Tolnai Világlapja, 1931. április-június (31. évfolyam, 14–26. szám)
1931-06-10 / 24. szám
SÁNTA KATI FÁJA A városi ember bizonyosan keveset tud a májusfáról, a falu május hónapi romantikájáról. Nem is tudják, hogy az a leány, bíz nem is leány, akinek a kapuján, vagy a háza ormán május hajnalán nem suhog a fölpántlikázott, mindenféle bábszívekkel felékesített, vallomásos májusfa ág. N nagy dolog ez a leányoknak. A májusfa mondja meg, hogy az őszre, vagy a farsangban melyik kerül párjával az oltár elé. Aztán minél nagyobb a májusfa, annál nagyobb a szerelem. Éppen ezért a legények is iparkodnak, hogy a leányok közül eleget tegyenek. A pántlikákat, a bábszíveket, meg más vallomásos dolgokat, amelyekről a leány majd megérti, hogy mit jelent, még a Szent György-napi vásáron megveszik. Mikor aztán az IRTA: NYARY ANDOR utolsó nap éjszakája elérkezik, a fáskamrából előkerül a kis fűrész, meg a balta, aztán hol ebből a házból kanyarodik az uccára egy legény, hol amabból és mennek mind egy irányban, mintha összebeszéltek volna. Pedig csak a szivük viszi egy irányban, a szerelmük vezeti, mert hát a kis erdőben vannak a legszebb jegenyefák, meg nyárfák és ezekről kerül a lányosház kapujára a májusfa ág. Sötét van, holdvilág nincs. A hold csak a jövő hét közepén újul meg. A legény keze mégis megtalálja a legszebb ágat, a legegyenesebbet. Mert nem most megy ám először a jegenyésbe, a sudarak között nem bizonytalanra tapogat. Kiválasztotta ő már hetekkel ezelőtt azt az ágat. Most csak elhozza. Csak egy roppanás hall látszik, aztán a büszke ág suhogva zuhan a földre, hogy hajnalban halálával tegyen tanúbizonyságot két fiatal szív akaratos-édes szerelméről .. . És most megállok ... Amint magam elé nézek, mosolygós szellő csapja az arcomat és a múltból édesbolondos álmok kelnek lelkemben az édes-szerelmes májusfa ágról. A csőszkunyhó alacsonyan lapul a hegy alatt. Ajtaja az erdő felé néz s a padon szigorú rátartisággal pöfékel István bácsi, az öreg csősz. Haja a vállára lóg, erősen deres, de a szeme villámot vagdal még most is. Nappal a saséval vetekedik, éjjel a hiúzéval. Jaj annak, aki rossz szándékkal közeledik a gondjaira bízott területre ! Mert hát a májusfa megszerzése nem megy ám olyan könnyen, mint az ember gondolná. De nem ámi István bácsi őrzi, ő pedig nem szokott tréfálni, különösen most, hogy délután a kasznár úr arra járt s a lelkére kötötte, hogy hát: — Vigyázzon bee az éjszaka. Holnap május elseje lesz. Nem szeretném, ha a legények a jegenyést megcsúfítanák. István bácsi büszke önérzettel felelt: — Ne tessék attól tartani, tekintetes kasznár úr. Vigyázok én arra úgy, mint a szemem világára. Mikor aztán az éjszaka leszállt, István bácsi a szavát beváltotta. A kunyhóból kihozta a kis kézi lámpát, meggyújtotta, aztán a derekára kötötte, aztán kiült a kunyhója elé és várt. Mikor a jegenyésből áttörés zaja hallatszott, felállt a padról és nagy buzgalommal lopakodott a faj irányába. A legény persze látta a lámpát s mire az öreg odaért, a májusfa tolvajnak már csak a hült helyét találta. Alig ért azonban a jegenyés egyik oldalára, az áttörés már a másik szélen hallatszott, mire meg odaért, már megint a háta mögött lopkodták a jegenyét. Hogy pedig senki se mondhassa, hogy a kötelességét nem teljesítette. István bácsi egész éjszaka járta az erdőt a derekára kötött kézilámpással. Néha kiáltott is egyet, hogy: Ki van ott? ... Szíves érdeklődésére azonban válasz nem érkezett. Másnap aztán a levagdalt ágak helyét gondosan bekente sárral, hogy — ha a kaszna úr jönni találna, ne lássa meg mingyárt. Majd kinél az a silány ág! Ő is volt valaha nyalka, szerelmes, májusfás legény és — ezt csak lassan gondolta, hogy a kasznár úr meg ne hallja. — József bácsi, az akkori csősz is a derekára kötött lámpással kerülgette ezen az éjszakán a jegenyés erdőt. Sánta Kati meg egyenesen a májusfának köszönhette az urát. Úgy volt ugyanis, hogy Kati olyanféle leány volt az uccában, mint mikor az egy időben kelt tyúkalja csirkéből valamiképpen elsatnyul egy. Olyan kis poszka leány. Nem csúnya, csak elmaradott. A verebéli leányok körül a legények már javában forgolódtak. Füstös Panninak meg már képes szivet is vett Horog Jani a szekszárdi vásáron, mikor a kese csikót eladták a paksi úrmesternek. Mindeniknek volt már valakije, csak Sánta Katit kerülték a legények. Kati azonban dolgos leány volt, mostohaságával nem törődött sokat, még akkor is dalolt, mikor a Riska tehenet fejte, még azt is nótába mondta, mikor a kertből a vörös kakast hajkurászta, aztán kifakadt, hogy: A X gk l?xr J I T 9 Orvosától Karll pasztillát kérjen. Minden Mr JTMtM , MT MZJtM JUM gyógyszertárban kapható. 1 doboz ára P 1.80 Ott állt a pántlikás májusra. 20