Tolnai Világlapja, 1940. október-december (42. évfolyam, 40–52. szám)
1940-10-16 / 42. szám
SZEGE MILWAUKEE A milwaukeei városi árvaház igazgatója nemrégiben fiatal farkaskutyát vásárolt abból a célból, hogy az állat éjszakánként őrizze az intézetet. Nemrégiben egy híres zoológus ment el az árvaház előtt, meglátta a „kutyát" és annyira megrémült, hogy rögtön bement az igazgatóhoz. Kiderült ugyanis, hogy az igazgató farkaskutya helyett valódi farkaskölyköt vásárolt. Ekkor jutott az igazgató eszébe, hogy a fiatal állat csakugyan kissé vadul szokott viselkedni, de nagyon szívesen játszik az árvaházi gyerekekkel és eddig még senkit sem harapott meg, sőt másféle kárt sem okozott. A fiatal farkast természetesen azonnal „felmentették" állásától és beszállították az állatkertbe, tonna volt a súlya. A véletlen azonban úgy akarta, hogy a fácán nekirepüljön a teljes sebességgel haladó mozdony vezetői ablakának. Az ablak betört és a fácán berepült a mozdonyvezető helyére, behullott a mozdonyvezető ölébe, aki annyira megijedt a váratlan esettől, hogy eleresztette a mozdony villanykapcsolóját. Az amerikai villamosvonatokon úgy rendezték be a gépeket, hogy ha valamilyen ok miatt a mozdonyvezető keze nem nyugszik a kapcsolón, akkor a vonat automatikusan megáll. Érdekes, hogy a fácánnak, amely ilyen különös módon állította meg a vonatot, voltaképpen semmi baja sem történt. Magyarországot nem hiába hívták századokon keresztül ,,tej jelmezzel folyó Kánaánnak". S nem hiába volt az, hogy az fiskor óta minden vándorló nép ide törekedett a Duna—Tisza közére, erre a halban-vadban gazdag tájékra, amely mint az egykori úgynevezett Pannon-őstengernek a feneke, évmilliókon keresztül felgyüjtötte áldott földjébe az életerőt jelentő foszfátokat s ezekkel táplálja, dúsítja a magyar föld termését máig is. Már az emberiség őskorában, a régibb kőkornak hozzánk közelebb eső szakában, tehát úgy ■ vagy hatvanezer évvel ezelőtt is híres lehetett a Duna és Tisza folyása a halbőségéről. Múzeumaink teli vannak a kőkorból származó halászkészségekkel, csontszigonyokkal, agyagháló nehezékekkel. S amikor aztán a magyarok bevándorlottak, magukkal hozták az orosz vizeken szerzett halásztudományukat. Néhai Herman Ottó egy hatalmas, a nemzetközi tudományban is feltűnést keltett munkában dolgozta fel az ősmagyar halászat emlékeit, amelyek mind arra vallottak, hogy vizeink halbősége szinte példátlanul állott egész Európában. Nem csoda hát, ha régi magyar halászszerszámaink mindegyike tanúságot tett a magyar halásznép éles megfigyelőképességéről és leleményességéről. Jól ismeri ez a nép a különböző halfajok életmódját, jellemző tulajdonságait, s ezért szerszámait erre a tudására alapozva készíti el és alkalmazza, úgy hogy mindig tudja , mikor, hol, minő szerszám használata mellett számíthat a legjobb zsákmányra. A régi híres halászmesterek tudása ma sem halt ki s a tiszai halászok még ma is a világ legjobb szárazföldi halászai közé számítanak. Tudásuk mellett persze nagy szerepet játszik a halászszerencse is ! LAUSANNE Svájcban az emberek napok óta különös eseten mulatnak, amely egy' ouchy-i szállodában játszódott le a minap. A szállodába néhány nappal ezelőtt katonatiszt érkezett, aki a szálló tulajdonosát arról értesítette, hogy Ouchyba három utászszázad érkezik. A szálloda tulajdonosa az örvendetes hír hallatára az összes szobákat rendbe hozatta és nagy mennyiségű élelmiszert vásárolt a katonák érkezése idejére. Ez idő alatt pedig a hírt hozó tisztnek szobát rendeztetett be és a legkiválóbb elbánásban részesítette őt. Néhány nappal később, miután a szálló tulajdonosa már megunta a várakozást, arra kérte a tisztet, tudakolja meg, mikorra várható a katonák érkezése. A tiszt evégből egyik reggel azzal távozott el a szállodából, hogy leutazik Lausanne-ba, hogy ott megtudja a késedelem okát. A tiszt természetesen nem tért vissza. Miután a szálló tulajdonosa rájött, hogy alaposan becsapták, megtette az ismeretlen ellen a feljelentést, akit a lausanne-i rendőrség rövid időn belül le is tartóztatott. MEXIKO CITY Agua Caliente, a híres mexikói üdülőhely fiatal lakói házassági sztrájkba léptek. Hat hét óta egyetlen házasságot sem kötöttek a fiatalok Calientében és amint hírlik, ez a helyzet nem is változik meg, ha a városi hatóság nem helyezkedik más álláspontra és le nem szállítja a házasságkötés díjtételét. Emiatt tört ki ugyanis a házassági sztrájk a nevezetes mexikói városban. Egy