Történelmi szemle, 1985 (28. évfolyam)
2. szám - ÚJRAOLVASVA - Lackó Mihály: Grünwald Béla: Az új Magyarország
grünwald béla: az ifj magyarország 297 vem megjelenése után tapasztaltam, hogy nálunk még nagyon sok maradt meg a régi Magyarországból, s nagyon sokan haragudtak rám e sötét képért, különösen az arisztokrácia körében."48 Ami számunkra most a legfontosabb: Grünwaldnak láthatóan határozott elképzelése volt a leendő „második kötet", Az új Magyarország alapgondolatáról is. Ezt nemcsak A régi Magyarország lapjai jelzik előrevetítve, hogy a valóban európai talajon sarjadó modern „magyar nemzeti politika" nem más, mint a fennálló, azaz, a rendi elleni támadás. A koncepció folytatását sejtette már az „első kötet" kritikusa is, kiemelve: A régi Magyarország „pesszimizmusa a rendiség jelenségeivel szemben csupán azon optimizmus előhírnöke, amellyel a nemesség küzdelmét saját kiváltságai ellen vázolni készült".4 " Láttuk előbb: a történész eredeti tervének módosítását nem az váltotta ki, hogy valamilyen személyes mondanivalóját vélte jobban elhelyezhetni, kifejezhetni egy egyéniség rajzában. S mondtuk az imént: a terv feladása nem is azért történt, mintha Grünwaldnak nem lett volna kész, végigvezethető alapgondolata a „süllyedés" és az „emelkedés" korszakainak egységes ábrázolásához. De akkor miért az eredeti koncepció módosítása? Talán politikai okai voltak? Lehetséges, hogy Grünwald azért fordult Széchenyihez, mert úgy érezte: politikai nézeteit nem mondhatja el nyíltan és szabadon? Politikai karrier és történettudomány Ezekre a kérdésekre is csak nemmel válaszolhatunk. Noha Grünwaldnak kezdettől fogva meggyűlt a baja a pártfegyelemmel, a Mérsékelt Ellenzék nem volt, nem is lehetett olyan csoport, mely határozott parancsokkal kötötte volna meg a tagjait. Ellenkezőleg: miközben a 80-as években még azért is reménytelen harcot folytatott, hogy legalább néha a mérleg nyelvének szerepét játszhassa a kormánypárt és a függetlenségiek között, a szilárd pártprogram hiánya miatt, kényszerűségből, viszonylag szabad kezet adott híveinek. Ez az akkori, kétpólusú képviselőházban nem erénynek, hanem szükségnek látszott, s eredménye: közös nevezőre jutni nem tudó magánemberek - bár gondolatlag gyakorta színvonalas 50 - szónoklat-sorozata volt. A jelenséget - épp Grünwaldról szólva - Mikszáth így jellemezte: „Grünwald ismét előhozta a maga közigazgatási teóriáit, megcsillogtatva az ő magas látókörét és ismeretvilágát, amit tőle megtagadni nem lehet. Szilágyi Dezső ismeretes maliciózus szemjátékával kísérte a beszédet. Holnap felszólalok - mondá. — Kifejtem a párt álláspontját, s kijelentem, hogy az Grünwaldnak csak saját nézete. - Ne tedd azt - figyelmeztető az öreg Pulszky [akkor pártonkívüli, de a Mérsékelt Ellenzék liberális szárnyával rokonszenvező képviselő -L. M.] „— mert holnapután meg Apponyi szólal fel majd, s kifejti a párt nézetét, s kijelenti, hogy az a te privát nézeted."51 Mikszáth ezekkel a sorokkal a Tabarékpárt két vezérének ellentétére utalt, de számunkra elárulja azt is: Grünwald, miközben véleményét persze szabadon elmondhatta, sőt azt a gondolkodó főnek kijáró tisztelettel fogadták,52 még saját pártján belül sem tudta nézeteit maradéktalanul elfogadtatni. Általában Apponyi emberének tartották, bár a gróf emlékiratai nem mindenben erősítik meg ezt a feltételezést.53 Annyi azonban biztos, hogy 1886-ig, 48 Grünwald Béla - Justh Zsigmondhoz. 1888. júl. 18. OSzKK Levelestár. 4 9Pulszky Ágoston: L m. 129. 50A kérdés nem egészen tisztázott. Gunst Péter szerint „feltűnő, hogy jelentős városi és falusi középrétegek mellett a korszak nem egy kiemelkedő gondolkodója, tudósa is ehhez a párthoz csatlakozott." Gunst Péter: Acsády Ignác történetírása. Bp., 1961. 34. Kétségtelen, Apponyi is tehetséges emberek csoportosulásáról beszél, Lakatos Ernő viszont kiemeli: nem jellemző, mintha a Mérsékelt Ellenzékben több szabadfoglalkozású értelmiségi lett volna, mint a többi pártban. Apponyi: i. m. 106., Lakatos: i. m. 84-85. 51 Mikszáth Kálmán: A T. Házból. 1884. dec. 11. In: Rejtő István (szerk.): Mikszáth Kálmán összes Művei, 69. Bp., 1974. 160. 52 Mikszáth egy másik, 1884-ben írott karcolatában megjegyzi: ha Grünwald beszél, illik odafigyelni. I. m. 145-146. 53 Apponyi: i. m. II. 57. és I. 155.