Czipész Szaklap, 1901 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1901-01-01 / 1. szám

2 CZIPÉSZ-SZAKLAP, IV. évfolyam. Czipészek és csizmadiák kongresszusa. A magyarországi czipész-csizmadia munkások és kisiparosok IV. szakkongresszusát a karácsonyi ünnepek alatt tartották Budapesten. A központi szakszervező bizottság nevében Farkas István pont 10 órakor nyitotta meg a tanácskozást. Elnököknek a következők választottak meg:Virág Sán­dor, Ugi Bálint (Budapest) és Fodor Imre (Kolozsvár). Jegyzőknek: Nyári György, Czikora János (Budapest) és Klema József (Kassa). Poór Árpád felo­lvasta a kül­döttek névsorát melyből kitűnt, hogy vidékről 64, a helybeliekkel együtt 120—140 küldött volt jelen. A központi szakszervező bizottság részéről, Czi­kora János felolvasta a­­ napirend 1. pontjában fog­lalt jelentést, mely ellen Hallay József tett kifogást. — Poór felvilágosítása után úgy a felszóllaló, mint a kon­­gressz helyesléssel vette tudomásul. Következtek a vidéki küldöttek jelentései, a­mely­ből kitűnt, hogy az ország különböző részeiben a szak­mozgalomban hanyatlást, egyik-másik helyen pedig gya­rapodás mutatkozik, de általánosságban 1896-tól csök­kent. Melyet semmi más, mint a vidéki hatóságok igaz­ságtalan túlkapásai idézték elő, mert nem csak, hogy gyülekezési jogainktól fosztották meg a munkásokat, de a tehetségesebb szaktársakat akik a mozgalom vezetői és fő oszlopai voltak, a vidék több városaiból — csu­pán csak azért, mert a munkásokat szerveztek, kiuta­sitottak. Azok közé tartozik Bam Mór czipész kisipa­ros is akit az aradi rendőrség 8 segédjével együtt uta­sított ki a városból. A munkások helyzeté­t jelentették a vidéki kül­döttek, általánosságba véve rosszak, elviselhetetlenek! Egyik másik vidéki városban a czipész és csizmadia munkások nem, hogy a szakegyletbe, szervezkedő tár­saik közé, — de még az utczára sem tudnak — a ruházkodás rendes hiánya miatt kimenni. A jelentések megtétele után a kongresszus a köz­ponti szakszervező bizottságot választotta meg: Poór Árpád, Farkas István, Ugi Bálint, Dravecz Imre, Virág Sándor, Czikora János, Weisz Géza, Hallai József, Ádám­­ György, Frank Lipót, Titusz István és Nyári György. A kongresszus azután Farkas Istvánnak azon indítványát fogadta el, hogy a legközelebbi kongresszus 1902-ben tartassák meg. A fővárosi czipőfelsőrész-készitő tűzönök részéről Feiner Gizella tüzőnő tett jelentést. Felemlíti, hogy 1892-ben megtartott szakkongresszuson néhai Rakita Judit társtüzőnő képviselte a tűzönöket s tett jelentést. Daczára, hogy akkor még sokkal kevesebben voltak és mégis rosszak voltak a munkabérek, hát ma­ mikor körülbelül kétszázzal emelkedett a tűzönök létszáma,­­ beláthatják, úgy a tűzönök, mint az igen­­. kongresszus, hogy ma kétszeresen nagyobb szükség van a szakszer­vezkedésre, mert a tűzönök az esztendőnek majdnem felét munka nélkül töltik el. Beszédében igen érthetően hangsúlyozta a tűzönök jelenlegi helyzetét és statisztikailag kimutatta, hogy a tűzőnő és ragasztó társainak nagyobb része távol tartja magát, a szakmozgalomtól, a szakegyletből, mely őket minden tekintetben védi , és juttatja munkához. Kéri a vidéki küldötteket, hassanak oda, hogy az illető vá­rosokban dolgozó tűzönöket is igyekezzenek megnyerni a szakegyletnek, a szakmozgalomnak. Speray János elismerését fejezi ki a szakszervező bizottságnak, hogy a napirendre nem politikát, de kizá­rólag a mesterség rendezését és a nagy tőkével szemben a megélhetési módozatok szervezését tette­ napirendre, mely