Történelmi szemle, 1989 (31. évfolyam)

1. szám - TANULMÁNYOK - Gunst Péter: A kelet-európai agrárfejlődés válaszúton a 19. század végén

TANULMÁNYOK GUNST PÉTER A kelet-európai agrárfejlődés válaszúton a 19. század végén Egy-két évtizeddel ezelőtt a szocialista országok történetírása előszeretettel hi­vatkozott a századforduló, illetve a 20. század elejének parasztmozgalmaira, amikor azt kívánta bizonyítani, hogy a kapitalista fejlődés zsákutcába jutott, s a továbbfejlődést csak a szocialista forradalom tette lehetővé. Az egyes országok történetírása sokat fog­lalkozott és foglalkozik azóta is ezekkel a megmozdulásokkal, meglepő módon máig sem történt azonban kísérlet arra, hogy a kelet-európai agrárfejlődésnek ezeket a sajátos zavarait összehasonlító módon elemezzék. Pedig az összehasonlítás igénye kézenfekvő s megvalósításának is megvan a lehetősége. Az érintett országok történetírása azonban túlságosan is leszűkítette (és sokszor még ma is leszűkíti­ a látóhatárt, s csak félve nyúl az összehasonlítás eszközeihez egy-egy konkrét téma megvilágítása során (noha persze az elméleti igényt az összehasonlításra sohasem adta fel), a nyugat-európai országok történetírása pedig a részletek nem, vagy nem kielégítő ismeretében inkább csak álta­lánosságokat volt képes mondani, amelyek alig vittek s visznek előre bennünket. Pedig ezeknek a megmozdulásoknak a vizsgálata — a korszak agrárfejlődésének konkrét problémáiba ágyazva — tanulságosan jelezné az agrárfejlődésnek azokat a sa­játosságait, amelyek nem csupán a terület gazdasági-társadalmi fejlődésének azonos vonásait határozzák meg, hanem részben az egyes régiók eltérő fejlődési modelljének alapjául is szolgálhatnának. * * * A 19—20. század fordulóján Kelet-Európa néhány országát elemi erejű vihar rázta meg: megmozdult a parasztság Magyarországon, Romániában és a cári biroda­lomban. Magyarországon 1891—1907 között az „agrárszocialista" mozgalmaknak ne­vezett elégedetlenség-hullám jelentkezett, elsősorban az éppen ezekről a mozgalmakról elnevezett ún. „Viharsarokban", vagyis az Alföld délkeleti részén, a Tisza—Maros szö­gében, majd az ország más területein is. Az összeütközések sokszor olyan erősek voltak, hogy katonaságot kellett a kormányzatnak bevetnie a mozgalmak letörésére. Románi­ában 1888-ban és 1907-ben véres parasztfelkelések bontakoztak ki, különösen az 1907. évi olyan nagyerejű volt, hogy többezer ember esett áldozatul a felkelésnek, illetve a katonaság bosszúhadjáratának. Az orosz birodalomban pedig a 19. század utolsó két évtizedének mindinkább sűrűsödő helyi megmozdulásai után 1905-ben a birodalom egész európai részét átfogó parasztfelkelés-sorozat robbant ki, amelyet csupán jelentős katonai erők bevetésével és reformok ígéretével sikerült mintegy egy-másfél év alatt elnyomni, illetve lecsendesíteni.

Next