Tolnai Világlapja, 1934. január-március (34. évfolyam, 1–14. szám)
1934-02-28 / 10. szám
„AZ ÉN EREIMBEN MAGYAR VÉR IS CSÖRGEDEZIK" MONDTA GYÖRGY HERCEG, AZ ANGOL KIRÁLY FIA (Címképünkhöz) Csak kevesen tudják, hogy Mary, Anglia királynője magyar származású. Nem legenda, hanem történelmi lény, hogy az angol királyné egy magyar arisztokrata hölgynek, Hédey Claudia grófnőnek az unokája. Joggal mondhatta tehát György herceg, az angol király fia: „Az én ereimben magyar vér is csörgedezik." Magyarország egyik legrégibb családainak egyike a Rhédey-család, egyenesen az Árpádházból származtatják magjukat. Gróf Rhédey Claudia Rhédey László és egy Inczédy baronessz leánya volt és Sándor Württemberg! herceghez, a württembergi király unokatestvéréhez ment feleségül. A 1él fiuk volt Teck Ferenc herceg, aki Mary Adelaide angol királyi hercegnőt vette el feleségül. Ebből a frigyből négy gyermek született: Mary, Adolf, Ferenc és Sándor. Az 1867. május 26-án született Mary Victoria hercegnő 1893. július 6-án ment férjhez György yorki herceghez, aki ma V. György néven Anglia királya. György yorki hercegnek anyai ágon tehát egy magyar grófnő, Rhédey Claudia volt a dédanyja, az angol királyi herceg ereiben tehát magyar vér is csörgedezik. AZ A BIZONYOS EGY POHÁR TM, BIBÓ LAJOS Két ember megy az uccán. Az egyik szőke, magas, sovány, kissé himlőhelyes és ritkaszakállú, a * a másik alacsony, barna, kövéres és simára berettá vált arcú. Lassan mennek, látszik, hogy mind a kettő szomorú. Az egyik az Oktogon felől, a másik pedig a Király ucca felől jön s összetalálkoznak. Szervusz... áll meg a szőke és nyújtja a kezét. — Szervusz áll meg a barna is és kezet fog a szőkével. Olyan lomhán s bánatosan kezelnek, mintha a világ minden baja rájuk szakadt volna s csak az imént indultak volna ezzel a teherrel el. — Hogy vagy? Hát csak megvagyok. — Hát te? — Én is. — Hová mégy? — Erre. — Hát te? — Emerre. Miután így útjuk éppen '"ellenkező irányba visz, bár szépen megindultak és most már együtt ballagnak tovább — egy harmadik irányban. Este van, hét óra, hát a barna azt mondja egy fél óra múlva: — Tegnap se volt, holnap se lesz, igyunk meg pajtás egy pohár sört. — Nem bánom. És belépnek a sörcsarnokba. * Bent már vidám az élet, alig van üres hely. A szőke meg a barna kinéznek maguknak egy alkalmas sarkot és leülnek. Kirendelik az első krigliket, azután másodszor is, sőt harmadszor is szólnak a pincérnek. — Tegnap se volt, holnap se lesz - hát legalább ma legyen. A szomszéd asztalnál család ül, apa, anya és gyerekek. Aszondja az asszony az urának: — Mondtam már, kérlek, hogy ne itasd azt a gyereket. A kis tízéves fiúcska előtt nincs ugyan pohár, de állandóan ágaskodik a széken, magához húzza az apja söröskorsóját, megdűli és belenyal. — Engedd — szól az ember. — Csak sör, ez a lőre nem árt még a gyereknek sem. Így telik el egy óra, akkor az ember két pár virsliit rendel és átfordítja az italozást borra. Az asszony már türelmetlen s amikor a pincér feleszi a bort a félliteres üvegben, meghökken. — Megbolondultál? — fordult az emberhez. — Na csak lassan, ne csinálj mindig patáliát. Fél óra múlva a nyelve megered. Hogy így meg úgy, milyen nagy lump volt ő abban az időben, amikor az aszszonyt megismerte. Hogy milyen szeliddá és takarékossá tette egyszerre a szerelem. — Szép idők voltak, mi? — mondja. — Szépek — feleli az asszony. A férfi újabb fél litert