Tolnai Világlapja, 1928. július-szeptember (28. évfolyam, 27–39. szám)
1928-09-26 / 39. szám
Tolnai Virág lapja Az emberek szeretnek pa-. r naszkodni. Már úgy van megalkotva az ember, hogy szeret panaszkodni. Jólesik neki, ha panaszkodhat. Az egyik sóhajtozik, hogy nem jól szuperál az egészsége, a másiknak családi bajai vannak, a harmadik azon sopánkodik, hogy nem adnak neki teret az érvényesülésre, a negyediket a szerelem bántja és mindnyájan panaszkodunk, hogy nincs elég pénzünk. Különösen azért jajgat a világon minden ember, hogy nincs elegendő pénze. Pedig nem is olyan nagy baj ez, mint ahogy az ember gondolná. Egy szellemes francia ugyanis azt mondta: a pénz méreg, mert legtöbbször olyan dolgokat próbálunk meg vele, amelyek az egészségre a legártalmasabbak. Nagyon könnyen nyitja az ember panaszra a száját mindenért, de még nem akadt ember, aki amiatt panaszkodott volna, hogy nincs elég esze. Sok mindennel nem vagyunk megelégedve, de az eszünkkel, azzal igen. Abból nem kell több. Éppen elegendő, amennyi van. Borzasztóan meg vagyunk vele elégedve. Ha lehetne, még másnak is adnánk belőle. De nem lehet. Mindenkinek van. Senkinek sem kell. Dehát az ember nagyon ravasz teremtmény. Kifelé szeret panaszkodni, befelé meg szeret jól élni. A jó élethez pedig hozzátartozik az a belső meggyőződés is, hogy nekünk, szerencsére, éppen elegendő észt adott az Isten. A többinek — az nem nagyon bizonyos, de nekünk igen. Ha nem így volna, abból nagy baj támadna. A világ tele lenne siránkozó emberekkel, akik amiatt jajgatnának, hogy miképp juthatnának egy kis észhez. S ebből aztán olyan zűrzavar támadna, akár a bolondok házában. Jól van ez így, ahogy van. Bajaink vannak, sok mindenünk hiányzik, ami nagyon kellene, de legalább eszünk, az van. Okosak vagyunk hál' Istennek. De azért akármilyen okosak vagyunk is, apró ostobaságokat azért el szoktunk követni. Nagyokat nem, csak kicsiket. Azokat is csak véletlenül. Nem állunk a robogó mozdony elé, hogy elüssön bennünket. Bár nagyon érdekes volna tudni, hogy mindig a robogó mozdony üti-e el az embert, hátha egyszer az ember ütné el a robogó mozdonyt. Azok az apró kis ostobaságok ugyanis, amelyek néha napjában megesnek velünk minden kiváló szellemi képességünk mellett is, rendesen a kíváncsiságunkból származnak. Ez nem bűn, ez nem gyarlóság, ez a legfőbb emberi erényünk. Már ősszüleink is kíváncsiskodtak a paradicsomban, hogy mi lesz, ha a tiltott almából is esznek. És még jó, hogy kíváncsiak voltak, mert ha nem kíváncsiskodtak volna, ma is ott ülhetnénk a paradicsomkert fái között, játszogathatnánk a vadállatokkal, nem mehetnénk néha napján moziba, nem viselhetnénk finom selyemharisnyákat, sok mindent nem tehetnénk, ami aztán nagyon unalmas dolog volna. A kíváncsiság különben a tudományok anyja. 11a Galvani nem lett volna rá kíváncsi, hogy miért mozog az asztalán a döglött béka lába, mikor senki sem nyúl tátira egyszer az ember ütné el a robogó mozdonyt ? Van-e benne szalmiák ? Volt benne szalmiák