Czipész Szaklap, 1905 (8. évfolyam, 1-24. szám)
1905-01-01 / 1. szám
2 CZIPÉSZ-SZAKLAP: fordítsák meg az új esztendőben is a még meg nem vedlett drágasági viszonyok, szűrjük le a tanulságokat és igyekezzük ezeket a javunkra fordítani. Az új esztendőben szintén fogjuk szolgálni lankadatlan buzgalommal Magyarország lábbeli készítőinek érdekét, örömünk leszen benne, ha a körülöttünk csoportosult és elismert tekintélyű szaktársak segítségével bármely s bárhol lakó olvasónkat a helyes útra vezethetjük, mert az új esztendőben kiváló gondot fognak újból fordítani úgy lapunk szellemi részének magvas s változatos voltára, mint a mellékleteink alapos szaktudását igénylő rajzaira Azt akarjuk, hogy kedvvel forgassa minden szaktársunk a mi Újságunkat, a Czipész-Szaklapot, melynek szerkesztősége és kiadóhivatala ez után kivan valamenynyi hívünknek : boldog új esztendőt! A „Czipész-Szaklap“ tározója. Katonák a háborúban. — Tréfák a halál torkában. — A háborúk történetében számtalan esetet jegyeztek fel, amikor a hadvezérek egy-egy tréfával, elmés ötlettel válságos pillanatokban újra lelket tudtak önteni csüggedő katonáikba. Hasonlókép számtalan eset van a tisztek, sőt gyakran a közlegények bámulatos lélekjelenlétére, melylyel úgyszólván a halál torkában is tréfálkozással fordítják el a figyelmet a veszedelemtől. Különösen a francziák tudnak erre sok példát, aminek oka egyrészt a franczia nemzet hajlandósága az elmés ötletre, másrészt az a szeretetteljes büszkeség, melylyel hadi dicsőségét ápolja s följegyzi ennek minden csekély jelét. Szem-száma sincs azoknak a franczia katonáknak a kik a hagyomány szerint nevetve, tréfás mondással, vagy elmés szójátékkal mentek a halálba. Nem egy közülük valóban érdekes s megérdemli a magyar olvasó figyelmét is. A Froschviller melletti csatában 1793-ban egy ellenséges ágyúüteg iszonyú pusztítást végzett a francziákban, akik azért minden áron el akarták foglalni. Hocke tábornok rohamra vezényelte katonáit, de ezek csak ipart lapunk mellékletei után elsajátítani és kössük be a mintákat évről-évre egy-egy könyvbe, hogy azután vevőink, megrendelőink az esztendő közben összegyűjtött mellékletekből választhassák ki a nekik tetsző mintákat. Eképen a Cziposz Szaklap révén ingyen jutunk minden évben egy czipő divatkönyvhöz, mely Szaktárs Urnak is, meg a közönségnek is a legjobb tanácsadó lesz. A Czipész Szaklap különös gondot fordít a szakismeretek kiegészítésére. A szakkönyvek, az „Első Budapesti Magán Czipész Szakiskola“ — amely már évek óta elismert módon komolyan fejleszti az országban a szaktudást — a Czipész-Szaklap-psA szoros összeköttetésben vannak és mindez rendkívül elősegíti előfizetőinket iparuk teljes kiaknázására és családi boldogulásuk megteremtésére. A Czipész-Szaklap még sohasem uszított az előfizetőire ügynököket, akik pióca módjára addig szívták a czipész vérét, mig ez a derekát be nem adta és ha akart, ha nem, mégis előfizetett. Legalább megszabadult a szemtelen vigésztől, akinek odadobta azt a néhány fillért. Ilyen előfizetői fogdosásnak nem voltunk s nem is leszünk a barátai, mi elegendőnek tartjuk azt, ha mutatványszámot küldünk szaktáraknak, aki önként ítélkezzék, megérdemeljük-e a támogatását, vagy sem ? Ennyi mindössze az üzleti titkunk. A konkurrenczia előtt sem tagadjuk Sőt azt is bevalljuk, hogy amennyi olvasónk a zászlónk alá tömörült mindmegannyi önszántából sereglett hozzánk, az egyenes úton egyik a másiknak ajánlotta lapunkat és sohasem valami vigész. Szaktársaink látták az ügynök nélkül is azt, hogy mi igazán fáradhatlan buzgósággal emeljük szakmánkat, még anyagi áldozatokat is hozunk szívesen, ezért tekinthetünk nagyszámú olvasóinkra vissza örömmel s büszkeséggel. A saját munkánk, a saját erőnk toborozza össze híveinkéit, nem pedig a vitéczek utálatos hada, csak ezen az úton szólunk kedves Szaktárs Úrhoz, forgassa át lapunkat. Ítélje meg, hogy mi, az Ön szaktársai a saját iparunk érdekében öntjük-e ezen nyomtatott sorokba a legjobb tudásunkat-e, vagy sem? Ha igen, úgy jöjjön hozzánk, tartson velünk, az igazi tettrekész szaktársaival. Reméljük, hogy nem hiába kérjük Szaktárs Urat szíves támogatásáért, örömmel fogadjuk Önt körünkbe, habozva fogadtak szót. Ekkor a tábornok kardjával az ágyúkra mutatva, végrehajtó módra felkiáltott: — Száz arany az ágyúkért, ki ad többet értük ? — Megadjuk! — feleltek a katonák s nevetve s szuronyrohammal elfoglalták az ágyúkat. A rajnai hadjáratban Desaix serege megingott az ellenséges ágyútűz előtt, már-már zavar támadt a katonák közt, a helyzet tarthatatlannak látszott. Egy tiszt odaszalad Desaix tábornokhoz : — Tábornok úr, juvassunk-e visszavonulást? — Igen, — felelt Desaix, — de az ellenség visszavonulóját. A táborban egy tiszt borotválkozott sátrában s panaszkodott a társának, hogy milyen kényelmetlen igy borotválkozni, habverő tányér nélkül. Alig hogy ezt kiejti, a sátor előtt szétrobban egy bomba s egyik darabja egyenesen a sátorba röpül. A bajtárs fölveszi a bombadarabot és odanyújtja a borotválkozónak: — Nesze az osztrák küld egy habverő tányért. Hasonló eset volt Junotnak, ki altiszt korában Napoleonnak, akkor még tábornoknak, írnoka volt. Egyszer valami hivatalos iratot másolt, mikor a sátorba egyenest elébe csap egy ágyúgolyó s telehányja porral Junot-t és iratait. Kedves Szaktárs! Aki a Czipész-Szaklap mai számát olvassa, ahol intézzük e sorokat. Kérjük, olvassa el lapunkat és méltassa szíves pártfogására szaksajtónkat. A Czipész-Szaklap tartalomban egyre gazdagodik, szakirodalma előkelő és elismert színvonalon áll, magunk köré csoportosítottuk tollforgató szaktársainkat, akik alapos tudással, komoly ismeretekkel írják meg értékes és magvas szakczikkeiket. A Czipész Szaklap műmellékletei, szabásmintái az egész ország czipésziparosai körében méltó feltűnést keltenek. Kivitelre divatos, formára tetszetős mellékleteink túlszárnyalják a külföldi lapokéit is, mert szerető gonddal készítjük el azokat. Persze nem arra valók a mellékletek, hogy azokat a műhelyekben és az üzletekben csak kiakaszszuk, hanem szolgáljanak azok komoly tanulmányozás alapjául is, lássuk meg rajtuk azt, hogy a felfelé csúcsosodó kaptafa ma már nem felel meg az egyenes talpú czipőnek, törekedjünk a fejlett lábbeli Vili. évfolyam.