Czipész Szaklap, 1906 (9. évfolyam, 1-24. szám)

1906-01-01 / 1. szám

A CZIPESZ-SZAKLAP, IX. évfolyam­­ ben a letűnt korszakokra, miért is idézik egyre az el­múlt idők puszta emlékét? A régi, jó világban, midőn az iparosok a célt ismerték, hírből sem tudták mi is az az ipartestület, akkor minden mester a maga saját műhelyében forgatta a kalapácsot, ott dolgozott jó kedvvel. Ha meg inást fogadott maga mellé, akkor ezt csakugyan az ipar helyes gyakorlására oktatta és nevelt belőle hasznavehető segédet. Tényleg jó világ volt. A mester a saját műhelye négy fala között sürgött-forgott, dolgozgatott szorgal­masan, mert volt mit dolgozni és volt kinek dolgozni, de épenséggel nem kellett még­­ üzletet is nyitnia. Persze nem kellett az üzlet, mert a rendelők, akik akkor nem a fényűzés hóbortos lovagjai, hanem a ren­des egyszerűség hívei voltak, nem resteltek a mester­hez betérni, akinek a műhelyében legalább szemmel kísérhették a lábbeli készítését. Más idők jártak akkor! A földmives maga szántotta a földjét, vetette el a búzát, ültette el a kukoricát. A közlekedés technikai részét is ők teljesítették s hajtották végre. A gép még nem rombolta szét keresetüket. Egész nap dolgoztak, teljes esztendőn át, természetes tehát, hogy panaszra nem nyílt alkuk, a munka megteremtette a gyümölcsét, takarékoskodhattak is. Hová tűntek ezek az idők ? Ma csak homályosan emlékszenek vissza apáink, nagyapáink arra, csak dereng, hogy boldogabbak vol­tunk, megelégedettebbek, míg ma a keserűség ül a sziveken és a kedvetlenség busítja el a kedélyeket. Hej az idő de eljár! Változtak az idők és változ­tak az emberek is. Rohamosan haladunk, fejlődünk. Csak még a dajkák és ezüsthajú nagyanyáktól hallják a gyer­mekek a meséket, hogy valamikor, régen jó világ volt. Volt, elmúlt, nincs többé! Az emberi ész a körülötte történő megújhodások által tágabb teret nyert, a szellemi képesség birodalma folyton szélesíti határait, avult szokások helyébe újak, divatosak lépnek, ipar, kereskedelem, gazdaság új alakot ölt folyton, eszközök, szerszámok egyre tökéletesednek, az ember is szüntelenül keres, kutat, feltartóztathatat­lanul halad felfedező útjában, mert versenytársává szegő­dött a gép, melylyel szemben neki, az embernek kell győztesnek maradnia. Ma már gép áll a lábbeli ipar szolgálatában is. A gép tűzi és készíti el a czipőt Aminthogy a gép zakatol a mi iparunkban, azon­­képen körülöttünk is kattognak a gépóriások kerekei minden téren. Gép szántja, veti el a búzát, boronálja a földet, arat és csépeli ki a búzaszemeket. Gőz- és villanyerőre berendezett gépek fokmérői a kornak, a vasút, a villany, a telegráf stb. hatalmas út­törői a haladásnak. A régi rendszer falai e képen dőlnek romba, a tár­sadalmat az újítások átalakítják, a­ felfedezések s talál­mányok önönmaguknak törnek utat, azokat feltartóztatni nem lehet, de nem is szabad. Valamint hogy az emberi gondolkozást sem lehet akármily sorompókkal elzárni a fejlődés elől, nem lehet ráerőszakolni az emberi észre, hogy ne működjék, útját szegni még a hatalom sem tudja, mert az emberi gon­dolkozás önként vájja medrét, melyből kiszorítani nem lehet, de nem is tanácsos. A fejlődés egy megakaszthatatlan folyam. Az em­beri szellem kutatása s ennek eredményei: a felfedezé­sek, találmányok, az egyetemes ismeretkör a társadalom­ban egyre nagyobbodó tért hálóznak be. Fokról-fokra