Tolnai Világlapja, 1932. július-szeptember (32. évfolyam, 28–40. szám)
1932-09-14 / 38. szám
Két százas coup-t. Tehát két biztos coup kell. És én hozzásegítelek ehhez a két biztos coup-hoz . . . — És ha . . . — mondta szinte nyöszörögve a szegény báró, aki már egészen gyerekké, kezes báránnyá lett ennek a minden hájjal megkent, perverzül ördögi léleknek a kohójában .• És akkor ? . . . A pénztáros cinikus mozdulattal felelt : — Hát — azzal is számolni kell. Akkor vége. És pont. De nem lesz vége. Gyere ! Odabenn élesen megszólalt a csengő, jelezve a játék kezdetét. Ötösével, tízesével tódultak be az emberek ismét vissza az izzasztóba. A croupier előtt halomban állt a sokféle színű zseton, egy alkalmazott épp most rakta össze a csillogó, vadonatúj kártyacsomagot és beleillesztette a bakk-asztal közepén álló „koporsó"-ba. A játékvezető megszólalt szürke, unalmas hangon: — Lehet tenni, uraim . . . Tessék tenni, uraim . .. És utána : — Mindenki tett ? Több tét nem állt És perdült a kártya és fordult a szerencse vigyori arcával, hol erre, hol arra, amint bolondos és erkölcstelen szeszélye lökdöste . . . Emezek ketten egy sarokból figyelték. Amikor már egyszer körülszaladt a lap a tablón, a züllött bankpénztáros alig mozgó ajkai közül odamorgott a báróhoz: — Rendben van. Tiszta intermit Egyet a bank, egyet a pointeur üt. Most következik megint a pointeur. Most odalépsz, de máris és mondd: száz annonce! A másik magában halkan csak ennyit szólt szepegve : — De az Istenért, ha . . . — Semmi ha. Odamész ! . . . — mondta a másik, szúrón a szeme közé nézve. És a következő pillanatban, a legeslegutolsó pillanat volt ez, alig hallhatóan szólalt meg egy reszkető hang : — Száz annonce ... — Bűnbánat, visszahúzódás, meggörnyedés reszketett ebben a halk hangban. A játékvezető meg automatikusan megismételte, ahogyan a játékszabályok előírják : — Száz annonce, a hatos helyen. . . És már repült a kártya. A szemek előremeredtek ... a szájak nyitva maradtak ... a kezek görcsben szorították a cigarettákat, szertehányva a szürke hamut a zöldposztós asztalon... A pointeur két lapja : egy négyes meg egy ötös — kilenc, míg a bankárnak csak nyolca volt... A játékvezető megint gépies hangon jelentette : — Nyert! A kifizetett tétek után kapkodók között most hirtelen egy tompa puffanás , mint amikor súlyos homokzsákot ejtenek le . .. Egy öreg orvos is volt a játékosok között. Egyszerre mindnyájan feléje kiabáltak : — Orvost ! Orvost! De maguk nem mozdultak. Az orvos pedig reszkető kezekkel zsebre gyűrte a tétje után kifizetett összeget s csak azután lépett oda a szegény báró holttestéhez .. . A szegény bárót abból a száz pengőből temették el, amelyet ily módon nyert és amely megölte . .. korunk hőse . Korunk hősét mr. Smithnek hívták és foglalkozására nézve hoxoló volt. A lelkét nem faragta senki, a testét külvárosi verekedések atmoszférája dögönyözte ruganyossá és olyan szoborrá, amelyet elcsodálkozó pupillákkal csodált ezer és ezer ember. Mikor a nagy aréna közepén a lötylyedő kötelek között megjelent , a kékinges bíró felemelte Tom kezét és bejelentette, hogy „mr. Tom Smith 85 kiló", a publikum rekedt vijjogással, veszett extázisok gőzölgő felhőjére szállt, valami idegeken túli világba, ahonnan maró dühödtséggel várta mr. Tom ellenfelének földrerogyását. — Na most egy egyeneset ! — A gyomrába bele ! — Knock out ! Millió műszó kavargott az izzadtságszagú fényben , ott a kötélen kívül,áradó torkok hajszolták a roggyanó izmokat. A sánták úgy érezték, hogy suta lábaikba visszatér a vér, szegény kis púposok lelkesültek kibíborosodó arccal mr. Tom hatalmas öklözései nyomán. Az acélkolosszus dolgozott. A bíró ezüst sípjában ropogva gurgulázott a nyelv. • Mr. Smith remegő kemény inakkal verte, verte ellenfelét, kötélnek szorította, fullasztotta, bénította, tépte, kegyetlen józansággal, matematikus logikával, csellel, erővel, kalapáló szívvel, öklébe szorított nagyratörésével, amíg a másik öszszecsukló erő szét nem mállott a fűrészporos padlón. Mr. Smith korunk hőse mindig győzött, mert erős volt, fiatal volt, nem ismerte a szerelmet és a bíró így hirdette ki: Mr. Tom Smith 85 kiló . . . !" 