Történelmi szemle, 2010 (52. évfolyam)
3. szám - ELŐADÁSOK A TÖRTÉNETTUDOMÁNYI INTÉZETBEN - Horváth Richárd: A magyar középkorkutatás hiányzó segédkönyvei - Hunyadi Mátyás itineráriumának példáján
HORVÁTH RICHÁRD több mint egy oklevél tájékoztat(hatna) bennünket tevékenységéről, és ami most még ennél is fontosabb: hollétéről. Be kell vallanom, eleinte magam is ezt gondoltam. Csak a kutatás folyamán szembesültem a buktatókkal. Afelől régóta senkinek vagy legalábbis sokaknak nem lehet kétsége, hogy az egy napon kelt, de más keltezési hellyel rendelkező oklevelek problematikája megoldást igényel (igaz, jelennek meg még napjainkban is olyan itineráriumok - legutóbb például Romániában - ahol ez a közismert módszertani buktató több helyütt félrevezette a szerzőt),10 valamint Mátyás királyunk tucatnál is több, még ha egy időben sohasem létezett pecsétje sem volt ismeretlen eleddig a kutatás előtt.11 Éppen ezért az első és legfontosabb feladat a lehető legteljesebb keltezési helyek-pecsétek-kancelláriai jegyzetek alkotta hármas adattár összeállítása volt. Az itinerárium szempontjából felhasználható és haszontalan információk rostálása csak ezután indulhatott meg. Nos, ez a munka hozta a legtöbb meglepetést, amiket rendkívül vázlatosan az alábbiakban foglalhatunk össze. 1. A király úgynevezett „bírói pecsét"-je alatt kelt sok ezer oklevél az uralkodói itinerárium szempontjából gyakorlatilag nem használható. Rendkívül korlátozott mértékben legföljebb oly időszakban használható, amikor e pecsét székhelyének tekinthető Budára történő királyi érkezés pontos napja nem határozható meg. A tapasztalat ugyanis azt mutatja, hogy Mátyás és kísérete érkeztét követően az „oklevéltermelés" mértéke is növekszik, tehát a hosszabb pangás után érzékelhető oklevélszám-növekedés a király Budára érkeztének lehet közvetett jele. Ami azonban számunkra a legfontosabb hozománya az itinerárium-kutatásnak, az a tény, hogy a személynök által vezetett és a bírói pecsét alatt okleveleket kibocsátó kancelláriai részleg a király személyes felügyelete nélkül működött. Bátran kimondható tehát, hogy a bírói pecsét alatt kelt oklevelek döntő többsége Mátyás távollétében, s ugyanilyen bizonyosan a király tudta nélkül kelt, amit ennyire határozottan még nem mondott ki a kutatás.12 10 A királyi pecsétek külön mozgása által jelentett nehézség bukkan föl az alábbi dolgozatban is: Susana Andea: Itinerariile Regilor ín Transilvania Voivevodala ei ín Comitatele Vestice §i Nordice. In: Transilvania (Sec. XIII-XVII). Studii istorice. Coord. Susana Andea. Bucuresti, 2005. 41. Pl. az 1391-es esztendő adatainál. 11 Hunyadi Mátyás királyi pecséthasználatáról máig az egyetlen összefoglalás: Dr. Kumorovitz Bernát Lajos: Mátyás király pecsétjei. Turul 46(1932) 5-19. A későbbi, vonatkozó munkák kivétel nélkül ezen a dolgozaton alapulnak. 12 Vö. „A kancellária tehát nagymértékben előtérbe jutott [ti. az 1470-es évektől - H. R.és a belkormányzat bürokratikus jellege a XVI. század első negyedére nálunk is kifejlődött. Igen valószínű, hogy a kancellária az általa intézett ügyek egy részében nem is fordult a királyhoz vagy a tanácshoz, hanem bizonyos, általánosságban megadott elvek szerint - önállóan járt el. S így a titkárok relatiójára kelt oklevelek egy részét is ilyeneknek tekinthetjük. Természetesen ezen 'önállóan' intézett ügyek is a pecsételést ellenőrző főkancellár, illetve kancellár felügyelete alatt állottak." Szilágyi Loránd: A magyar királyi kancellária szerepe az államkormányzatban 1458-1526. Turul 44(1930) 64. „Az majdnem biztos, hogy [a személynök - H. R.[ rutinügyekben adhatott a király nevében oklevél-kiállítási parancsot." Kubinyi András: A Mátyás kori államszervezet. In: Hunyadi Mátyás: Emlékkönyv Mátyás király halálának 500. évfordulójára. Szerk. Rázsó Gyula-V. Molnár László. Bp. 1990. 84.