Történelmi szemle, 1960 (3. évfolyam)
TANULMÁNYOK, KÖZLEMÉNYEK - Mályusz Elemér: Zsigmond király központosító törekvései Magyarországon
MÁLYUSZ ELEMÉR Zsigmond király központosítási törekvései Magyarországon Marxista és polgári történetírás között teljes az összhang annak elismerésében, hogy a XV. század elhatározó módon befolyásolta az európai államok szervezetének alakulását. Eltérő okfejtéssel ugyan, de mindkét történetfelfogás hívei a rendi monarchia és az abszolutizmus felé vezető úton magas fokra feljutottnak látják Angliát, Franciaországot és Spanyolországot, példájukat pedig a többi állam számára vonzónak. A központi hatalom megerősödésében ismerik fel a döntő tényezőt, s bár a marxisták elsősorban a folyamat mélyen rejlő társadalmi alapjainak feltárására törekszenek, a polgáriak pedig a győzelemben legfőbbképpen érdekelt uralkodók egyéniségének sokoldalú megvilágítására, abban egyetértenek, hogy a fejedelmek tanácsadóinak, akik a kormányzás mindennapi teendőit hivatásszerűen végezték, jelentős részük volt az eredmények kibontakoztatásában. Kísérletünknél, hogy felvázolni próbáljuk, miként tűnnek fel egy félig Nyugat-, félig Kelet-Európához tartozó államban a központosítási törekvések, más országok analóg fejlődését tárgyaló gazdag szakirodalomra támaszkodhatunk. Ez a körülmény szerfelett megkönnyíti munkánkat, mert az útkeresés helyett már kialakult módszert alkalmazhatunk. Bármennyire érezzük azonban, hogy csak követői vagyunk korábbi kezdeményezéseknek, szeretnék remélni, hogy az általános folyamat magyarországi szakaszának megismertetésén kívül Zsigmond sokat vitatott egyéniségének megértéséhez is szolgáltat dolgozatunk néhány felhasználható adatot az érdeklődők számára. A középkori magyar államot a távoli szemlélő erős monarchiának vélheti. Az ország területe egységes, nem darabolódik fel hűbéres tartományokra, az országos és az udvari méltóságok nem öröklődnek, mert a király adományozza azokat, mégpedig időlegesen s tetszése szerint, hasonlóképpen ő nevezi ki a megyék vezetőit, az ún. ispánokat, ugyanőt illetik a pénzverésből, a külkereskedelmi vámból, a seregáléból stb. származó jövedelmek vagy a városok adója s nemcsak a legnagyobb uradalmak birtokosa, a legtöbb jobbágy földesura, hanem kétségbe nem vont királyi hatalmánál és tekintélyénél fogva közvetlenül rendelkezik a fegyverfogásra kötelezett nemességgel és más katonáskodó népelemekkel, továbbá ő a legfőbb bíró, az egyház felett pedig főkegyúri jogára támaszkodva igen széleskörű közvetlen hatalmat gyakorol. Annyira általánosan érvényesül a királyi hatalom és annyira egyetlen kézben egyesül, hogy teljesen feleslegesnek látszik minden törekvés uralkodó és alattvalói kapcsolatát még szorosabbra fűzni.