A MTA V. OSZTÁLYA BIOLÓGIAI CSOPORTJÁNAK KÖZLEMÉNYEI 1. KÖTET (1957)

1957 / 1. szám - TÖRŐ IMRE: A Magyar Tudományos Akadémia Biológiai Csoportjának 1956. évi titkári beszámolója

A TÖRŐ IMRF: szakmai viták nem tudtak kibontakozni nemcsak azért, mintha a dogmák ellen felszólalások vagy ledorongolások lettek volna, hanem azért is, mert sokszor már előre is feltételezték ezt a ledorongolást, valahányszor kívánatos lett volna a kutatók állásfoglalásának az összevetése. Becsületes önkritikával meg kell állapítanunk, hogy e téren bátor, hatá­rozott kiállás — mint pl. ezt a leningrádi histológusok tették — sokat jelentett volna. Véleményem szerint ez a bizonytalanság és bátortalanság abból a helyzetből adódott, hogy tudósaink nem érezték magukat eléggé otthonosan a dialektikus materializmus tanításaiban és ezen iránytű hiányában nem mertek mélyebbreható ideológiai és metodológiai vitákba bocsátkozni. Bosján tanításai a mikrobiológiában még igen hamar lekerültek a napi­rendről, miután a mikrobiológia általában sokkal dogmamentesebben fejlődött. Szélesebb hullámokat vetett az ún. stress fogalma. Ez azonban inkább az orvostudományban, mint a kísérletes állattan területén okozott problémát. Sokkal inkább képezte vita tárgyát Liszenko tanítása a fajkeletkezésről, a fajon belüli versengésről, amely kérdésnek főleg az agrárbiológia területén van igen nagy fontossága. Liszenko méltán vetette fel ezt az igen fontos problémát, a hiba az volt, hogy Liszenko új tételeit nem tárgyalta meg más szakemberekkel, nem vette tekintetbe az ellenvetéseket és főleg nem támasztotta alá állításait megfelelő minőségű és mennyiségű kísérletekkel. A lefolyt vitákban szereplő mindkét fél a m­icsurini biológia tanításaiból indult ki és azok alapján vitatta igazát. A liszenkoi elmélet helyteleníti azt a darwini nézetet, hogy a fajon belüli létért való küzdelemnek olyan nagy szerepe volna a változatok és a fajok kialaku­lásában , amint azt Darwin tanítja. Állítja azonban, hogy az egyes egyedek testében fellép a megváltozott környezetnek jobban megfelelő faj kezdeménye. Liszenko fajkeletkezésre vonatkozó elméletét azért veszi komoly kritika alá a szovjet biológia, mert Liszenko elméletének ellenzői szerint messze nem rendelke­zik elég tárgyi anyaggal azokhoz a messzemenő következtetésekhez, amelyeket a fajok ugrásszerű keletkezésével kapcsolatban állít. A vita e tekintetben még nem­ zárult le véglegesen, de az eddigi vitákból Liszenko állításaival szemben a dar­wini és micsurini állítások helyessége került ki győztesen. Liszenko többi tanítá­sának akadémiai nívón történő kritikája most van folyamatban, de annyi bizo­nyos, hogy a micsurini tanítások — melyeknek olyan sokat köszönhet a szovjet mezőgazdaság — továbbfejlesztése igen helyes törekvés. Szeretném megemlíteni, hogy az első ilyenfajta nagy viták már több mint 150 évesek. Még bizonyára sok időt fog igénybe venni, hogy ezen a terüle­ten eljussunk a megfigyeléstől, a leírástól a konkrét kísérleti elemzésig, de fel­tétlenül le kell szögezni, hogy a biológia területén minden új állítás csak akkor vezethet eredményre, ha azt megfelelő körültekintéssel végzett, utánavégezhető kísérletek igazolják. A másik vita Lepesinszkájának az élő anyagról szóló tanításával kapcsolat­ban alakult ki. Ezek a tanítások az élő szervezet törvényszerűségeinek a kutatói

Next