2. — Kérek egy autogramot. . . A kislány a kijárat előtt állott, nyújtotta Tomnak a papírlapot és ceruzát s bátran Tomunk szemébe nézett. Korunk hőse bomba betűkkel ákombákomosan leírta a nevét. A kislány megjegyezte : — Juj, de csúnya írása van . . . Nem jártam egyetemre, — szólt az acélember s mintha elpirult volna. — Elég nagy hiba . . . — Miért? — Ki tudja, úgy talán jobban tetszett volna nekem . . . Fekete napsugarakkal villogott rá a lány. És égetett ez a fény, mert fiatalok voltak mind a ketten és a Tavasz nagy szerelembugyrait szétdobálta a földön . . . Együtt mentek hazafelé. — Én már régen ismerem magát. . . minden mérkőzésen ott vagyok . . . Imádom a boxt... — tette hozzá. — Igazán ? — Szeretnék megtanulni. . . boxolni. Tom nevetett. — Azt hiszi, nekem nincsen erőm ? Nézze meg a muszklijaimat... — — Csakugyan, no látja, ne látja, csakugyan ... Ezt a két szót variálta korunk hőse, mert ahogy ujjaival végigkoronázott a selyem alatti márványbársonyos puhaságán, egyszerre megtelt a szíve azzal az átkozott tavasszal, amit félisteneknek és kótyagos fiataloknak talált fel Valaki, nagyon messze a kék kárpit felett. „la cara„wca,” Mikor hazaértek, megkérdezte a kislány nevét és azt, mikor akarja kezdeni a boxórákat. — Daisy Mc Normannak hívnak . . . és holnap kezdem a tanulást. • A „Chicago Tribune" egy év múlva már nagy betűkkel hirdette . Ma este 8 órakor Daisy Me Normann Chicago bajnoka mérkőzik Dolly Perry néger bajnoknővel. 3. Korunk hősének menedzsere hiába rimánkodott, sírt, könyörgött, veszekedett, dühöngött és toporzékolt. Tom egy napon szó nélkül elhurcolta tanúnak az anyakönyvvezetőhöz, ahol örök hűséget fogadott Daisynek, korunk hősnőjének. A házasság, mint olyan, az első időben idillynek volt mondható. Az újságok óriási képeket hoztak korunk hőséről, aki hitvestársává tette korunk hősnőjét . . . Ám, most már nehezebben győzött Tomunk s így kénytelen volt könynyebb súlycsoportba átmenni. A kekinges bíró mostanában így szólt a mérkőzés előtt: — Mr. Tom Smith 75 kiló .. . 4. Daisy nem járt férje mérkőzéseire, mert saját dolgaival volt elfoglalva. De ha most már néha eldöntetlenül mérkőzött Tom, alapos dorgálásban volt része odahaza . . . És Tom hallgatott, mert szeretett. Bámulatos volt előtte Daisy, ez a szent asszony, aki miatta, hogy az ő munkáját értse, megtanulta az ő mesterségét és olyan rövid idő alatt a legelsők közé küzdötte fel magát. . . Bámulta párducos simaságát, forró vérét és azt, hogy olyan katonásan igazodik az élet dolgaiban. Imádta és csodálta ezt az asszonyt, minden mérkőzésén drukkolt, ordított a többiekkel, egyszóval mit tagadjuk, Tom egész lénye korunk hősnőjének befolyása alá került. Így egyáltalán nem csodálatos az a tény, hogy mikor Tomunk egyik mérkőzését elvesztette, Daisy asszony egyoldalú szóváltás után alaposan helybenhagyta korunk hősét. Igaz, hogy a kekinges bíró Tom mérkőzése előtt most már minden áradozó jelző mellőzésével csak ennyit jegyzett meg: — Mr. Smith 65 kiló. 5. Mister Tom rövidesen áttért a pehelysúlyra. 6. Egy nap nagy vihar volt Chicagóban és korunk hősét elvitte a szél. 7. Azt mondják, New Yorkban telepedett le és kasznnemelő lett egy cigarettagyárban. 13