emelkedik a fejlődés, melynek hatása is mindenütt erősen érezhetővé válik. A társadalom minden egyes rétegébe ékelődnek az átalakítást eredményező fejlődési eszközök, melyek hat­hatósan bizonyítják a régi rendszer összeomlását s az újnak a megszilárdulását. Minden újabb felfedezés, tudományos eredmény egy­­egy vívmány arra, hogy annak segélyével az ember a jót a rossztól, a valót a tévestől, a helyest a helytelen­től, a világost a sötéttől megkülönböztethesse így válik a társadalom is lassanként mindinkább tökéletesebbé. A gép zakatolása nálunk, czipészeknél is új kor­szak beköszöntését jelzi. A geometriai szaktanítás teljes felforgatást idézett elő az eddig divatban volt szakok­tatás terén s ma már oly erősen érezhető a hatása, hogy a géptechnika a czipészek műhelyeinek életébe is átcsapott, követelve az átalakulást. (Folytatása következik) Ipar­testületek figyelmébe. Köztudomású, hogy a kereskedelmi kormány az ország területén mestertanfolyamokat rendeztet azon cél­ból, hogy azokon az önálló lábbeli készítő iparosok szakmájuk mesteri ismereteiben gyarapodhassanak és hiányos szakfejlettségüket kiegészíthessék. Több oldalról halljuk azonban, hogy a mestertan­folyamok megkezdése alkalmával a városba érkező mes­­tertanító rendszerint meglepetéseknek van kitéve. Ugyanis a szervező közegek, iperhatóságok, ipar­testületek akkor, midőn a mestertanfolyam részére tanu­lókat gyűjtenek, rendesen elhallgatják, hogy a tanfolya­mon nyerhető oktatás teljesen ingyenes ugyan, de a személyenként felhasználandó papír s egyéb anyag már nem osztatik ki díjtalanul. Aminthogy ez egyelőre nem is lehetséges. Mert csakugyan nem lehet számot vetni a tanulók elhaszná­t kellékeivel, meg nem állapítható, hogy ki mennyit s mit ront. A vándortanító azért megírja jó előre az illetékes kamarának és testületnek, hogy a tanulók tartoznak az oktatáshoz szüksége­s taneszközök, papíranyag stb. költ­ségéhez hozzájárulni, ami­t a kereskedelmi kormány által kiutalványozott 100 korona beszámításával — fejenként 6—7 koronára rúg. Ezért a csekély pár koronáért tehát a mestertan­folyam hallgatója megválthatja magának az Útmutatást a legfejlettebb szakmaápolásra. A baj éppen az, hogy az ipartestületek — mint fentebb mondottuk — ,ezt a parányi áldozatot meg sem említik a részvételre jelentkezők előtt és így természe­tesen a vándortanító kerül kellemetlen helyzetbe, midőn a taneszközök árát kéri és azonkívül a szabáshoz, raj­zoláshoz szükséges papíranyagot is kell beszerezniük. Egy másik ok a felszólalásunkra még az, hogy a szervező hatóságok több helyütt nem világosítják fel a tanulókat arról, hogy a négy hétig tartó mestertanfolyam nem este, hanem nappal, délelőtt és délután tartatik meg. Teljesen okszerűnek is ítéljük a tanidő ezen beosz­tását. A petróleumlámpák bizonytalan világítása mellett nem lehet rajzokat, még kevésbbé geometriai alapon álló szabászatot végezni egyszerre 20 tanulóval. Megemlítendő még, hogy a tanulók összeírása alkalmával nem szabad és nem is lehet figyelmen kívül hagyni azon körülményt, hogy csupán azon jelentkezőket jegyezzék elő, akik írni, olvasni, számolni tudnak. Elvégre a négy hétre tervezett mestertanfolyam nem pótolhatja az elemi iskola osztályait. Ajánljuk az itt elmondottakat az ipartestületek és mindazon körök figyelmébe, akik mestertanfolyamok szervezésével az ország iparát ápolják.

Next