Történelmi szemle, 1960 (3. évfolyam)

TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Mályusz Elemér: Zsigmond király központosító törekvései Magyarországon

MÁLYUSZ ELEMÉR Zsigmond király központosítási törekvései Magyarországon Marxista és polgári történetírás között teljes az összhang annak elisme­résében, hogy a XV. század elhatározó módon befolyásolta az európai államok szervezetének alakulását. Eltérő okfejtéssel ugyan, de mindkét történetfelfogás hívei a rendi monarchia és az abszolutizmus felé vezető úton magas fokra f­el­jutottnak látják Angliát, Franciaországot és Spanyolországot, példájukat pedig a többi állam számára vonzónak. A központi hatalom megerősödésében ismerik fel a döntő tényezőt, s bár a marxisták elsősorban a folyamat mélyen rejlő társadalmi alapjainak feltárására törekszenek, a polgáriak pedig a győze­lemben legfőbbképpen érdekelt uralkodók egyéniségének sokoldalú megvilágítá­sára, abban egyetértenek, hogy a fejedelmek tanácsadóinak, akik a kormány­zás mindennapi teendőit hivatásszerűen végezték, jelentős részük volt az ered­mények kibontakoztatásában. Kísérletünknél, hogy felvázolni próbáljuk, miként tűnnek fel egy félig Nyugat-, félig Kelet-Európához tartozó államban a központosítási törekvések, más országok analóg fejlődését tárgyaló gazdag szakirodalomra támaszkodhatunk. Ez a körülmény szerfelett megkönnyíti munkánkat, mert az útkeresés helyett már kialakult módszert alkalmazhatunk. Bármennyire érezzük azonban, hogy csak követői vagyunk korábbi kezdemé­nyezéseknek, szeretnék remélni, hogy az általános folyamat magyarországi szakaszának megismertetésén kívül Zsigmond sokat vitatott egyéniségének megértéséhez is szolgáltat dolgozatunk néhány felhasználható adatot az érdek­lődők számára.­ ­ A középkori magyar államot a távoli szemlélő erős monarchiának vélheti. Az ország területe egységes, nem darabolódik fel hűbéres tartományokra, az országos és az udvari méltóságok nem öröklődnek, mert a király adományozza azokat, még­pedig időlegesen s tetszése szerint, hasonlóképpen ő nevezi ki a megyék vezetőit, az ún. ispánokat, ugyanőt illetik a pénzverésből, a külkeres­kedelmi vámból, a seregáléból stb. származó jövedelmek vagy a városok adója s nemcsak a legnagyobb uradalmak birtokosa, a legtöbb jobbágy földesura, hanem kétségbe nem vont királyi hatalmánál és tekintélyénél fogva közvet­lenül rendelkezik a fegyverfogásra kötelezett nemességgel és más katonáskodó népelemekkel, továbbá ő a legfőbb bíró, az egyház felett pedig főkegyúri jogára támaszkodva igen széleskörű közvetlen hatalmat gyakorol. Annyira általánosan érvényesül a királyi hatalom és annyira egyetlen kézben egyesül, hogy teljesen feleslegesnek látszik minden törekvés uralkodó és alattvalói kapcsolatát még szorosabbra fűzni.

Next