Czipész Szaklap, 1901 (4. évfolyam, 1-24. szám)
1901-01-01 / 1. szám
2 CZIPÉSZ-SZAKLAP, IV. évfolyam. Czipészek és csizmadiák kongresszusa. A magyarországi czipész-csizmadia munkások és kisiparosok IV. szakkongresszusát a karácsonyi ünnepek alatt tartották Budapesten. A központi szakszervező bizottság nevében Farkas István pont 10 órakor nyitotta meg a tanácskozást. Elnököknek a következők választottak meg:Virág Sándor, Ugi Bálint (Budapest) és Fodor Imre (Kolozsvár). Jegyzőknek: Nyári György, Czikora János (Budapest) és Klema József (Kassa). Poór Árpád felolvasta a küldöttek névsorát melyből kitűnt, hogy vidékről 64, a helybeliekkel együtt 120—140 küldött volt jelen. A központi szakszervező bizottság részéről, Czikora János felolvasta a napirend 1. pontjában foglalt jelentést, mely ellen Hallay József tett kifogást. — Poór felvilágosítása után úgy a felszóllaló, mint a kongressz helyesléssel vette tudomásul. Következtek a vidéki küldöttek jelentései, amelyből kitűnt, hogy az ország különböző részeiben a szakmozgalomban hanyatlást, egyik-másik helyen pedig gyarapodás mutatkozik, de általánosságban 1896-tól csökkent. Melyet semmi más, mint a vidéki hatóságok igazságtalan túlkapásai idézték elő, mert nem csak, hogy gyülekezési jogainktól fosztották meg a munkásokat, de a tehetségesebb szaktársakat akik a mozgalom vezetői és fő oszlopai voltak, a vidék több városaiból — csupán csak azért, mert a munkásokat szerveztek, kiutasitottak. Azok közé tartozik Bam Mór czipész kisiparos is akit az aradi rendőrség 8 segédjével együtt utasított ki a városból. A munkások helyzetét jelentették a vidéki küldöttek, általánosságba véve rosszak, elviselhetetlenek! Egyik másik vidéki városban a czipész és csizmadia munkások nem, hogy a szakegyletbe, szervezkedő társaik közé, — de még az utczára sem tudnak — a ruházkodás rendes hiánya miatt kimenni. A jelentések megtétele után a kongresszus a központi szakszervező bizottságot választotta meg: Poór Árpád, Farkas István, Ugi Bálint, Dravecz Imre, Virág Sándor, Czikora János, Weisz Géza, Hallai József, Ádám György, Frank Lipót, Titusz István és Nyári György. A kongresszus azután Farkas Istvánnak azon indítványát fogadta el, hogy a legközelebbi kongresszus 1902-ben tartassák meg. A fővárosi czipőfelsőrész-készitő tűzönök részéről Feiner Gizella tüzőnő tett jelentést. Felemlíti, hogy 1892-ben megtartott szakkongresszuson néhai Rakita Judit társtüzőnő képviselte a tűzönöket s tett jelentést. Daczára, hogy akkor még sokkal kevesebben voltak és mégis rosszak voltak a munkabérek, hát ma mikor körülbelül kétszázzal emelkedett a tűzönök létszáma, beláthatják, úgy a tűzönök, mint az igen. kongresszus, hogy ma kétszeresen nagyobb szükség van a szakszervezkedésre, mert a tűzönök az esztendőnek majdnem felét munka nélkül töltik el. Beszédében igen érthetően hangsúlyozta a tűzönök jelenlegi helyzetét és statisztikailag kimutatta, hogy a tűzőnő és ragasztó társainak nagyobb része távol tartja magát, a szakmozgalomtól, a szakegyletből, mely őket minden tekintetben védi , és juttatja munkához. Kéri a vidéki küldötteket, hassanak oda, hogy az illető városokban dolgozó tűzönöket is igyekezzenek megnyerni a szakegyletnek, a szakmozgalomnak. Speray János elismerését fejezi ki a szakszervező bizottságnak, hogy a napirendre nem politikát, de kizárólag a mesterség rendezését és a nagy tőkével szemben a megélhetési módozatok szervezését tette napirendre, mely