Történelmi szemle, 1985 (28. évfolyam)

1. szám - TANULMÁNYOK - Orbán Sándor: A felszabadulás utáni Magyarország történeti ábrázolásának néhány problémája

Tanulmányok ORBÁN SÁNDOR A felszabadulás utáni Magyarország történeti ábrázolásának néhány problémája. A jelenkor vagy félmúlt történeti ábrázolása csupán újabb kísérlete a hazai törté­netírásnak. Nemcsak - ami értelemszerű - tárgya folytán, hanem mindenekelőtt abban a tekintetben, hogy nem tudhatja magát olyan előzmények vagy hagyományok szerves folytatójának, mint akár a jelenkort meglehetősen tág értelemben felfogó francia (His­toire Contemporaine) és különösen angol (contemporary vagy current history) vagy akár az emberöltőnyi időhosszban gondolkozó német (Zeitgeschichte) jelenkor törté­netírás. Mindezekre azért sem öncélúság utalni, mert egyáltalán nem lehet eltekinteni attól, hogy ezek keretében, főleg angol és német nyelvterületen, ma még inkább, mint valaha, többen (honiak és emigránsok) foglalkoznak régiónk szocialista országai, köztük Magyarország jelenkori történetével is. Nos e történészek világnyelveken — és többnyire persze magyarul is — megjelent munkái nemcsak a külföldi, de a hazai közvéleményre is jelentős befolyást gyakorolnak. Ezért is, amikor hazai jelenkor történetírásról esik szó, soha nem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy rajta kívül van egy másik is, amely a tőle eltérő vagy éppen ellentétes szemlélete ellenére is része az ország jelenkorával fog­lalkozó történetírásnak. Ezt tudomásul véve, ugyanakkor határozottan vissza kell utasí­tani azoknak a monopolizálási törekvését, akik azt tartják, hogy feltételeiknél fogva egyedül ők képesek és illetékesek az ország e korszakának valósághű történeti bemuta­tására. E visszautasítás és a szüntelen kritikai magatartás persze nem ment föl a saját gyengeségek és problémák számbavétele alól. Visszatérve ezekhez, nyomban jelezni is kell, hogy a hazai kísérlet nemcsak a hagyományokat nélkülözte, de éppen olyan idő­szakban — az ötvenes évek első felében — kezdődött, amikor az abszolút kritika és tagadás pozíciójából még azokat az igen vékony szálakat is elvágták, amelyek a jelen­kortörténet művelését a hazai történetírás modern kori próbálkozásaival köthették vol­na össze. Mindez annál inkább is lehetséges volt, mert azok — és erre nézve elég csak a felszabadulás 10. évfordulójára megjelent tanulmánykötet történész szerzőinek listáját áttekinteni —, akik a jelenkort felvállalták, többnyire fiatalok voltak és tüzetesebben alig ismerhették a korábbi irányzatok, iskolák érdemes hagyományait. *E vázlatos áttekintés alapjait az MTA II. Osztályának írt „Magyarország felszabadulás utáni fejlődésével foglalkozó történeti kutatás helyzetéről" szóló 1984. januári jelentés, valamint a Magyar-Szovjet Történész Vegyesbizottság: „A szocialista Magyarország a nyugati polgári történetírásban" témával foglalkozó októberi ülésének referátumai képezik. Éppen ezért, valamint műfajánál fogva, az áttekintés külön nem hivatkozik fonásokra. 1 Történelmi Szemle 85/1

Next