Történelmi szemle, 2010 (52. évfolyam)

1. szám - TANULMÁNYOK - Janek István: Magyar törekvések a Felvidék megszerzésére 1938-ban

MAGYAR TÖREKVÉSEK A FELVIDÉK MEGSZERZÉSÉRE 1938-BAN 45 Magyar-szlovák csatlakozási tárgyalások 1938-ban A szlovák politikusok 1938 második felében Szlovákia államformájával kapcso­latosan új elemeket tartalmazó elképzeléseket és terveket dolgoztak ki arra az esetre, ha a csehszlovák állam szétesne vagy megszállás alá kerülne. Ezek a poli­tikai kombinációk abból indultak ki, hogy az európai fejlődés szempontjából az 1938-as évnek hasonló jelentősége lesz, mint amilyen 1918-nak volt, vagyis jelen­tős területi változások történhetnek a térségben. Annak a lehetősége is felme­rült, hogy az egyik szomszédos államhoz csatlakozzanak, ezáltal kerülve el a szlovák nemzet megsemmisülését. A szomszédos országokba való betagozódás alternatíváit autonómia, föderáció, illetve unió révén képzelték el. Andrej Hlinka már 1938 áprilisában megemlítette az egyik lengyel diplomatának, hogy a csehekkel valószínűleg szakítanak, és jelezte, hogy együttműködnének a lengye­lekkel. Tiso és politikustársai azt akarták elérni, hogy a lengyelek támogassák a szlovákok politikai nemzetként történő elismerését, esetlegesen autonómiájukat vagy egyenesen önállóságukat. Fölmerült egy lengyel-szlovák unió megteremté­sének a lehetősége is, de ezt egyik fél sem gondolta komolyan.35 A szlovák politikusok a magyarokkal is folytattak titkos tárgyalásokat. A magyar diplomáciára ösztönzőleg hatott az az értesülés, mely szerint Andrej Hlinka 1938 augusztusában halálos ágyán mondott politikai végrendeletében meghagyta híveinek: „Amint idő és lehetőség kínálkozik a csehektől való elsza­kadásra, meghagyom Karol Sidornak, mint a nemzet és az én akaratom legkom­petensebb reprezentánsának, hogy tárgyaljon a magyar kormánnyal a szlovákok Magyarországhoz való csatlakozásáról, szem előtt tartva az autonómiára vonat­kozó feltételeket, melyek pártunk programjából következnek."36 Hlinka és a magyar kormány közötti tárgyalásokról nem maradt fönn dokumentum, így a politikai végrendelet valódiságát nem lehet bizonyítani. A magyar diplomácia már 1938 elején felismerte, hogy Hlinka legerősebb embere és lehetséges utóda Jozef Tiso lesz, így vele próbáltak egyezségre jutni Szlovákia ügyében. A titkos tárgyalások 1938 májusának végén a 34. Euchariszti­kus Világkongresszuson, Budapesten történtek.37 Az azon résztvevő Jozef Tiso, a Szlovák Néppárt befolyásos politikusa így észrevétlenül tárgyalhatott a csatlakozás feltételeiről Kánya Kálmán magyar külügyminiszterrel. Tiso elmond­ta, hogy a szlovákok a csehektől való elszakadás után hajlandók állami kapcso­latra lépni Magyarországgal. A megbeszélések 1938. szeptember végéig folyta­tódtak.3­4 Tiso három pontban foglalta össze feltételeit: „1. Központi hivatal végrehajtó hatalommal Szlovákia közigazgatását illetőleg, és a szlovák nyelv 35 Lengyelország választ sem adott a szlovákoknak az uniót illetően. Ld. Pa­vol Carnigursky­. Deklarácia­­ únii Slovenska s Polskem z 28. septembra 1938. Historicky Casopis 16( 1968) 416. 36 Ld. Nasa Zastava 1940. febr. 4. 3. 37 MOL K-63, 63. és. 1938. 7/1. sz. alatt. 38 DIMK II. 403. dok.: 665-666.

Next