Történelmi szemle, 2017 (59. évfolyam)
4. szám - MŰHELY - Sudár Balázs: Turul szavunk művelődéstörténeti hátteréhez
SUDÁR BALÁZS sólyomban (Falco cherrug altaicus) vélte felfedezni a turult.29 Mindezzel homlokegyenest ellenkezik al-Gurís azon állítása, hogy a madár Kazáriában, a Kaszpitenger partvidékén és Hvárezmben élt.30 igaz, a szerző kiemelte, hogy rendkívül ritka jószág, és ha sikerült egy példányát megfogni, akkor az az uralkodók osztályrésze lett. Al-Naszaví szerint a Számánidák (819-999) solymászkönyvében (bámnámé-i számáníján) is sok szó esett a togrulról. E dinasztia központja Buhara volt, de területük kiterjedt Hvárezmre és a Kaszpi-tenger déli partvidékére is, így tehát ezen információ megerősítheti al-Guríf állítását.31 Egykori itteni előfordulásának emlékét őrizheti a Sáhnáme és a 10-12. századi perzsa költészet is.32 Al-Naszaví ugyanakkor arról tesz tanúságot, hogy a 11. század derekán ténylegesen már alig ismerték itt e madarat (a szerző saját bevallása szerint látott olyan embert, aki látott már togrult). A rendelkezésünkre álló információk , valamint a sokszor beszédes adathiány mind arra vallanak, hogy egy rendkívül ritka - éppen ezért „királyi” - ragadozómadárral van dolgunk. A togrulnak azonban mintha lenne egy elvontabb értelmezése is. Egy helyütt - az egyébként ismeretlen - kongrullak együtt mint csodamadarak szerepelnek,33 a Szanglah című szótár szerint az arabok ankájához hasonlatos, Firdauszt pedig a szimurggal említi együtt. Talán idesorolható egy anatóliai legenda is, amelynek egyik szereplője, Toğrul baba sólyom (dogan - Falco peregrinus, vándorsólyom) alakban küzd meg ellenfelével, az eredetiben talán névadójává, turullá változott. A török népek folklórjában gyakran felbukkan egy hatalmas, örök életű madár, amelyet általában szimurgnak neveznek, ami utalhat a perzsa mitológiával való kapcsolatra. Török kutatók azonban úgy vélik, hogy e történetek nem magyarázhatóak egyszerűen iráni hatással, hanem saját török hátteret sejtenek mögöttük. Erre utalhatna az a tény, hogy több legendában török néven (alp karakus ’vitéz fekete madár’) szerepel, és - részben Kézai adatára hivatkozva - kialakult az a vélemény is, hogy ennek a régi neve a toğrul lehetett volna, amelyet azonban idővel perzsa hatásra megváltoztattak.34 A madarak szerepe a török hagyományokban kétségtelen, azonban a turullal való azonosítás nagyon csekély érvrendszerre támaszkodik. Djarir ben Yezid Tabari. Tradt. sur la version persane d’Abou Ali Mohammed BelAmi. II. Imprimerie impériale, Paris, 1869. 159. 29 Schenk J.: i. m. (13. sz.) 292. A madarat sokan, sokféle módon próbálták azonosítani, azonban madártani ismereteknek általában híjával voltak. Ezért például Emel Esin azonosításával, ráadásul képi megfeleltetéseivel érdemes nagy körültekintéssel bánni. (Vö. Esin, E.: i. m. [23. sz.].) 30 Az információ még az európai solymászkönyvekbe is átkerült, a toğrul nevének hibás alakjával (togrines) együtt. V. Herrera-Casais, M.: i. m. (24. sz.) 295. 31 Nassavi: i. m. (22. sz.) 164. 32 Firdauszi maga is a Kaszpi-tenger déli partvidékéről származott. Vö. Sárközy Miklós: Ferdausi és a tabarestani Bávandida dinasztia. In: Függőkert. Orientalisztikai tanulmányok. 2. Szerk. Csirkés Ferenc-Csorba György-Sudár Balázs-Takács Zoltán Bálint. Mondat, Bp., 2005. 135-161. 33 Rasideddín művében az áll, hogy a mongol togrult törökül kongrulnak nevezik, és a legendás ankához hasonlít. Doerfer, G.: i. m. (12. sz.) 346-347. 34 Abdülkadir İnam Türk folklorunda simurg ve garuda. In: Makaleler ve incelemeler. Türk Tarih Kurumu, Ankara, 1968. 350-352.; H. Dilek Batîslam: Divan şiirinin mitolojik kuşlan: hümâ, anka ve simurg. Türk Kültürü İncelemeleri Dergisi 1. (2002) 203.