Tolnai Világlapja, 1914. július-szeptember (14. évfolyam, 27–39. szám)
1914-08-23 / 34. szám
19 / indult meg: — minő lesz a tengeri Leviathánok összeroppanása, ha egymásra zúdul öt nagyhatalom flottája, —az angol és a német, a francia és az olasz meg monarchiánk hajóhada, amelyeknek mindegyike tengeralatti aknákkal és torpedókkal meg víz alatt járó hajókkal dolgozik? . . . Hiába burkoljuk több arasznyi vastag acélpáncélba az óriási úszó erődöket, — hiába szereljük fel őket a legnehezebb ütegekkel, melyek minden ellenséges golyóra még rettenetesebb lövedékkel válaszolnak, — hiába bizzuk rá legbátrabb katonáinkra, a csata hevében onnan jöhet a pusztító, szinte el se hárítható csapás, ahol, bár sejtjük a veszélyt, mégse tudjuk elhárítani. Ha korlátjától a főgerendáig méteres vastag acél páncélba öltöztetjük is a büszke hajót, óriásokat, ezt a páncélt úgy tépheti darabokra a torpedó, mint a szárdiniás dobozt. És ennek a pusztításnak a lehetősége, mint irtózatos lidércnyomás, üli meg a legbátrabb lelkeket is, mert a rettenetes pokolgép 7 kísértő réme, — még ha a torpedó el se találja is a célját, — az éjjeli őrállás hosszú óráin keresztül elcsisgázza a mindig résen álló parancsnok feszült idegeit és állandó rettegésben tartja a legénységet. Így született meg a hulli incidens, midőn a balti tengeri orosz flotta, a japán vizekre hajóztában, félóráig bombázta fényes nappal a hulli angol halászflottát, — abban a rémlátásban, hogy az angol halászhajók között japán torpedó-naszádok leselkednek rájuk! A torpedók félelmetes hatalmának legmegrendíítőbb példái a wei-hai-weji torpedótámadások voltak a múlt század kilencvenes éveiben. A yalui ütközetben megvert kínai haderő a fentemlített kikötőbe menekült. A japán torpedóhajók kora reggel, még koromsötétben, saját kikötőjükben támadták meg a kínaiakat. Az első hajnali támadás eredménye a „Ting- Yuen" kínai cirkáló elsülyesztése volt; másnap éjjel a „Lay-Yuen" cirkálót sülyesztette el öt perc alatt egy torpedó, s ugyancsak így pusztult el a „Wei-Yuen" is, melyet a kínaiak iskolahajónak használtak, és erre a többi páncélos megadta magát. Cuba szigetén és a a Fülöp-szigetek mellett szintén oroszlánrész jutott a torjpedóknak a spanyol hajóhad megsemmisítésében, az orosz-japán háborúban pedig a csemulpói véres csatávban és a csuzimai tengerszorosban végeztek véres mim- hikát a szörnyű pokolgépek. It Pedig akkor még nem voltak meg a torpedók hatalmas segítő társai, a tenger alatti pusztítás rémes acélszörnyetegei — a víz alatt járó torpedónaszádok, amelyek orozva alája férkőzhetnek a legóriásabb acél- kolosszusnak is és közvetlen közelből vethetik reá a torpedót . . . „Ha a legelső víz alatti naszád küzde- álemre fog indulni, — mondja Holland newyorki mér- nök, — eddig még soha nem látott csatának leszünk tanúi. Mert a víz alatti naszád oly támadó fegyver, amelyik ellen nincs védelem. Semmit sem küldhetünk , a tenger alatt járó naszád elébe, hogy visszaverje, sőt , még hasonló társai sem tarthatják vissza. Mert viz alatt nincsen világosság és ezért párbaj sem lehet. Viz alatti támadások ellen tehát csak egyképen védhetik magukkat a hajók, a hogy elmenekülnek előle" ... / Az angol admiralitás ennek a Holland mérnöknek a víz alatti naszádját fogadta el mintának, némi változhatással. A naszád 27 méter hosszú, szivar alakú és leg- szélesebb átmérője 3,0 méter; bordái pontos acélkötrök, egymástól 1/3 méter távolságra. Ameddig a viz a felszínén utazik, 160 lóerejű gazolín-motor hajtja, vizeg alatt pedig 70 lóerejű villamos motor viszi előre órányként 10—15 kilométer sebességgel; parancsnoki torványát, mely fedélzetéről kiemelkedik, tíz centiméter i s. Előző képünkön már a torpedó robbanásának hatását látjuk. Itt bemutatjuk a tengeralatti naszád keresztmetszetét, abban a pillanatban, amint kiveti a torpedót a dreadnought ellen, év naszád teljesen viz alatt van s belsejében lázasan dolgoznak a katonák.