Történelmi szemle, 1985 (28. évfolyam)
2. szám - ÚJRAOLVASVA - Lackó Mihály: Grünwald Béla: Az új Magyarország
304 lackó mihály porcikájában az.'93 Justh éppen ebben az időszakban barátkozik — folytonos vitában — Reviczkyvel, s igen jellemző a vita tárgya: ha már valaki pesszimista, kell-e, hogy feltétlenül szomorú is legyen? Az ifjú arisztokrata már nem hisz a pesszimizmust elsajátítva leküzdő, harmóniát teremtő humorban, neki fáj az élet, s nem is képzeli, talán nem is akarja, hogy ez a fájdalom elmúljék.94 Justh egy egész -elsősorban műkedvelő ifjú arisztokratákból álló - kör középpontja, egyik legjobb barátja az a Czóbel István, aki néhány évvel Grünwald halála után, 1898-ban a Magyar Gazdák Szemléjében már egyértelműen újkonzervatív szellemben, éleshangú liberalizmus-bírálat kíséretében idézi meg Széchenyi szellemét.95 Justh „édes barátomnak" szólítja Grünwaldot, s nemcsak a régi Magyarországról írt dicsérő sorokat, de egy születőben levő „revue" munkatársának is szerette volna megnyerni a történészt.96 E tervét még évekkel később sem adta föl: „írtam e tárgyban [ti a képes revüről] Grünwald Bélának, azt hiszem, ha létrejönne, egyik irányt csakis ő képviselhetné".97 Grünwald, a maga módján meg is próbált alkalmazkodni a Justh-kör normáihoz. A régi Magyarország visszhangjáról írta Justh-nak: „Sokan valami furor democraticusnak tulajdonították a könyv megírását, az arisztokrácia gyűlöletének, sőt, zsidó származásomnak, ami arra indított, hogy én is kirukkoljak XIII. századból eredő nemességemmel, amit eddig sohasem tettem, mert valóban kevés súlyt fektettem reá."98 E kései nemesítést a másik oldalról Mikszáth Kálmán „piszkálta meg" A mi demokratáink c. karcolatában, ahol Grünwald esete mellett Vajda Jánosról mondott el egy adomát, hozzátéve: „Nem veszem most bonckés alá a zsidókat (azoknak nagyon érzékeny bőrük van), hanem veszem bonckés alá a demokrataság két zászlóvivőjét, Grünwald Bélát és Vajda Jánost, akik fényes tollak hatalmával elöl járnak a harcban. Ha ugyan járhatnak elöl azok, akiknek a háta mögött nem megy senki"'. Sorolhatnánk azon mozzanatokat, amelyek arra vallanak, hogy Grünwald nézetei egy-egy ponton hasonlítanak a későbbi antiliberális Széchenyi-koncepció egyes elemeire.100 Bizonyára föltárhatók lennének további személyes kapcsolatok is, melyek a történészt a kor irodalmi ellenzékéhez fűzték. Az új Magyarország szövege, a kéziratos hagyaték azonban azt mutatja, hogy Grünwald „schopenhauerkodása" elméletileg nem volt mély, történeti szempontból pedig nem volt elég jelentős ahhoz, hogy belőle egy új, nem-liberális Széchenyi kép születhetett volna. A tudós ápolt ugyan személyes kapcsolatokat a kor hivatalos irányzatain kívülálló, s azokat konzervatív oldalról támadó egy-két figurával, művében mégsincs szó valami — néhány politikai kérdésen túliliberalizmus- kritikáról Kétségtelen: fölhasználta, s művébe beépítette a „világnézet holdkórosainak" humor-elméletét, zsenikoncepcióját, mindez azonban a nyolcvanas években annyira a levegőben volt, hogy Grünwaldnál aligha beszélhetünk mélyen végiggondolt, originális konzervativizmusról. Ráadásul Az új Magyarország meghasonlott, „a humoros világnézetig" eljutni nem tudó, diszharmonikus Széchenyiének nagyon is határozott magyar hagyománya volt, akár Kemény Zsigmond ábrázolása, mely „ész és szív" mély ellentétében ragadta meg a gróf belső küzdelmének lényegét 101 930p. 149. 94 Justh Zsigmond Reviczky Gyulához. 1886. aug. 1. In: Kozocsa Sándor (szerk.): Justh Zsigmond naplója és levelei. Bp., 1977. 472-473. és Komlós Aladár: Reviczky Gyula. Bp., 1955. 38. 95 Szabó Miklós: i m. 24. 96 Justh Zsigmond Grünwald Bélához. 1888. júl. 8. In: Kozocsa: i. m. 481-482. 9 7 Justh Zsigmond Feszty Árpádnéhoz. (1891). uo. 561. '8 Grünwald Béla Justh Zsigmondhoz. 1888. júl. 18. OSzKK Levelestár. ' 'Mikszáth Kálmán: A mi demokratáink. Pesti Hírlap 1888. jún. 25. In: Rejtő István (szerk.): Mikszáth Kálmán összes Művei 76. Bp., 1982. 78-79. 100 Csak egy példa. Az új Magyarországban sok elemében már megtalálható az újkonzervatívoktól később hangsúlyozott konzervatív-nemzeti Kossuth-kép. Erre vö.: Szabó Miklós, i. m. 5. 101 Kemény Zsigmond: Széchenyi István. (1851) íme - írja Kemény - „elérkeztünk oly pontra, hol ezer körülmény csábít Magyarország leggondolkodóbb agyvelejét alárendelni egy nemes szívnek, mely mindent összeszámítva inkább tűrt, mint zsarnokoskodott. Széchenyiből az életírónak ha benyomások által hagyja tollát ragadtatni, éppen oly könnyen lehet egy szenvedélyes, szakadó-