jegyespár a napokban meg akarta a sztrájkot törni, de a többi jegyespár megakadályozta és erőszakkal kényszerítette, hogy házasságkötés nélkül távozzék el az anyakönyvi hivatalból. NEW YERSEY Nem mindennapi eset történt mostanában New Yersey közelében. A világ egyik leggyorsabb vonatát, a Pennsylvánia-expresszt megállította egy fácán. A madár súlya mindössze hat font volt, viszont a 130 kilométeres tempóban száguldó expressznek »00 LONDON A háborús angol fővárosban érdekes társaság verődött össze. Megalakult a „Marsemberek Társasága", amelyben írók, csillagászok, s más tudósok is helyet foglalnak. A társaság tagjai Wells „Marslakók a Földön” című regényéből tartanak naponta felolvasást és azt remélik, hogy a háborús Európa sorsát végeredményben is egy idegen csillagvilágból a Földre küldött fantasztikus hadsereg fogja megoldani. Néhányan azzal kísérleteznek, hogy jelzéseket küldjenek a Mars csillagra. NEW YORK A világ legnagyobb városának lakosságát most egy rendkívül érdekes örökségi per tartja izgalomban. Attól eltekintve, hogy a pereskedés milliós összegekért folyik, Szerencsés halfogás a Tiszán. Ezt az óriási, kétszázkilós harcsát Bitó szegedi halászmester halászta ki a Tiszából. Nemzetközi látványosságnak is beillenék ez az öreg példány. (Plohn József felv., Hódmezővásárhely.) nagyon érdekesek annak előzményei is. A múlt század hatvanas éveiben élt egy kis francia faluban Jean Mallet harangozó. Mallet boldog és elégedett házaséletet élt feleségével és gyermekeivel. Egyszerre azonban furcsa dolog történt : a harangozó beleszeretett a falu legszebb leányába. Elhagyta családját, mire a falu lakossága valósággal kiközösítette. Erre viszont Mallet elhagyta szerelmével együtt a falut és kivándorolt Amerikába. A magukkal vitt kis pénzen farmot vásároltak. Nem valami jól ment a soruk. Keményen dolgoztak, hogy meg tudjanak élni. Egy szép napon Jean Mallet, amint földjén dolgozott, észrevette, hogy abból egy helyen piszkos barna folyadék szivárog. Petróleumforrást fedezett fel. Ezzel azután meg is kezdődött Jean Mallet új élete. Csakhamar kiderült, hogy földjén mérhetetlen gazdagságú petróleummező van. Kihasználási szerződést kötött az egyik legnagyobb amerikai olajvállalattal és egyszerre 15 millió dollárt fizettek ki neki. Egy nap alatt dúsgazdag ember lett a szegény kivándorlóból. Erre azután felébredt benne a vállalkozó szellem, nem elégedett meg vagyonával, hanem maga is spekulálni kezdett a petróleumpiacon és csakhamar mérhetetlen gazdagságra tett szert, Mallet rövidesen Amerika legnagyobb olajmágnásai közé tartozott. Boldogsága azonban nem tartott sokáig, mert második felesége nem bírta az idegen klímát és az izgalmakat, és rövidesen meghalt. Jean Mallet pedig alig néhány hónappal élte túl felesége halálát. Gyermektelenül halt meg, végrendeletet nem hagyott és így az egész vagyon Franciaországban élő öreg anyjára szállt. Egy szép napon azután az öreg Malletné levelet kapott New Yorkból. Azt hitte, hogy a levél fiától, Jeantól jött. Az öregasszony azonban annyira haragudott fiára, mert az elhagyta családját, hogy a levelet felbontatlanul belehajította az egyik szekrényfiókba. Nem is gondolhatott arra, hogy ez a levél dollármilliókat jelent számára. Hosszú évtizedek múltak el. Néhány hónappal ezelőtt Mallet asszony ükunokája, Hollande Pécaud, átkutatta régi házában az ósdi bútorokat. Megtalálta az elsárgult, felbontatlan newyorki levelet. Felbontotta és egy óra múlva már utazott Párizsba, hogy jogait, illetve igényét érvényesítse. Rollande Pécaud a napokban érkezett meg New Yorkba, ahol megindította perét az amerikai állam ellen, mivel az örökség közben az államra szállt. Örökösök ugyanis nem jelentkeztek. Rollande Pécaud reméli, hogy rövidesen hazaviszi a dollárokat abba a francia faluba, amelyet hetven év előtt hagyott el Jean Mailet harangozó. Jane Felton amerikai újságírónő nemrégiben útra kelt egy yachton a Tahiti-szigetek felé. Amikor az újságírónő yachtja Hikueru-sziget közelébe érkezett, észrevették, hogy a szigetről egy csomó ember kétségbeesetten integet a hajó felé és jelekkel kéri, hogy a hajó kössön ki. Az integetők kívánsága teljesült és amikor kikötöttek, Jane Felton egy francia orvost talált a szigeten, akinek dr Pierre Caulon volt a neve. A benszülöttek roppant dicsérték a fiatal orvost, mert az valami 350, trópusi lázban szenvedő embert gyógyított meg már eddig a szigeten. Az orvos tanácstalan TOLNAI VILÁGLAPJA 21