Czipész Szaklap, 1906 (9. évfolyam, 1-24. szám)
1906-01-01 / 1. szám
IX. évfolyam. CZIPÉSZ-SZAKLAP. Szakiskolák, mint tanműhelyek. — A fejlődés útja. — Öreg emberek ajkairól sűrűn hallják e szókat, hogy A régi jóvilág. Vájjon miért fordulnak vissza emlékezet-Btt—l—M—MM—MMWBBWMMMWBHMwHJUM Rövid idő múlva eltávoztam. A szép hölgy, aki fogadott, ismét az ajtóig kisért. — Mily isteni szép teremtés — gondolom magamban. Hazamenve, Gyurit, aki nagyon kiváncsi volt, hogy mit akarok vele, már készen felöltözve találtam. — Tudod-e? — mondám Gyurinak, hogy Sándorék tegnap nem fogadtak el semmit a megvendégelésért ? — Ugyan — mondá Gyuri, de azért mégis veszünk 20 forintért 2 szép gyűrűt, egyformát, az egyiket Sándor nejének, a másikat, amely megkülönböztetés kedvéért valamivel czifrább is legyen, a Juliskának. S most jól figyelj, — szóltam, hogy mit akarok mondani! A Juliska szép, gazdag és férjhez adó leány. — Ugyan mire gondolsz Ács ? Hiszen jól tudod, hogy én még csak 26 éves vagyok. Azt is tudod, hogy engem az apám a katonaságtól kiváltott 1020 forintért s én azt ígértem neki, hogy addig nem nősülök meg, míg azon összeget vissza nem fizettem. Erre nem is gondoltati. Némi gondolkozás után így szóltam Gyurinak. — Hogy csak 26 éves vagy, ez a férfiaknak a legvirágzóbb kora, Gyuri. A legfőbb kérdés az, van-e hajlandóságod a nősülésre? Mert ilyen kedvező alkalom nem mindennap találkozik. Hogy igen szívesen látott egyén vagy náluk, de különösen Juliskánál, azt bizonyítja azon fehér szegfű, mely ott az ablakdeszkán a pohárban ékeskedik, s a melylyel ő téged tegnap este eltávozástokkor kitüntetett. Hát még csak azt akarom tudni, hogy az 1020 forintból fizettél-e, vagy mennyit fizettél vissza apádnak ? — Épen a felét. (Vége következik.) 3 láb iparos széles e hazában, az mind-mind zarándokoljon el abba a városba, amelyet a nagygyűlés szerencséltetni fog. A kongresszusok ötletéből kifolyólag maga a város is, ahol a nagygyűlést tartják, rendkívüli kiadást szavaz meg, hogy bizonyos mérvben megvédhesse az odautazókat. A kongresszusok ötletéből kifolyólag ahányszakegyesület van, mindmegannyi kinyitja Wertheim kasszáját és bőségesen látja el pénzzel a kiküldötteket. És mi ezzel szemben az eredmény ? Az történik, hogy a kongresszusra nagynehezen össze lehet trombitálni 60—80 iparost, akik azután egy egész ország összes iparosainak képviselői akarnak lenni. De még az is történik, hogy az a 60—80 ember — megismerkedik egymással. De meg ám, mert hát minden városban van vendéglő bőven. Bár közbenközben el nem felejtik a panaszok áradatát egymásra zúdítani, hogy hát ilyen, olyan, meg amolyan az iparunk, ezt kellene tenni, az jó volna, amaz pedig még jobb lenne és a vége csak az, hogy minden úgy marad, mint volt. Gondoljuk el azt, hogy mi, czipészek is tartottunk már egynéhány kongresszust. Várjon — és most legyünk csak őszinték — változott-e a helyzetünk a kongresszusok megtartása óta? Vájjon lett-e foganatja annak a sok keserű panasznak, amiket nagygyűléseken mindig hallani lehet? Vájjon állíthatja-e magáról csak egyetlen egy iparos is azt, hogy sorsa jobbrafordultát a kongresszusok eredményének köszönheti ? Kijelentem, hogy ezen kérdésekkel nem akarom a kongresszus czélszerűségét