Történelmi szemle, 2013 (55. évfolyam)
1. szám - TANULMÁNYOK - Bottoni, S.: Vonakodó kémek - A magyar állambiztonság és Románia, 1975-1989.
VONAKODÓ KÉMEK Infonációmorzsák és politikai érdektelenség, 1975-1981 Az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárában (ÁBTL) őrzött első, kimondottan román vonatkozású hírszerzési iratok az 1970-es évek második feléből számaznak. Fontos hangsúlyozni, hogy ebben az időszakban a magyar belügyi szervek Romániára vonatkozó információigénye nem konkrét ügyekhez vagy aktív intézkedéshez kötődött, hanem összefoglaló jelentésekből és átiratokból állt. Magyarország tartotta magát a keleti tömb államai közötti „be nem avatkozási” elvhez: a szomszédos ország politikai helyzetéről, gazdasági és nemzetiségi viszonyairól Budapest a nyugati országokban szolgáló legális rezidentúráktól vagy a Varsói Szerződés országain keresztül kapott tájékoztatást. Így alakult ki az a paradox helyzet, hogy a Romániával nem határos Német Demokratikus Köztársaság (NDK) hírszerzése többet tudott a ceauşescui Romániáról, mint a magyarok, mivel Kelet-Berlin 1968-tól a „nem baráti” szocialista országok közé sorolta Romániát egy csoportba Kínával, Albániával és Jugoszláviával. A keletnémet hírszerzés tevékenységét kutatók szerint az 1980-es években Románia fontos célponttá vált az NDK számára. A keletnémet állambiztonsági szerveket több tényező is nyugtalanította a balkáni állammal kapcsolatosan. Ilyen volt Nyugat-Németország feltűnő aktivitása (Bukarestben 1979-től működött Goethe Intézet, Kolozsváron pedig nyelvi lektorátus a Babeş-Bolyai Egyetemen), Románia különutas politikája és a politikai vezetés szovjetellenessége, valamint Románia tranzitország szerepe a Jugoszláviába szökni igyekvő keletnémet állampolgárok számára. Az 1960-as évek végétől a keletnémet titkosszolgálat kis létszámú, de igen aktív hírszerző rezidentúrát tartott fenn bukaresti nagykövetségén, amin keresztül a rendszerváltásig több mint háromezer információs jelentés érkezett a központba. Jelentős szerepet játszott a romániai németség képviselőivel való intenzív és bizalmas kapcsolattartás is (több prominens értelmiségit és nemzetgyűlési képviselőt szervezett be a keletnémet titkosszolgálat).6 A Stasi nyugatnémet ügynökeinek jelentései is nagymértékben hozzájárultak ahhoz, hogy az NDK vezetése kitűnően ismerte a román helyzetet, és bizalmas értesülésekkel látta el a baráti országokat a „megbízhatatlan” Ceauşescu-rendszerről. A Stasi bukaresti rezidentúrája már 1969-ben jelentést küldött arról, hogy a román államvezetés és a biztonsági szervek már nem tesznek különbséget a nyugati és keleti titkosszolgálatok között. A rendelkezésre álló német iratok azt is tanúsítják, hogy a Stasi más kelet-európai titkosszolgálatokkal is együttműködött Románia ellen, például a romániai ügyekben rendkívül jól informált lengyel állambiztonsági szervekkel. 1988 elején az NDK Belügyminisztérium Nemzetközi Kapcsolatok Osztálya olyan jelentést kapott Varsótól, amelyben 4 Helmut Müller-Enbergs: Hauptverwaltung A (HV A). Aufgaben - Strukturen - Quellen (MfS-Handbuch). Bundesbeauftragte für die Unterlagen des Staatssicherheitsdienstes der Ehemaligen DDR, Berlin, 2011.76-80. 5 Stejarel Olaru-Georg Herbstritt: Stasi şi Securitatea. Humanitas, Bucureşti, 2005. 105. 6 Pr. Eduard Eisemburgert, a Német Nemzetiségű Dolgozók Tanácsának elnökét (1969-1980) és nemzetgyűlési képviselőt (1965-1989). Uo. 113. , Uo. 109.