Tolnai Világlapja, 1936. április-június (36. évfolyam, 15–27. szám)

1936-05-06 / 19. szám

TÖRVÉNY A TÖRVÉNY FÖLÖTT ÍRTA: SZITNYAI ZOLTÁN A rendőrkapitány már teljesen tisztá­zottnak látta a tényállást. Ravaszul ki­eszelt csecsemőgyilkosságot követelt el a gyanúsított. Szándékosan vágódott el a lépcsőn, hogy a csecsemő a kemény kő­lapokon halálra zúzza magát. Arra is vannak bizonyítékok, hogy hönös kuruzs­lással foglalkozó vénasszonyoknál próbál­kozott előbb. Egyenkint beszólította a tanukat. Hát igen, a házban mindenkinek gyanús lett a dolog. Ez a Kovács Vera mindig ki­nevette azokat a lányokat, akiknek gyere­kük született. Vele ugyan ilyesmi nem fog megtörténni. Fűhöz-fához futkosott pén­zért s csak azért hozta a világra azt a szegény ártatlant, mert nem tudott szaba­dulni tőle. Amikor még egyszer csak felkelt a betegágyból, a szomszédos lakó, Havasáé, figyelmeztette is, hogy túl korán lesz, ds ha már megy is a mosás "miatt állítólag, legalább a kicsit ne vigye magával. Akár ő is átvállalja arra a pár órára. — Hiszen annak adni is kellett — zú­dult fel Vera. — Vagy talán bizony maga akarta volna megszoptatni? — és kegyet­len pillantása odasújtott az asszony szá­raz keblére. — Csendesebben viselkedjék, — kopo­gott rá a kapitány. Pár pillanatig az ablak felé nézett elgondolkodva, aztán diktálni kezdte a jegyzőkönyvet. — A tanuk eltávozhatnak, a gyanúsítot­t át fogják kísérni az ügyészségre. És ekkor csecsemősírás hallatszott a közelből. Az ajtó kinyílt és egy rendőr lépett be. Kerek ábrázaia szélesre göm­bölyödött kissé röstelkedő mosolygással ringató dajkák szokatlan szerepében. A csecsemő még sírt, bömbölt a karján, el­kékült arca nyállal és könnyekkel lett tele. A rendőr csitítva paskolgatta a pó­lyát, ügyetlen férfinehézkességgel, közben tisztelegni is akart, de nem merte el­mozdítani kezét s csak a bokáit ütötte össze feszes vigyázzba. — Tekintetes kapitány úrnak jelentem, ezt a csecsemőt találtam az imént, emitt a padlásfeljárónál Az öregasszonyok, akik már kifelé tar­tottak, egy csoportba verődtek a rendőr mögött. Ráncos arcuk tele lett a­ gyö­nyörködés melegével. Ah, szegénykém; ó, ho édes s lelkem; lám, lám, ilyenek a mai nők. Vera távolabb állL az asztal előtt, és fekete kendőjének rámájában el­fehéredett az arca. Remegett a teste, amint kínlódott magában, karja úgy rán­dult előre, mintha a kicsiért akarna nyúlni. Nem szólt, csak nézett, de az ajka a bölcsők felett dúdoló anyák édes­get­ő mosolyába nyílott. A hivatali eljá­rás komoly és méltóságteljes menete megállt és megtelt a betolakodott kis élet zabolátlan, tiszteletlen zajával. A kapi­tány nem tudta, hogy mihez kezdjen e zajjal melynek rendbontása ellen nem ismer büntető rendelkezéseket a törvény. Megvakarta a fejét és bosszúsan szólt a rendőrre: — Mit hozza ide? Vigyék át a lelenc­házba. Ennyit magától is tudhatna már. Vera mintha szólni akart volna. Aztán türelmetlenül és ujjait gyűrva hallgatta a rendőrt. Az is tudja igenis, hogy lelenc­házba való, de attól fél hogy mire oda­érnek, kiszenved a szegény pára. Egész szederjes már az ajka. Talán a tekintetes kapitány úr felhívathatná hozzá a dok­tor urat. Erős emberek, gyereket szerető családapák ellágyulása volt a hangjában. A kicsi meg mintha megérlelte volna a helyzet komolyságát, hirtelen elhallgatott. Csak a lélegzet lövellt ki, sistergett sűrű­södve a nedves ajkak között. Vera fel­kiáltott, szinte sikoltott a hangja: — Úristent hát nem látják, hogy enni kér? Ezt persze senki sem látta, csak Vera. Legkevésbé a kapitány, családtalan, öre­gedő férfi, aki már mondani is akarta, hogy nincsenek berendezkedve csecsemő­szoptatásra. De Vera a gyermek mellett