Tolnai Világlapja, 1928. július-szeptember (28. évfolyam, 27–39. szám)

1928-09-26 / 39. szám

Tolnai Virág lapja Az emberek szeretnek pa-. r naszkodni. Már úgy van megalkotva az ember, hogy szeret panaszkodni. Jólesik neki, ha panaszkodhat. Az egyik sóhajtozik, hogy nem jól szuperál az egészsége, a másiknak családi bajai van­nak, a harmadik azon so­pánkodik, hogy nem adnak neki teret az érvényesülésre, a negyediket a szerelem bántja és mindnyájan pa­naszkodunk, hogy nincs elég pénzünk. Különösen azért jajgat a világon minden ember, hogy nincs elegendő pénze. Pedig nem is olyan nagy baj ez, mint ahogy az ember gon­dolná. Egy szellemes francia ugyanis azt mondta: a pénz méreg, mert legtöbbször olyan dolgokat próbálunk meg vele, amelyek az egész­ségre a legártalmasabbak. Nagyon könnyen nyitja az ember panaszra a száját mindenért, de még nem akadt ember, aki amiatt pa­naszkodott volna, hogy nincs elég esze. Sok mindennel nem va­gyunk megelégedve, de az eszünkkel, azzal igen. Abból nem kell több. Éppen ele­gendő, amennyi van. Bor­zasztóan meg vagyunk vele elégedve. Ha lehetne, még másnak is adnánk belőle. De nem lehet. Mindenkinek van. Senkinek sem kell. Dehát az ember nagyon ravasz teremtmény. Kifelé szeret panaszkodni, befelé meg szeret jól élni. A jó élethez pedig hozzátartozik az a belső meggyőződés is, hogy nekünk, szerencsére, éppen elegendő észt adott az Isten. A többinek — az nem nagyon bizonyos, de nekünk igen. Ha nem így volna, abból nagy baj támadna. A világ tele lenne siránkozó emberekkel, akik amiatt jajgatná­nak, hogy miképp juthat­nának egy kis észhez. S eb­ből aztán olyan zűrzavar támadna, akár a bolondok házában. Jól van ez így, ahogy van. Bajaink vannak, sok mindenünk hiányzik, ami nagyon kellene, de legalább­­ eszünk, az van. Okosak vagyunk hál' Is­tennek. De azért akármilyen oko­sak vagyunk is, apró osto­baságokat azért el szoktunk követni. Nagyokat nem, csak kicsiket. Azokat is csak véletlenül. Nem állunk a robogó mozdony elé, hogy elüssön bennünket. Bár na­gyon érdekes volna tudni, hogy mindig a robogó moz­dony üti-e el az embert, hátha egyszer az ember ütné el a robogó mozdonyt. Azok az apró kis osto­baságok ugyanis, amelyek néha napjában megesnek velünk minden kiváló szel­lemi képességünk mellett is, rendesen a kíváncsiságunk­ból származnak. Ez nem bűn, ez nem gyarlóság, ez a leg­főbb emberi erényünk. Már ősszüleink is kíváncsiskod­tak a paradicsomban, hogy mi lesz, ha a tiltott almá­ból is esznek. És még jó, hogy kíváncsiak voltak, mert ha nem kíváncsiskodtak volna, ma is ott ülhetnénk a paradicsomkert fái között, játszogathatnánk a vadálla­tokkal, nem mehetnénk néha napján moziba, nem visel­hetnénk finom selyemharisnyákat, sok mindent nem te­hetnénk, ami aztán nagyon unalmas dolog volna. A kíváncsiság különben a tudományok anyja. 11a Galvani nem lett volna rá kíváncsi, hogy miért mozog az asztalán a döglött béka lába, mikor senki sem nyúl­ ­­tátira egyszer az ember ütné el a robogó mozdonyt ? Van-e benne szalmiák ? Volt benne szalmiák

Next