Czipész Szaklap, 1911 (14. évfolyam, 1-24. szám)
1911-01-01 / 1. szám
4 A czipészipar Kuba szigetén. A magyar czipész nagyipar habár még alig gondol is a tengerentúli kivitelre, a szaksajtónak mégis kötelessége szakembereink látókörét már most is tágítani és figyelmessé tenni azokat a szakmánkbeli világfogalomra. Ez az oka annak, hogy az alábbi tudósításnak helyet adunk lapunkban. A hivatottak elmélked CZIPÉSZ-SZAKLAP XIV. évfolyam Kereskedelmi kurzusok iparosok számára. Az Országos Iparegyesület ebben a tárgyban a következő fölterjesztést intézte a kereskedelemügyi miniszterhez : Egyesületünk végrehajtó bizottsága az utóbbi időben több ízben foglalkozott az önálló kisiparosok kereskedelmi továbbképzésének kérdésével. Az önálló kisipar megmentésének egyik legfontosabb kérdése ez, mert a kis üzemmel dolgozó mesterember csak úgy képes a mai nagy versenyben helyét megállani, ha bizonyos fokú kereskedelmi képzettsége is van és üzemébe üzletszerűséget is tud belevinni, ami, sajnos, ma kisiparosságunk legnagyobb részénél teljesen hiányzik. Ez az a szempont, amely máskülönben organikusan és szépen kifejlesztett szakoktatásunkban a legkevésbé jut kifejezésre. A technológiai múzeum mestertanfolyamai nyújtanak ugyan e tekintetben oktatást, de a mestertanfolyamok hallgatóinak száma oly korlátolt, hogy a kisiparosságnak igazán széles rétegei abból ki vannak rekesztve. Sajnos, de a tényleges állapotok mutatják, hogy önálló mesterembereink legnagyobb részének az üzleti számvitelről, könyvvezetésről inkább csak sejtelmük van azok alapján, amit valaha az inasiskolában hallottak, de a legénysorban eltöltött évek és az üzletalapítás évei közben csaknem teljesen elfelejtettek. Ez a minden kalkuláció nélküli üzletvezetés az, ami kisiparunkra oly súlyosan nehezedik. Ezt a hiányt pótolni csak úgy lehet, ha az önálló kisiparosságnak, amely már maga is érzi ennek a szükségét, bizonyos, a legszükségesebbre szorítkozó kereskedelmi oktatást nyújtunk. Az ipariskolák meglevő szervezete alkalmas volna ennek a kereskedelmi szakoktatásnak az ellátására is. Természetesen ennek az oktatásnak csak a legszükségesebbre kell kiterjedni és teljesen gyakorlati irányban kell mozogni. Véleményünk szerint az üzleti számvetés, könyvvitel és üzleti levelezés oktatása teljesen elegendő volna és ezt bizonyos számú hallgatónál egy-egy tanuló a téli hónapok folyamán vasárnap délelőtti, vagy hétköznapi esti kurzusokon kényelmesen elvégezhetné. Ausztriában tudtunkkal a Nieder österreichischer nnwer haverein vállalkozott, némi állami támogatással erre a feladatra és a múlt tél folyamán 205 hallgatója volt, ez idén pedig a jelentkezők létszáma ezt a számot valószínűleg meg fogja haladni. Nálunk ez a kurzus, egyelőre kísérletképpen, valamelyik ipariskolával kapcsolatosan volna rendezhető és összes költsége az előadó tanárnak a díjazása volna. Magunk részéről készséggel vállalkozunk reá, amenynyiben Nagyméltóságod javaslatunkat magáévá teszi, hogy a tervnek hatásos propagandát csináljunk és az érdekelt körök figyelmét e kurzusra felhívjuk. Tisztelettel van szerencsénk kérni ezek alapján Nagyméltóságodat, hogy jelen javaslatunkat megfontolás tárgyává tenni és annak elintézéséről bennünket értesíteni méltóztassék. Jenek a nagy czélok fölött, hogy velük együtt az egész czipészipar előre haladhasson, mindig csak előre. Íme a kétségtelelenül érdekes tudósítás : A kubai czipészipar évente mintegy 20 millió frank forgalmat csinál és folyton emelkedőben van. A bevitel 1903. óta erősen megkétszeresedett. A spanyol gyártmányokat az amerikaiak szünet nélkül szorongatják. A szigeten mintegy 40-50 bőrgyár, illetőleg timárság, három nagy czipőgyár van és csipésziparosok igen nagy számban, akik közül legtöbben, noha hat segéddel is dolgoznak, javítással és az ottani fajta lábbeliek készítésével vannak elfoglalva. A kubai táp- és felsőbőröket leginkább a kisiparosok készítik ki, akik aztán durvább czipőket állítanak elő azokból a falusiak és a szegényebb lakosság számára. A timáripar általában jelentéktelen. A műhelyek — kettő-három van talán összesen — nincsenek modernül berendezve, gépek hiányában csupán kézi munkaerővel dolgoznak. Minden czipőnem forgalomban van :gombos, fűzős, magas és alacsony szárak. Sok egy gombos, (spanglival) erősen kivágott czipőt láthatni, amiket leányok és gyermekek hordanak. Az e fajta munkát *Napoleen-czipőnek * nevezik. Amerikain kívül spanyol és kis mértékben francia czipőáruk vannak forgalomba. A kubai czipőkereskedelem 20—25% haszonnal dolgozik. Az amerikai formák Kubában is keresetek, t. i. a keskenyorruak, magas sarkokkal, középvastag talpakkal. Leginkább használatosak a Blücher-,almoralszabásúak, a gombos czipők, a Blücher-félczipők, továbbá a tűzött, nyelves csizmák és az alacsony czipők. A benszülött általában a Blücher oxfordot részesíti előnyben, amely egy neme a Derby-szabású félczipőnek, de hordja a gombos félczipőket is, nemkülönben más fajta alacsony készítményeket is, a szigetlakó spanyolok azonban a fűzős czipőket viselik magas szárakkal. Észrevehetn, hogy a czipők kidolgozása és kiállítása a kubai czipőárusok által a legnagyobb figyelemben részesülnek, anélkül, hogy a készítmények tartóssága elhanyagoltatnék, mert a sziget éghajlata sok bőrt kíván. A szigetlakók legtöbbje éppen nem törődik lábbelije javításával, ellöki azt, ha a talp le van járva, habár a felsőrész még jó állapotban van is. A könnyű, kényelmes amerikai czipőket a legkülönbözőbb formában igen könnyen lehet elárusítani. A kubainak általában kicsiny a lába, a magas szárú lábbeliket a színes benlakók veszik. A sziget minden iparában a méter mérték használatos. A benszülött a kokettség bizonyos nemével öltözködik és nagyon szereti a czifrázott lábbelit. Szürke, zöld és barna szárakat láthatni leggyakrabban az utóbbiak minden színárnyalatában divatosak. Az úgynevezett gombosfantázia- csizmák is nagyon keresettek. A legbiztosabb czikk azonban most egy fajta női csizma fordított talppal, keskeny alakban és magas sarokkal. Az e fajta jobb minőségű női czipőkhöz a bőrrel áthúzott XV. Lajos féle fasarkokat adják. Ami a fizetési viszonyokat illeti, azt kell megemlítenünk, hogy a kicsinyben való elárusítás leginkább a spanyolok kezében van, akiknek hitele kevés kivétellel biztos alapokon nyugszik. Ebben a szakmában igen kevés esetben fordulnak elő a csődök és habár az árukra lanyhán történnek a fizetések a számlák kiegyenlítése mégis rendesnek mondható. A legtöbben a