Történelmi szemle, 2017 (59. évfolyam)
4. szám - MŰHELY - Sudár Balázs: Turul szavunk művelődéstörténeti hátteréhez
TURUL SZAVUNK MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI HÁTTERÉHEZ 609 és Valid kalifák (724-743, 743-744) vadászmestereként szolgált, a témára tehát komoly rálátással bírt, ráadásul tanítómestere, Adham bin Mahrúz Báhilí a szászánida hagyományokat is kiválóan ismerte. Al-Guríf egyébként használt egy bizánci görög művet is, továbbá rendelkezésére állt egy munka, amely valamelyik török kagántól származott. A Baszara kifejezetten sikeressé vált, hatása jó néhány szerző munkáiban megfigyelhető, többek között fő forrása volt annak a solymászkönyvnek, amelyet Mutavakkil kalifa számára írtak a 9. század derekán, s amelyet II. Frigyes császár parancsára latinra is lefordítottak (De scientia venandi per aves).24 Ennek révén azután a turul szó Kézain kívül is megjelent egy latin szövegben, igaz, a szinte felismerhetetlen togrines formában. Al-Guríf egyértelműen egy nagy méretű, robusztus külsejű fekete ragadozómadárról emlékezik meg, amely folyamatosan szedi áldozatait, anélkül, hogy megenné őket. Ugyanez a momentum köszön vissza Mahmúd Kasgárí Kelet- Turkesztánban (a mai Északkelet-Kínában) írott szótárában is (1072/1073): szerinte a madár nagyobb, mint a szungur, ami ma a vadászsólyom (Falco rusticolus) neve, és a sólymok közül az egyik legnagyobb. Nagy testű vízimadarak vadászatára (is) használták, amiről sok száz évvel később Sarafaddín Ali Jazdí (7-1454) is megemlékezett Timur Lenk turulos hattyúvadászatai kapcsán. Ugyanerre utal Firdauszí Sahnáméjának egyik sora: „Üsd meg a dobot, dobd a levegőbe a togrult, hogy a zsákmány után vesse magát, s megfogja azt.” A leírás dobos vadászatra vall, amelyet kifejezetten vízimadarak esetében alkalmaztak.25 A muszlim solymászkönyvek kiadói a togrult a perzsa sáhházzal, azaz a héjával (Accipiter gentilis) azonosítják.26 magam - solymászati ismeretek hiányában - e kérdést nem tárgyalom.27 A madár lakhelye szempontjából értékelhető adataink meglehetősen szórt képet mutatnak. All. századi Kasgárí általánosító megjegyzéséből arra következtethetünk, hogy Kelet-Turkesztánban ismerték. Kelet felé mutat egy, szintén a Sahnámében fellelhető legenda is, mely szerint a togrult Csínből hozták Behrám Gúr szászánida uralkodónak ajándékba. Csín általában Kínát jelenti, de időnként használták Turkesztán megnevezésére is.28 Mindezek alapján Schenk Jakab az altaji Frankfurt am Main, 1986. 72. Vő. Emel Esin: Togril and Sungkur, two Turkish emblematic preybird motifs. In: Fifth International Congress of Turkish Art. Ed. Géza Fehér. Akadémiai, Bp., 1978. 297-300. 24 Monica Herrera-Casais: The 1413-14 Sea Chart of Ahmad al-Tanji. In: A shared legacy. Islamic Science East and West. Ed. Emilia Calvo et al. Universität de Barcelona, Barcelona, 2008. 294. 25 Balázs Sudár: Two Hawking Drums at the Hungarian National Museum. In: Ottoman Metalwork in the Balkans and in Hungary. Ed. Ibolya Gerelyes-Maximilian Hartmuth. Hungarian National Museum, Bp., 2015. 181-190. 26 François Viré: Essai de détermination des oiseaux-de-vol mentionnés dans les principaux manuscrits arabes médiévaux sur la fauconnerie. Arabica 24. (1977) 2. sz. 140.; Phillott, D. C.: i. m. (20. jz.) 1. 27 A toğrul meghatározását egyedül al-Guríf munkája alapján látom kivitelezhetőnek, egy széles körű összehasonlítás keretében. Erre egy későbbi tanulmányban teszek kísérletet. 28 Phillott, D. C.: i. m. (20. sz.) 1-3. (A történetet Tejmur Mirza is idézi.) A 10. században alkotó Tabari például Taskentet is Csín részeként említette. Chronique de Abou Djafar Mohammed ben