tisztán a munkás ügyeit és a kisiparosság érdekeit fog­lalja magában s tárgyalja. — Kár, nagyon kár, hogy a czipész kisiparososok ilyen tárgysorozat tanácskozására nagyobb számmal nem jelentek meg, mint a­­mennyien jelen vannak, mert az elenyésző csekélység. Ez is eléggé jellemzi a kongresszus a kisiparosság indulencziáját, (Ér­­zéstelenség, fásultság, tunyaság, hanyagság, gondatlan­ság, közömbösség, renyheség, aluszékonyság stb.), mert amint látják és tapasztalják, nem tesz ez sem a testü­leti életben, sem azon kívül éppenséggel a panaszkodá­son kívül semmit e világon. Pedig a napirend minden egyes pontja a kisiparosok jólétének előmozdítására is kiterjed. Ilyen kongresszusra szívesen megjelenhettek volna, mert itt kizárólag mind tanult szakemberek képviselik a czipész és csizmadia ipart, beszélnek és tárgyalják sérelmes és javítandó ügyeinket. Kívánom, hogy ezen igazi szakkongresszus határozatait siker koronázza. . . (Általános helyeslés.) A második pontnál ugyancsak Bodr József is ki­fejtette, hogy ma már nem csak a munkásoknak, de a kisiparosoknak is szükséges szervezkedniök, még­pedig együttesen a munkások által már megkezdett szakmoz­­­galmához kell csatlakozniok, csakhogy még ezidő sze­rint a kisiparos tömeg nem látja be — és a saját erejére nem támaszkodik, hanem a helyett máshonnan kérelmezés útján várják a segélyt, — ami h­gyan sírel­jön meg!... va­n. Minthogy a munkások csak is a munkákdktól kérhetnek és eszkö­zölhetnek ki kedvezőbb fizetési munkabéreket, és ha a munkás szervezkedik — tudjuk, hogy keresztül is viszi és meg kell fizetni. A munkaadók természetes ugyan azt gyakorolhatják ha szervezkednek a fogyasztó közönségen. Csak­hogy a kismesterek tö­mege nem is merészeli a jelenlegi lenyomott munka­­árakat felemelni, t. i. a rendelőktől 3—4 koronával párjánál többet kérni, mert attól fél, nem lesz mun­kája ! ... És így milyen sok van! ? . . . Pedig a czipésziparosoknak drága pénzért kell megvenni a bőrt és egyébb anyagokat, a háztartáshoz szükséges czikkeket stb. Csak egyedül a szegénységtől majdnem a földhöz ragadt czipész kisiparosság tömege oly boldog, (?) hogy ő nem meri a fogyasztó közönségén megvenni — úgymint a bőrkereskedő, továbbá a fa szén liszt, kenyér stb. áruknál is megneveszik a kereskedők a fogyasztón stb. A czipész kismesternek mindegy, nála az nem jön számításba, — a czipő ára marad a régi. A tőkepénz hatalma a géptechnika termelő ké­pessége az ipari, de különösen a lábbeli ipar terén mind inkább nagyobb, szélesebb térben terjednek ki,­ és annál jobban nyomja le a munkánk értékét, külö­nösen ha azzal szemben nem szervezkedünk,­ a kisipa­­r­ost is keresetétől fosztja meg és teszi fölöslegessé, sodorja idővel a munkásosztály táborába a munkanél­küli proletárok seregei közé . . . Ha a nagytermelés az iparost úgymint a munkást keresetétől fosztja meg, nem-e kell, hogy együttesen közös erővel és szervezkedéssel küzdjenek a megélhe­­tésért? a jobb létért? Ha tehát a munkásokat a mai gazdasági viszonyok átalakulása késztetik a szervezkedésre, a magasabb mun­kabérek kiküzdésére, akkor kétszeres erővel kell szer­vezkedni a munkaadóknak, mert nekik kell arról is gondoskodni, hogy a munkásainknak tisztességes fizetést s megélhetést biztosítsanak és azonkívül önök maguknak is. Sajnos­­. kongresszus, de igaz, mikor az önök tá­borából egyik másik az önállóságra lép, teljesen elvesz­tették s vissza­vonul a szervezkedés mozgalmától,­­ az olyan szaktársakat már azután többé nem lehetséges

Next