A MTA BIOLÓGIAI CSOPORTJÁNAK KÖZLEMÉNYEI 2. KÖTET (1958)
2. kötet / 1. szám - Törő Imre: A Biológiai Csoport titkári beszámolója
2 TÖRŐ IMRF, mindenki levonta a személyére vonatkozó tanulságokat. Ezek a tanulságok a realitásoknak megfelelően bizonyára lehetővé teszik mindenki számára, hogy megszabadulva a bizonytalankodástól, fokozottabb erővel küzdjön népünk felemelkedéséért. A biológia területén a Vácrátóti Intézettel kapcsolatban merültek fel nagyobb kifogások, amely intézet az ellenforradalom idején még az Agrárosztályhoz tartozott. Az ottani forradalmi tanács egyes tagjai nemcsak az Akadémia jellegének megváltoztatását, s teljes személycserét követeltek, hanem társadalmi bíróság elé akarták állítani az 1949 óta beválasztott tagokat, miután ezeket akadémiai tagságuktól megfosztották volna. Az ellenforradalom utáni időkben még hetekig gátolta az Akadémián a konszolidációt ez és ehhez hasonló, szerencsére szórványos epizód. A tavaly októberi események súlyos következményekkel fenyegették egész tudományos kutatásunkat és mindenki természetesnek vette, hogy álláscsökkentést és az anyagi támogatás redukálását nem kerülheti el a konszolidáció munkája. Az Akadémia és a tudomány megbecsülését jelenti az, hogy az Akadémia területén álláscsökkentés nem volt és a tudományos kutatás is megkapta ugyanazt a támogatást, mint az ellenforradalom előtt. Ez a tény mindenkibe kell, hogy bizalmat öntsön jövő terveink megvalósításával kapcsolatban. Tavalyi beszámolómban a XX. Kongresszus hatásával kapcsolatban érintettem azokat a dogmatikusan kezelt helytelen megállapításokat, melyek a biológia területén érthető zavarokat keltettek, melyekből azonban a magyar biológiai tudományok már az ellenforradalom előtt, a XX. Kongresszus levegőjének hatása alatt minden veszteség nélkül bontakoztak ki. Nem volt véleménykülönbség abban, hogy minden kutatásokon alapuló eredményt viták alapján kell értékelni, ezeknek a vitáknak az alapján elfogadni vagy elvetni. Megindultunk a helyes úton és bizonyára sokkal előbbre jutottunk volna, ha az ellenforradalom ebben nem zavart volna meg. Most a konszolidáció után tovább kívánunk haladni ez után és a III. Kongresszus iránymutatása alapján megtisztulva a dogmáktól, a biológiai tudományok elvi alapjait igyekszünk továbbra is biztosítani. Több ízben lehetett hallani, hogy a túlságosan szabad véleménynyilvánítás azokat a zsilipeket nyitotta meg, amelyeken keresztül a dialektikus materializmus ellenzői elárasztották a tudomány területeit. Mégis úgy gondolom, helyes az, ha az Akadémián tudományos bizottságokban, tudományos üléseinken mindenki, mindenkor megmondhatja valamely tudományos kérdésben véleményét, mert csak az ad lehetőséget vitára és engedi meg a helytelen nézetek megcáfolását. Az igazságnak mindig nagyobb napfényre, szabadabb levegőre van szüksége, hogy meggyőzni tudjon. A tudományos igazságok elfogadtatásában pedig csak a meggyőzés erejével lehet és kell is dolgozni. Úgy érezzük, hogy a biológiai tudományok területén a dogmák tekintetében a helyzet nagymértékben javult és biztosítva látjuk az utat a XX. Kongresszus eredményeinek további érvényesülésére.