termett és olyan hirtelen kapta ki a rendőr karjaiból, hogy az ellenkezni sem ért rá. Két keze, ahogy a kicsit tartotta előbb, úgy maradt a mellén, nyitott te­nyérrel, Vera meg egy mozdulattal szét­rántotta plusztikját. A csecsemő fölé bú­gott valamit, anyák titkos daloló hang­ján. A hivatali szoba h­arszagú levegője az élet tejszagával telt meg s előbbi szi­gorába a családiasság hangulata áradt. Az öregasszonyok Verára gyönyörködtek s azt mondta az arcuk, mégis rendes lány ez a Vera. A kapitány tanácstalanul ült az asztalnál, neki már végzést kellene hoznia, mellyel a gyanúsítottat átkísérik az ügyészségre, de a gyanúsított most életet ad a tehetetlen kis élőnek. S ahogy nézte, közönyös férfiszívén lágyulni kez­dett a hivatali kéreg. A földi törvénynél magasabb törvény óvást emelt a földi ellen. Most nézte csak meg jobban Vera arcát, anyai hivatásának ebben az átszel­lemült jóságában. Nagyon kedves arc. S ami előbb még kétségtelen bizonyosság­nak látszott, az kétellyel lett egyszerre teli. Hátha igazat mondott, hátha még­sem gyilkolt? A rendőr meg úgy nézte, hogy a szemével simogatta Verát tetszés­sel és meghatódással telten napszett, erős arcán, ahogy igazi férfi gyönyörködi az igazi asszonyt. Nagyot köszörült a tor­kán ! a kapitány felé fordult: e­z a derék menyecske akár «f­ia­ tói csiraöló és fertőtlenítő erejénéHogya B TXÁJ. tesztrejí»ti­?bb tugosbo It behatol Az ODOL tehát megvédi a fogak és a száj épségét és a legjobb védelem mindenfél« fertőzés ellen. Hegak­adályozze el erjedő ét »pihildé selyemotokolt c­sicsbas és megszűntek a szíj rossz szagát Az ODOL edit és élénkít vállalhatná a gyereket amíg nem dönt « törvény. Az öregasszonyok kórusban rúgták k­i — Legjobb is lenne, ha már az övét elvette az Isten. A kapitány csodálkozva nézett az az­­szonyokra. Most Istenről beszélnek, elflba meg azt vallották, hogy maga tette el láb alól. Hogy ők? Már hogy állíthatnának ilyet egy anyáról, aki a másét is ennyire szereti? A kapitány elmosolyodott­­ ujjai lassan marokba gyűrték a befejezetlen jegyzőkönyvet. Eltűnődött a cigaretta­füstbe és új végzés mondatait kezdte szö­vegezni magában. És máris hirdette, hogy a gyanúsítottat bizonyítékok hiányában szabadon bocsátja. A tanuk szedjék a sátorfájukat és ne vádaskodjanak máskor mendemondák alapján. Kovács Vera pe­dig, ha vállalná ezt a gyereket, az őrmes­terrel együtt menjen át a lelencházba, a többit ott majd el fogják intézni. Benső megelégedésének mosolyával Verára nézett, aki már elhalkultan hajolt a gyermek fölé. Az is elcsendesült kis ajkai leváltak az édes emlőről s arca, az élet színébe öltözötten, Vera fehé­r bőré­hez tapadt. Megnyugodott lélegzete az álom békés muzsikáját szuszogta. A rendőr olyan túláradó örömmel ütötte össze a bokáját, mint aki személyes si­kert ért el. — Gyüjjék lelkem, menjünk a lelenc­házba. Vera ijedt, szigorú mozdulatot tett s az ujjával intett csendet A kicsire lesett aggodalmasan, hogy az a zajos, nagy da­rab ember nem vette-e föl szendergését. Fölemelkedett lassan, nagyon lassan, hogy s törzse meg se moccanjon az édes teher alatt. Lábujjhegyen, szinte lebegve ment a rendőr előtt, aki már maga is behúzott vállal, halkan vonszolt léptekkel topako­kodott utána és óvatosan-lassan nyitotta ki a nyikorgó ajtót Vera meg kilépett büszke mosollyal halvány pirosodással fehér arcán, ron­gyokba pólyált étetkincset szorongatva s­zeblén. Nagy örömében annyit sem mon­dott a kapitánynak, hogy tötménlem. »Sí köszönteni is elfelejtett«. TOLNAI VILÁGLAP­J­A Oáaí­s ,­­ a jogok. kom Is eutóí 0 stíleieases © b­o­­­rwe sk3ji»z «wetesm «10 h.n"-íl baSsepi2l-:c-JÍ « tihOe KafcXteí . <a.®»outasa«»as«s® stßft-aa»­ 23

Next