Tolnai Világlapja, 1929. április-június (31. évfolyam, 14–26. szám)

1929-06-12 / 24. szám

A ,,Leányvásár"-t játszották a Ki­rály Színházban. A siker rendkívüli volt. Két primadonna vetélkedett a közönség kegyéért. Fedák Sári és Petrá­s­s Sári. Fedák a szilaj tempera­mentum, a mindent elsöprő hév, Pet­ráss a szépség, a finomság, a bűbáj. A publikum két pártra szakadt: Fedák és Petráss pártja. Ki győzött volna végeredményében, azt most már nem lehet tudni, mert egy szép napon csak megérkezett Budapestre Georg Eduars, a híres londoni színházkirály, hogy megnézze a ,,Leányvásár"-t. Eduars jött, látott és f­elszerződ­tette Petráss Sárit Londonba. Fedák tehát akkor rivális nélkül maradt. Petráss Sári népszerűségének tető­pontján távozott el Budapestről. Azóta volt egy párszor Budapesten, föl is lépett jó egynéhányszor nálunk külön­böző színházakban, de mégis­­ lon­doni maradt. Megjárta Amerikát is, ott is óriási sikerrel vendégszerepelt. Férjhez ment New­ Yorkban, majd elvált, majd ismét férjhezment Londonban. Ma is ott lakik és csak ritkán látogat el hozzánk. Most párheti rokoni látogatásra hazajön. Meglátogattuk a művésznőt s meg­kértük, mondjon valamit a Tolnai Világlap olvasóinak a londoni szín­házi világról. Itt folytonosan színházi válságról beszélnek, vájjon London­­ban is olyan nagy nehézségekkel küz­denek a színházak ? Petráss Sári a következőket mon­dotta : Már voltam egy párszor színház­ban, amióta itthon vagyok s bizony szomorúan konstatáltam, hogy a pesti publikum — úgy látszik — fogolja vagy talán nem párt­nincs abban a hely­zetben, hogy pártfogolja a színházakat. Kitűnő előadásokat láttam­, ezek az előadások megérdemlik a pártfogást, dehát úgy látszik, óriási színházi de­konjunktúrával állunk szemben. Ez így van Londonban is. A londoni színházak is rosszul mennek. A színház­direktorok ott is mindent elkövetnek, hogy a közönség ízlését eltalálják, kísérleteznek hol ilyen, hol olyan mű­fajjal, de mindhiába. A publikum pénz­telenségében van a hiba. Igaz, hogy a londoni színházi helyárak kétszer olyan drágák, mint a mi színházaink helyárai. Londonban jelenleg egy nagy siker van. Sommerset Maughamnak, a ná­lunk is jól ismert ,,Az eső" és „Levél" írójának új színműve, az „Örök láng". Ez a színmű merész témájával tel­jesen meghódította az angolokat. Ez ott óriási siker, bizonyos, hogy ide Pestre is elkerül. A fő női szerepet a legszebb angol színésznő, Gladys Coo­per játssza. A nagy revük, amilyen például a „Rose Mary" volt, már nem vonzanak Londonban. Viszont az operett sem kell. Föltalálták tehát az úgynevezett „reviloperettet", amely átmenet a kettő között. Az baj, hogy az operettekben, illetve az énekes darabokban a fényes beállítást már végsőkig fokozták s igy nem tudnak a mindig nagyobb igények­kel fellépő közönségnek folytonosan meglepetésekkel szolgálni. Igaz, hogy antikot, én Londonból elindultam, még a választás előtt voltunk. A választás pedig nagyon éreztette a színházakra való hatását. Tudni kell, hogy az angol a válasz­tásokat­­rendkívüli dolognak tartja. Választás előtt ott minden pang, az embereket semmi a világon nem fog­lalkoztatja, csak a választás esélyei. Ez persze nálunk elképzelhetetlen. De ott így van. Még egy nagy dolog van, amely most lenyűgözi az embereket Londonban. A beszélőfilm kérdése. Ma ott mindenki csak erre gondol, csak ez érdekli, csak erre hajlandó áldozni. Ez tehát egyelőre ártalmára van a színházaknak. Hangsúlyoznom kell, hogy csak egyelőre, m­ert kizártnak tartom, hogy a beszélőfilm fölvehesse a versenyt a színházakkal. A nagy színészegyéniségek varázsát a beszéltffilm sohasem hozhatja s ezen fog kudarcot vallani a beszélőfilm. Ma még az újdonság varázsával hat, de holnap, amikor már tökéletes lesz, ki fog derülni, hogy az élő személyt semmi sem pótolhatja. A színházakra nehéz napok várnak Londonban és Pesten is, mindenütt a világon, de végeredményben mégis csak a színház marad a győztes. — Melyik darab tetszett itt leg­jobban — kérdeztük. — Zilahy Lajos „Tábornok" című színműve. Ez a darab bizonyosan Lon­donban is nagy sikert aratna. Mély és őszinte. Láttam Londonban több há­borús darabot, de egyik fent volt ehhez fogható drámai ereji és lírikus szép­ségekben gazdag. Remélem, ezzel a darabbal Londonban is találkozom. És ezzel az akkorddal véget is ért az In terv jú. 5ilati­i(­uelti tanul... A világhírű francia revüsztár, aki jelenleg Londonban vendégszerepel, délelőttönként az egyik angol táncakadémián új szepet tanul. Mistinguette ezt a táncot legközelebb az egyik londoni színpadon már be is mutatja. Képünk: Max Rivers, az ismert .. . angol koreográfus egy új táncfigurát mutat be Mistinguette-nek.

Next