tisztán a munkás ügyeit és a kisiparosság érdekeit foglalja magában s tárgyalja. — Kár, nagyon kár, hogy a czipész kisiparososok ilyen tárgysorozat tanácskozására nagyobb számmal nem jelentek meg, mint amennyien jelen vannak, mert az elenyésző csekélység. Ez is eléggé jellemzi a kongresszus a kisiparosság indulencziáját, (Érzéstelenség, fásultság, tunyaság, hanyagság, gondatlanság, közömbösség, renyheség, aluszékonyság stb.), mert amint látják és tapasztalják, nem tesz ez sem a testületi életben, sem azon kívül éppenséggel a panaszkodáson kívül semmit e világon. Pedig a napirend minden egyes pontja a kisiparosok jólétének előmozdítására is kiterjed. Ilyen kongresszusra szívesen megjelenhettek volna, mert itt kizárólag mind tanult szakemberek képviselik a czipész és csizmadia ipart, beszélnek és tárgyalják sérelmes és javítandó ügyeinket. Kívánom, hogy ezen igazi szakkongresszus határozatait siker koronázza. . . (Általános helyeslés.) A második pontnál ugyancsak Bodr József is kifejtette, hogy ma már nem csak a munkásoknak, de a kisiparosoknak is szükséges szervezkedniök, mégpedig együttesen a munkások által már megkezdett szakmozgalmához kell csatlakozniok, csakhogy még ezidő szerint a kisiparos tömeg nem látja be — és a saját erejére nem támaszkodik, hanem a helyett máshonnan kérelmezés útján várják a segélyt, — ami hgyan síreljön meg!... van. Minthogy a munkások csak is a munkákdktól kérhetnek és eszközölhetnek ki kedvezőbb fizetési munkabéreket, és ha a munkás szervezkedik — tudjuk, hogy keresztül is viszi és meg kell fizetni. A munkaadók természetes ugyan azt gyakorolhatják ha szervezkednek a fogyasztó közönségen. Csakhogy a kismesterek tömege nem is merészeli a jelenlegi lenyomott munkaárakat felemelni, t. i. a rendelőktől 3—4 koronával párjánál többet kérni, mert attól fél, nem lesz munkája ! ... És így milyen sok van! ? . . . Pedig a czipésziparosoknak drága pénzért kell megvenni a bőrt és egyébb anyagokat, a háztartáshoz szükséges czikkeket stb. Csak egyedül a szegénységtől majdnem a földhöz ragadt czipész kisiparosság tömege oly boldog, (?) hogy ő nem meri a fogyasztó közönségén megvenni — úgymint a bőrkereskedő, továbbá a fa szén liszt, kenyér stb. áruknál is megneveszik a kereskedők a fogyasztón stb. A czipész kismesternek mindegy, nála az nem jön számításba, — a czipő ára marad a régi. A tőkepénz hatalma a géptechnika termelő képessége az ipari, de különösen a lábbeli ipar terén mind inkább nagyobb, szélesebb térben terjednek ki, és annál jobban nyomja le a munkánk értékét, különösen ha azzal szemben nem szervezkedünk, a kisiparost is keresetétől fosztja meg és teszi fölöslegessé, sodorja idővel a munkásosztály táborába a munkanélküli proletárok seregei közé . . . Ha a nagytermelés az iparost úgymint a munkást keresetétől fosztja meg, nem-e kell, hogy együttesen közös erővel és szervezkedéssel küzdjenek a megélhetésért? a jobb létért? Ha tehát a munkásokat a mai gazdasági viszonyok átalakulása késztetik a szervezkedésre, a magasabb munkabérek kiküzdésére, akkor kétszeres erővel kell szervezkedni a munkaadóknak, mert nekik kell arról is gondoskodni, hogy a munkásainknak tisztességes fizetést s megélhetést biztosítsanak és azonkívül önök maguknak is. Sajnos. kongresszus, de igaz, mikor az önök táborából egyik másik az önállóságra lép, teljesen elvesztették s visszavonul a szervezkedés mozgalmától, az olyan szaktársakat már azután többé nem lehetséges