Tolnai Világlapja, 1914. július-szeptember (14. évfolyam, 27–39. szám)
1914-08-02 / 31. szám
22 kjk TOLNAI VILAG LAPJA kat fonnak, aztán kontyba csavarják, feltornyozzák s a legképtelenebb frizurákba gyúrják, amelyek néha nagyon szépek, sőt egyenesen művésziesek is. a teljes fejdisz olyan, mint egy hosszú, egyenes, hajlékony fal, mely a fej hátsó részéből emelkedik ki; némelyik, a fejbőrtől számítva 45 cm. magas. Az ilyen fejdíszt úgy csinálják, hogy a fejbőrt hátrahúzzák, amíg 2—3 centiméternyi hús- és bőrdudorodás keletkezik a fej hátsó részén; ez eleinte nagy fájdalommal jár, de a fájdalmat szívesen tűrik az eredményért, melyet gyönyörű szépnek tartanak. Általában, ha személyének földíszítéséről van szó, nincs az a borzasztó szenvedés, vagy halálos veszedelem, amit a vadember ki ne állna! Ha megvan ez a mesterséges dudorodás a fej hátulján, akkor egyenesen álló kontyot építenek rá, mely fölfelé fokozatosan vékonyodik és legalább fél méter hosszú. Az ilyen fejdisz egyenesen fölfelé áll, de nagyon hajlékony és ide-oda lobog a szélben, hogy szilárdabban álljon, rendesen antilopszarvat dugnak bele, mely aztán feszesen is tartja... Az ilyen fejedelmi hajdisz elkészítése néha eltart hónapokig is; nem csuda aztán, ha boldog tulajdonosa gondját is viseli. Hogy le ne lógjon a földre és össze ne gyűrődjék, vagy másként el ne pusztuljon, madzaggal köti a menyezethez, ha kunyhójában alszik; ha pedig szabadban éri az éjszaka, akkor karót dug bele a földbe s ehhez köti, feszesre húzott madzaggal. Igen elterjedt az ékszerviselés divatja is s e célból nemcsak a fület, hanem az orrcimpát is átlyukasztják. Némelyek, mint a hindu nők, ezüstpénzt viselnek, mások szépen csiszolt jáspis-pálcikákat dugnak keresztül a fülükön, sőt az orrukon is, míg ismét mások puha, selymes növényi rostból font bojtokat aggatnak az orrcimpáikra. Utálatos az északi Kamerunban lakó muszgum asszonyoknak az a divatja, hogy a szájukon sokszor nyolc centiméter átmérőjű fa- vagy csontkorongokat viselnek, melyek beszéd közben folyton összecsattognak, ugy hogy alig lehet megérteni az egyes szavakat. A sokféle kéz- és orrgyűrű, továbbá a nyak- és a karperecek mellett igen nagy szerepe van az afrikai ft nőknél a gyöngydisznek is, ugy hogy az eleganciának és divatnak szinte mellőzhetetlen disze a csipők körül it viselt gyöngysor. Ezt a gyöngysort épen úgy viseli a teljesen meztelen szudáni szerecsen nő is, mint a lagosi vagy freetowni milliomosnak a leánya vagy a felesége, mégpedig — és ez a sajátságos! — nem a ruhája fölött, hanem közvetlenül a testén. A gyöngydivat igazi hazája ugyanis ősidőktől fogva Afrika volt; persze, nem a drága igazgyöngyöké, hanem a jáspisból, karneolból vagy kék üvegből esi a ftszolt gyöngyöké, melyeket bennszülöttek őskori sirokból — talán az egyiptomi vagy karthágói kultura emlékeiből — ástak ki s aztán maguk is bámulatos művészettel utánoztak. Évszázadokkal ezelőtt Velence rengeteg kincset harácsolt öszsze Afrika partjain a muranói üveggyárban készített gyöngyökért, melyek nagyszerűen sikerült hamisítványai voltak ezeknek a benini, lantanai és angrai kőgyöngyöknek; később a csehországi üveggyárak is osztoztak ennek a kereskedelemnek a hasznában, amely még 111a is fölötte jelentékeny, noha ma már nem oly könnyű rászedni a bennszülötteket az olcsó üveghamisítványokkal. És, hogy mekkora a különbség az igazi kögyönyök meg a hamisított üveggyöngyök értéke között, mutatja az, hogy egy-egy szépen csiszolt karmol- vagy ^ ^ Q c Bidembane-asszony déli Kamerunból, úgynevezett „legyezőfrizurával". Jengame-asszony déli Kamerunból, úgynevezett „kakas-fejdíszt" visel s a melle tetoválva van. Fiatal néger leány az Aranypart vidékéről, úgynevezett „dinnye-frizurával".