kétségbe vonni, hanem rá akarom terelni a figyelmet hasztalan kapaszkodásunkra, hogy vergődünk, vergődünk, de zöld ágra nem jutunk. Azt mondják, hogy a kongresszus az összetartást ápolja. Látom, hogy mennyire. Micsoda összetartás az, határoztam, (még azon esetben is, ha most ez be nem következik , hogy augusztus elsejétől kezdve az üzletet Önnek átadom, így azonban az ügy más fordulatot vett. Az idő még elégséges, ön addig mester lesz. Van-e Önnek annyi pénze, amennyi arra szükséges ? — Van ugyan nekem is, de van Komáromban boldogult atyám egy volt legbizalmasabb barátja, jómódú egyedül álló ember, aki megígérte, hogy mikor szükségem lesz rá csak bátran forduljak hozzá. — Helyes — jegyezte meg Milller. Ezentúl engem a műhelyben helyettesíteni fog, ha ott nem vagyok. Ahová menni szándékozik munkát vállalni, mint önálló mutassa be magát, hogy a bizalom ön iránt annál nagyobb legyen. Ezután kezet szorított velem és elváltunk. Gyurit kerestem most fel, aki az ünnep dacára dolgozott. Tudattam vele, hogy délután fontos teendőm lesz, vele azonban még fontosabb beszélni valóm. — Légy készen. — szóltam hozzá — mire haza jövök, mert vele akarok valahova menni. 2 óra után felkerestem Sz urat, akivel reggel találkoztunk. Egy rendkivüli szép üde arczu hölgy fogadott és vezetett be Sz. úrhoz, aki szintén nyájas barátsággal fogadott. Miután kilétemről egyet-mást elmondtam, áttértünk a megrendelésekre. — Én — mondá Sz. úr egyelőre próbaképen magamnak rendelek pár czipőt. Ön már reggel megtette az észrevételeit, hogy az én rendkívüli lábaimra túlságos masszív cipőket viselek Én tehát nem avatkozom többé a czipész dolgába, mint eddig tettem — mondá Sz. úr, hanem megbízom önt, csináljon nekem tetszése szerint lábbelieket és ha azok megfelelőek lesznek, folytatni fogjuk a dolgot a többiekre nézve, ha a budapesti czipész hiába nógatja pl. szabadkai, vagy miskolci szaktársát arra, hogy a czipészek országos szövetségébe belépjen. Hiszen épen ellenkezőleg önkén,telentől is kellene valamennyiünknek összesereglenünk közös czélunk megvalósítására. Ezt pedig egyelőre várhatjuk. Mi csak keseregni tudunk, de nem cselekedni. Hagyjunk fel egyszer már azokkal a hasztalan jajgatásokkal. Nem hozzánk való az. A férfi legyen férfi. Mindenek előtt söpörjünk a saját portánk előtt. Vizsgáljuk meg magunkat -értjük-e kifogástalanul a szakmánkat ? Valljuk be őszintén, hol fogyatékos a szaktudományunk és igyekezzük azt gyorsan s alaposan pótolni. Minden iparos tudja a hazája iparát gazdagítani, ha ő maga a szakmájában nem szegény, mert hiába várunk ott erős, versenyképes ipart, ahol az egyesek szakértelmes szakképzettsége gyenge. Sokkal czélszerűbbnek tartom tehát, ha a szakképzés hatalmas politikáját fejlesztjük szivósan leküzdhetetlenül, én erősen bízom abban, hogy ha Magyarország lábbeli kiszitó iparosai a szakmájukat legalább is úgy fogják tudni, mint a külföldiek, akkor mitől sem kell tartani majd, ha idegen áruk versenyéről fognak szónokolni. Csakis a fegyelmezett hadsereg vívhat ki győzelmet, azonképen csak a szakértő iparosok vethetik meg egy ország sziklaszilárd iparát. Sok beszéd helyett tehát jobb lesz a szakmát ápolni és a panaszok helyébe meg a szakképzést tenni. Speray János.