Történelmi szemle, 1996 (38. évfolyam)

1. szám - TANULMÁNYOK - Solymosi László: A szőlő utáni adózás új rendszere a 13-14. századi Magyarországon

TANULMÁNYOK SOLYMOSI LÁSZLÓ A szőlő utáni adózás új rendszere a 13-14. századi Magyarországon A bortermelés a legkorábbi 11. századi ok­levelek tanúsága szerint a földesúri magángazdaságokban folyt, ahol a szőlői szol­gák (servi) vagy azok speciális csoportját alkotó szőlőművesek (vinitores) művelték meg, s a termés felett a földesuraság rendelkezett. A szőlő kiszakadása a földesúri üzem kereteiből all. század második felében kezdődött meg; ekkor jelennek meg az első borral adózó földesúri alattvalók. Ez a folyamat a 12. században annyira felgyorsult, hogy a 13. század elejére a járadékot adó szőlők váltak uralkodóvá.­ Az elsők, akik a szőlő után földesúri járadékot fizettek, azok a szolgákból lett dusnokok vagy torlók (exequiales) voltak, akiket uruk önálló gazdasággal látott el és az egyháznak adományozott, hogy halotti lakomát (kenyeret, húst, bort) adjanak a lelki üdvéért miséző papságnak. Nemcsak földet és állatot, hanem szőlőt is kaptak, hogy terméséből évente meghatározott mennyiségű bort adjanak az egyházi földes­uraságnak. Kezdetben rendszerint 50 (kis)köböl (kb. 500 liter), a 14. század elején pedig 20-25 köböl borral adóztak.­ ­ Mindezt részletesen tárgyalja Solymosi László: A szőlő utáni adózás első korszaka. Agrártörténeti Szemle 32(1990) 22-46. A szőlőművelés középkori történetének átfogó feldolgozása még hiányzik. Mostoha kezelését jól érzékelteti, hogy a középkor utolsó két évszázadának mezőgazdaságáról ké­szült összefoglaló munkában alig másfél oldal jut neki. Szabó István: A magyar mezőgazdaság története a XIV. századtól az 1530-as évekig. Bp. 1975. (Agrártörténeti tanulmányok 2.) 30-31. Tárgyalásához jó kiindulási alapot ad Belényesy Márta: Szőlő- és gyümölcstermesztésünk a XIV. században. Néprajzi Értesítő 37(1955) 11-25.; Holub József: A bortermelés Zala megyében 1526 előtt. Zalaegerszeg, 1960. (A Göcseji Múzeum Közleményei 12.) 181-203.; Makkai László: Öst­liches Erbe und westliche Leihe in der ungarischen Landwirtschaft der frühfeudalen Zeit (10.-13. Jahrhundert). Agrártörténeti Szemle 16(1974), suppl. 46-52.; Harald Prickler: Adalékok a szőlő­művelés történetéhez Moson megyében. In: Tanulmányok Mosonmagyaróvár és vidéke törté­netéhez. Szerk. Gecsényi Lajos. Győr, 1979. 21-51.; Égető Melinda: Középkori szőlőművelésünk kérdéséhez. Ethnographia 91(1980) 53-78.; Uő.: Az alföldi paraszti szőlőművelés és borkészítés története a középkortól a múlt század közepéig. Bp. 1993. 22-78.; Gecsényi Lajos: Adatok a Győr környéki szőlőművelés történetéhez a XII-XVII. században. Győri Tanulmányok 9(1988) 19-38. Bár mindegyik munka csak érintőlegesen foglakozik a szőlő utáni adózás kérdéseivel, az általuk idézett kiadott és kiadatlan források — főként Zala megyét illetően — e vonatkozásban is segítik a kutatást. A borkilencedre és a hegyvámra számos 14. századi adatot tárt fel Székely György: A jobbágyság földesúri terheinek növelése és az erőszakapparátus további kiépítése. In: Tanulmányok a parasztság történetéhez Magyarországon a 14. században. Szerk. Székely György. Bp. 1953. 276-287., 301-303. A polgárság által bérelt szőlők helyzetéről, adójáról alapvető esettanulmányt írt Mályusz Elemér: Az 1498. évi 41. törvénycikk. (Társadalomtörténeti tanulmány.) Századok 64(1930) 809-839. A pozsonyi szőlőbirtoklásra ld. Frantisek Kalesny: Über den Weinbau und den Weinverkauf in Preßburg bis Ende des 15. Jahrhunderts. In: Städte im Donauraum. Bratislava-Preßburg 1291-1991. Hg. v. Richard Marsina. Bratislava, 1993. 184-193. TÖRTÉNELMI SZEMLE XXXVIII (1996)1:1-43

Next