Tolnai Világlapja, 1928. április-június (28. évfolyam, 14–26. szám)

1928-04-18 / 16. szám

20 fitomuT KN­TIMffiliM IRTA KARINTHY FRIGYES Roppant kellemetlen például a kö­vetkező: Én­­ülök a vidéki városban, ahová üzleti ügyben jöttem el, este, a kávé­házban, a kabaréelőadás után, amit unalmamban végignéztem. Nagyon rossz kedvem van, nem ajánlom sen­kinek, hogy most mellém üljön). Egy szőke fiatalember (mellém ül): Alászolgája, kedves mester. Én­­megállapítom, hogy ahá, tu­dom már. Ez az a fiatalember, aki be­invitált a kabaréelőadásra. Nyilván valami rendező, vagy impresszárió lehet ottan. Na jól van, megkegyel­mezek neki, ha nem hozza szóba az előadást): .Jó napot. ö: Hát hogy tetszett az előadás? Én­­mit csináljak vele? Most még beszéljek is a dologról, örülök, hogy elfelejtettem. Tetszett, nem tetszett, tudom is én. Bánom is én. Inkább belemegyek általánosságban, hogy tetszett, csak ne részletezze): Köszö­nöm, jól. ő: Mit szól a „Fülemüle" című je­lenethez? Én („Fülemüle" című jelenet? Nem is emlékszem rá. Vagy igen, jut eszembe, amiben az a kövér nő ku­korékolt. Dühbe jövök): Amiben az a kövér nő kukorékolt? Ö: Kövér nő? Kit tetszik gondolni? Én (már benne vagyok): Aki a török hercegnőt játszotta. Akihez hozzá akartam vágni egy széket. ő( nagyra mereszti a szemét): Szé­ket? Én: Asztalt nem vághattam volna hozzá, a nézőtéren csak székek van­nak. Ő (hallgat). Én: Hogy lehet ilyen nőt színpadra engedni? Ő (hallgat, hűen és okosan néz rám). Én­­az más, ha szerény és félszeg vagy, nem haragszom rád, sőt haj­landó vagyok leckével szolgálni, őszinteségemmel jelezve, hogy meg­különböztetlek, amikor méltónak tar­talak erre az őszinteségre): Na igen. Tudom jól, hogy vidék, az vidék. Hogy azt más szemmel kell nézni. De ilyet vidéken se lehet, édes barátom. Leszoktatják a közönséget erről a kedves műfajról, ha ilyen „erőkkel" dolgoznak. Nem arról van szó, hogy dolgoznak. Nem arról van szó, h­ogy ripacs, vagy nem ripacs, ez a nő még­csak nem is ripacs, ez egyszerűen egy hordó, egy torzszülött, egy rikácsoló pulyka — az ilyet színpadon, legfel­jebb orfeumban mutogatják, mint ko­mikus nőimitátort, vagy a Barnum­­ban, de nem úgynevezett „művészi" kabaréelőadáson, és még hozzá sze­riőz számban. Ö (hallgat): Én­­ejnye, de hallgat! legalább szólna valamit, így nem tudom foly­tatni. Gyanakodva): Hol szedték fel ezt a szerencsétlen némbert, az Is­tenért, ki ez a nő? Ö (szerényen): A feleségem. Én­­véletlenül leejtem a kezemben tartott kávésfindzsát, de sajnos, nem törik el, lehajlok érte és sokáig ke­resem az asztal alatt, ő udvariasan segít): Köszönöm... tessék csak hagyni... majd a pincér... nem tesz semmit... egy kis ügyetlenség... hallatlan, milyen ügyetlen csészéket adnak itt... kicsúszik az em­ber ke­zéből ... jellemző ... ö (hallgat). Én (hallgatok, másfelé nézek, hogy­ha el akar menni, ne zavarjam). ö (hallgat). Én (erélyesen, határozott gesztus­sal): Na igen — szóval, — miről is volt szó?­­ (udvariasan): A feleségemről. Én: Na igen — szóval, — éppen ez az, ahogy mondom magának. Ez nem rendezés ... ilyen izé ... ilyen tehetséget, mint a ... izé ... a nagy­ságos asszony, egy ügyes igazgató nem tesz lehetetlenné ... izé ... nem neki való szerepben... Kitűnik, Pes­ten valamirevaló igazgató rögtön látja, miről van szó... ha van neki egy ilyen tehetséges, nagyszerű szí­nésznője ... ennyi komikai erővel... és bájjal... nem vesztegeti el... vár, míg rendes szerepet kap ... ami­ben érvényesülhet... Mondom, fel voltam háborodva ... majdnem szé­ket vágtam a színpadra ... hogy egy ilyen remek színésznőt... ilyen va­cak darabban léptetnek fel... Helyes GYERMEKÁPOLÁS el sem képzelhető ma már a világhírű Krom­pecher-féle Jludy-szappan és Baby-hintőpor használata nélkül. Minden anya biztosan megakadályozhat kéőállást s kisebzést gyer­mekénél, ha annak ápolására a Krompecher­féle Baby-szappant és Baby-hintaport hasz­nálja. Aki gyermekénél egyszer használatba veszi, soha többé nem vásárol más gyártmányt. Minden gyógy­szertárban, drogériában, illat­szertárban beszerezhető. Vásár­lásnál ügyeljen a Krompecher névre és gyermeke érdekében ra­gaszkodjon az eredeti Krompe­-­­ill—i­p­e­cher-féle készítményekhez. A he­lyes gyermektáplálásra vonat­ Tolnai Világlapja• 6 (hallgat). ^ Én (magamhoz térve, folyékonyan): Ezt nem lehet, ne haragudjék — ön intelligens ember, önnek őszintén megmondhatom. Nem lehet ilyen piszkokat játszatni tehetséges, jó szí­nészekkel. Tudom én, hog­y vidék, az vidék. Hogy azt más szemmel kell nézni. De arravalók a pesti, kipróbált kis művek, egyfelvonásosak, meg minden — hogy ne legyenek rászo­rulva helyi fűzfaköltők fércműveire... Ö (hallgat): Én (no, hála Istennek, mindent rendbehoztam. Az erkölcsi felháboro­dás erélyével): Melyik szemeteskocsi­ból halászták ki ezt a „Fülemüle" című vacakot? Ki írta ezt? ő (önérzettel): Én. m M­rAtywAp/mfú Milyen pályára lépsz, fiam? Ezt kérdik ma, de annyian! Megszerzed-e a diplomád? Sok jóra ez reményt nem ad... Kereskedő légy, iparos? Ma minden pálya viharos ...» Születtél volna ezer holdba, Vagy egy forgalmas bankárboltba, Dollár királynő anyaölében: Nem élnél gondok zord körében! Szóval, mindebből láthatod. Amint oly sokszor, látta már azt más. A pályaválasztásnál fontosabb A pályaválasztás ... A szél- és garatüreg fertőtlenítésére, spanyolnátha, torokgyulladás és meghűlés elleni védekezésül Jranflavin* * pasztillák. Minden fertőző betegség ellen egész sajátos hatást váltanak ki. Kapható minden gyógyszertárban

Next