A MTA BIOLÓGIAI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI 14. KÖTET (1971)
1971 / 1-2. szám - BALOGH JÁNOS: Dudich Endre (1895-1971)
Az 1971. év egyik télvégi napján az egész magyar biológia, sőt az egész egyetemi és tudományos élet vett búcsút szakterületünk egyik vezéralakjától, Dudich Endre professzortól. A ravatalnál és a sírnál elhangzott búcsúszavak egyértelműen éreztették, hogy itt a kegyelet és az illendőség szabta végső tisztességadáson túl egy széles, országos jellegű tanítványi gárda búcsúzik a mesterétől, a magyar zoológia vezéregyéniségétől, aki évtizedeken át gondolatokat adott, irányt szabott a tudományterület több ágának. És ami még ennél is fontosabb: látható vagy láthatatlan módon segített megformálni a szakterületen működő kutatógárda egyéniségét is. Dudich Endre pályakezdetét nehéz lenne pontosan meghatározni. Ő maga gyakran hangoztatta, hogy a zoológus ,,. . . non fit, sed nascitur" és azt tartotta, hogy a tudomány szeretetét jelentő szellemi szikrát minden kutatónak bírnia kell. Már esztergomi diák korában gyűjtötte a rovarokat dr. Bokor Elemér társaságában, akit később a koleopterológiában mesterének vallott. Szinte tudománytörténeti anekdotának számít, hogy a fiatal Dudich az olasz fronton a gránáttölcsérekben előre kúszva rovarok után kutatott. Első zoológiai felfedezése: a róla elnevezett Bythinus Dudichi Reitter nevű bogárfaj az olasz harctérről származott. 1918-ban, az olasz front összeomlása után azonnal Dudich Endre (1895—1971) MTA Biol. Oszt. Közl. 14, 1971