rendel, mire az asszony szelid mosolygással jegyzi meg: — Sok lesz, majd meglátod, Béla, sok lesz. S poharat kér, hogy most már segítsen az emberének. A középen is család szórakozik, lehelnek vagy hesen. Hatalmas, feketebajuszos ember ül az asztalfőn, karvastagságú szivart szív s állandóan rángatja a homloka bőrét. Az anya egy másik nővel beszélget, a leányok pedig vihorásznak. Alig férnek a bőrükbe, olyan jókedvűek. Az oka pedig az, hogy szemben velük három surbankó legényke ül, akikben már lábrakapott az ital s titokban a leányok felé integetnek. Ártatlan játék kezdődik s az arcok itt is, ott is nekipirulnak. — Ne szemtelenkedjetek, leányok, viselkedjetek tisztességesen — inti le őket az anya, — mert szólok rögtön apátoknak. A három leány egyszerre megmerevedik. Megismétlődik néhányszor a jelenet, akkor a lovagok átellensően összesúgnak. — Át kellene menni. — Nem lehet. — Az öreg menten agyonütne. De hát a három leány olyan csinos, olyan üde, olyan kényeske mind a három, mint a pipiske. Végre a legbátrabb nekidarálja magát, fölkel, hogy elmenjen a leányok asztala mellett. Mikor az öreghez ér, megcsúszik és könyökével kiüti az öreg szájából a szivart. Ez még nem baleset, de hogy az legyen, hát a szivart nagy ügyetlenül szét is tapossa. Valamit hebeg, aztán odainti a pincért és kiválaszt egy szép, fehérpettyes Trabucót az öregnek. — Tessék, engedelmet kérek... A többi most már könnyen megy. Két perc múlva mind a hárman átülnek. Tíz perc múlva mind a három leány halálosan szerelmes. Egy kisebb asztalnál két keszeg emberke birkózik a sörrel. Sodrott cigarettát szívnak s a dohány a papírcsomagban ki van téve eléjük az asztalra. Órák óta ülhetnek így, a térdüket rázzák csak, néznek bele a levegőb, s csak nagyritkán szólnak. — Így van ez — mondja az egyik. — Így —- feleli a másik. Hogy mi az, ami így van, nem lehet tudni, mert már óra óta nem beszélnek. Negyed óra megint eltelik, akkor az, amelyik a fal mellett ül, megszólal: — Futja még egyre? — Futja, de akkor nem tudok adni a házmesternek. Nahát, a házmester várhat. És két vágást hozatnak a pincérrel. * Általában úgy nyakalják minden asztalnál az italt, mintha az egész világ szomjas lenne. Egy órakor már csak korhelyek vannak jelen s itt is, ott is danolgatnak. A főpincér kint számol valahol, amikor visszatér, odaszól az egyik pincérnek: -- Na, hát itt mi lesz? A pincér vállat von: — Én nem tudoma, mit akarnak ezek az alakok ... Háromnegyed kettőkor kezdik felrakni az asztalokra a székeket. Üres a helyiség, már csak az egyik sarokban ülnek. Egy négytagú társaság, már valamennyinek kókadt a feje. — Hány óra? — kérdi az egyik. —• Háromnegyed. — Na hát akkor gyorsan, kettőig még elmorzsolhatunk fél litert. És hirtelen még három fél litert elmorzsolnak. A Félháromkor aztán egyszerre benépesül az ucca, jönnek-mennek, didlöngőznek, énekelnek s az úttestek közepén haditanácsok alakulnak, hogy hova lehetne még menni. De mert csikorgó hideg van s a megbeszélés sokáig tart, hát az egyik kijelenti, hogy elég volt. ő hazamegy. S lemennek a legközelebbi kávéházba egy feketére. A LEGJOBB DÉLUTÁNI LAP AZ ESTI KURÍR, a modern újságírás csodája, mely minden nap hű tükrét adja a világ bármely tájántörtént eseményeknek. Nagy elterjedtsége bizonyítja közkedveltségét. Érdekes, lüktető riportokban számol be mindenről. • KÉZIMUNKÁIT PARKA védjegyű fonalakkal. S mintségben utolérhetetlen