Történelmi szemle, 1985 (28. évfolyam)
2. szám - ÚJRAOLVASVA - Lackó Mihály: Grünwald Béla: Az új Magyarország
grünwald béla: az új magyarország 305 Annyi biztos: Grünwald nem volt harmonikus egyéniség, s ezt meglehetős tudatossággal át is élte, már csak azért is vonzották a századvég ama kérdései, amelyek ember és külvitág viszonyához kapcsolódtak. De az is valószínűs a mi szempontunkból. Az új Magyarország szövege szempontjából ez talán még fontosabb, hogy a politikailag sikertelen, s egyre inkább megkeseredő történésznek személyesen fontos volt a hivatalos tudományon tavul rekedtekkel való kapcsolat Művében bizonyos fokig nekik is meg akart felelni - anélkül, hogy Széchenyiben a nagy antiliberálist pillantotta volna meg. Grünwald schopenhauerkodása tehát mindenekelőtt személyes ügy, mondhatni, „lelki diszpozíció", s nem olyanféle fogvatartó rögeszme, ami miatt a tudós - elállva eredeti „kétkötetes" tervétől - valami gyökeresen újba kezdett volna. Hogy leegyszerűsített kérdésünkre válaszoljunk: Az új Magyarország nem a Három nemzedék előfutára. Eredményünk mégsem egészen nemleges. Hisz világossá vált: Grünwald, ahogy politikusként is - bár kényszerűen - több vasat tartott a tűzben, mint történész sem volt képes mindenestül egyetlen irányzat mellé szegődni; a liberális haladás gondolat alapján állt ugyan, mégis átélte s megfogalmazta azokat az ellentmondásokat is, melyek ezt az alapot a nyolcvanas évekre erősen kikezdték. Nem magányos töprengőként egyedül vívódó, önemésztő szellemként tette mindezt - ehhez hiányzott belőle a belső biztonság Nem. Grünwald meg is kereste azokat, akik kételkedésével együtt elfogadták, sőt éppen így fogadták el. Rákosit, Justhot Apponyit Grünwald és a nyolcvanas évek liberálisai De közben a történész megkereste azokat is, akik a korszak hivatalos tudományát irányították, s szellemi életét uralták. Nem mindenütt volt könnyű dolga. Politikus-múltja, erőteljes asszimilálást és állami közigazgatást követelő beszédei és cikkei miatt gyanakvással, majdhogynem ellenzéssel találkozott az Akadémiát és a Budapesti Szemlét irányító Gyulai Pálnál, akinek szemében az sem volt jó ajánlólevél, ha valaki Ipolyi környezetéből érkezett .Nemcsak vallási okok miatt. Gyulai annak idején a magyar mitológiával foglalkozó Ipolyi-Csengery vitában természetesen az utóbbi mellett állt102) Amint levelezéséből kiderül, Grünwald a Gyulai-csoporttal szemben teljes tudatossággal kapaszkodott meg a katolikus klérusban — egyrészt mivel az Egyetem és a Történelmi Társulat inkább katolikus irányítás alatt állt, másrészt egy személyes ok miatt: a magányos embernek szüksége volt egy afféle „gyóntató" pártfogóra, noha ő maga nem volt tételesen vallásos. Ipolyi halála után az Apponyihoz közelebb álló, s a Tisza-rendszerrel szemben kritikusabb Samassa József egri érsek lesz a patrónusa,103 s ha a hetvenes években Ipolyi kapta Grünwaldtól a legszívhezszólóbb, legszemélyesebb sorokat, a nyolcvanas évtized végén Samassa József veszi a történész vívódó leveleit köztük, 1891-ben, egy búcsúlevelet Hogy az egyházzal való kapcsolat kötöttséget is jelentett Grünwald számára, azt épp Az új Magyarország szövege bizonyítja: Széchenyi vallásosságát a történész igen felemás módon intézte el Saját véleményét akkor írta meg, amikor hangsúlyozta: „Hatalmas értelmisége nem fogadja be egy pozitív vallás tanainak tartalmát s kételyt támaszt lelkében, mely megingatja hitét, s magasabb vallási eszmény után törekszik. De a születésével örökölt hajlamok, idegrendszere betegségével járó vonzódás a titokzatos felé, rettentő látomásai, me zett, túláradó, kicsordult szívű, magát epesztő, csalatkozó, de sokszor csalatkozott kedélyű, fájdalmai miatt fullánkos, izgékony idegei által szeszélyes férfiút gyártani, mint amily bölcsességgel mondaték hajdan róla, hogy mindent fonttal mér, a szellemi eredményeket fitymálja, a sikert, mint Vespasianus a pénzt, jószágúnak tartja, akárhonnan vétetik ki, csak az anyagi haladásnak barátja, az embereket vak eszközöknek tekinti, minden lelkesedés ostora, hideg és okos számító, kedély nélküli és szívtelen." In: Kemény Zsigmond: Sorsok és vonzások. Bp., 1970. 124. 102 A vita rövid összefoglalása: Várkonyi Ágnes: A pozitivista történetszemlélet a magyar történetírásban. Bp., 1973.11. 409. skk. Maga Ipolyi is odasorolta Gyulait Csengery mellé: „Csengery a nemzeti sajátosságokat a halászlé, a gulyáshús, a bunda, guba és cifraszűr divatozásában látja. Sem ő, sem Gyulai nem ismerik a népet." Ipolyi 1855. ápr. 10-i levelét idézi Várkonyi Á. i. m. 416. 103 Samassa és Grünwald levelezését L OSzKK Levelestár. Samassa politikai álláspontjára: Apponyi A.: L m. I. 156. „Ő volt az egyetlen főpap, aki a Tisza-rendszernek meg nem hódolt."