nem pörölte be Hardent hazug gyanusítá­saiért. Ilyenformán a herczeg nem igen rehabili­tálta magát és megtörten távozott a tárgyalásról. Egyik képünkön épen a törvényszéki épületből tá­vozó herczeget láthatjuk, amint két fia kíséretében hintójába ül. Másik két képünk Brandot, az elítélt vádlott Ilifs Bülow birodalmi kanczellárt ábrázolja. Az uj annami király. Egyik legutóbbi számunkban megemlékeztünk már az annami trónváltozásról és bemutattuk olva­sóinknak a francziák által detronizált Than-Tai király képét. A trónfosztás és az uj király megkoronázása fényes ünnepélyek közt folyt le. A francziák önké­nyes beleavatkozása az annami állam életébe, ez egyszer a benszülött lakosságnak is tetszett. Than-Tai király híres volt kegyetlenségéről és léhasága­ Eulenburg Fülöp herczeg, volt bécsi német nagy­követ. Ő volt feje annak a társaságnak, amelyet Harden megtámadott. A törvényszék tanúként akarta kihallgatni, de nem jelent meg, sőt lakásán sem engedte magát szembesíttetni Bolbard ter­helő tanúval. Bülow herczeg, német birodalmi kanczellár, akit B­and, berlini hirlapíró ter­mészetellenes üzelm­ekkel vádolt. A kanczellár becsületsértési pert indított ellene. Brandot másfélévi fogságra ítélték.

Next