Czipész Szaklap, 1911 (14. évfolyam, 1-24. szám)

1911-01-01 / 1. szám

4 A czipészipar Kuba szigetén. A magyar czipész nagyipar habár még alig gon­dol is a tengerentúli kivitelre, a szaksajtónak mégis kötelessége szakembereink látókörét már most is tágí­tani és figyelmessé tenni azokat a szakmánkbeli világ­fogalomra. Ez az oka annak, hogy az alábbi tudósí­tásnak helyet adunk lapunkban. A hivatottak elmélked­ CZIPÉSZ-SZAKLAP XIV. évfolyam Kereskedelmi kurzusok iparosok számára. Az Országos Iparegyesü­let ebben a tárgyban a következő fölterjesztést intézte a kereskedelemügyi mi­niszterhez : Egyesületünk végrehajtó­ bizottsága az utóbbi idő­ben több ízben foglalkozott az önálló kisiparosok ke­reskedelmi továbbképzésének kérdésével. Az önálló kis­ipar megmentésének egyik legfontosabb kérdése ez, mert a kis üzemmel dolgozó mesterember csak úgy képes a mai nagy versenyben helyét megállani, ha bi­zonyos fokú kereskedelmi képzettsége is van és üze­mébe üzletszerűséget is tud belevinni, a­mi, sajnos, ma kisiparosságunk legnagyobb részénél teljesen hiányzik. Ez az a szempont, amely máskülönben organiku­san és szépen kifejlesztett szakoktatásunkban a legke­vésbé jut kifejezésre. A technológiai múzeum mester­tanfolyamai nyújtanak ugyan e tekintetben oktatást, de a mestertanfolyamok hallgatóinak száma oly korlátolt, hogy a kisiparosságnak igazán széles rétegei abból ki vannak rekesztve. Sajnos, de a tényleges állapotok mu­tatják, hogy önálló mesterembereink legnagyobb részé­nek az üzleti számvitelről, könyvvezetésről inkább csak sejtelmük van azok alapján, amit valaha az inasiskolá­ban hallottak, de a legénysorban eltöltött évek és az üzletalapítás évei közben csaknem teljesen elfelejtettek. Ez a minden kalkulác­ió nélküli üzletvezetés az, ami kisiparunkra oly súlyosan nehezedik. Ezt a hiányt pótolni csak úgy lehet, ha az ön­álló kisiparosságnak, amely már maga is érzi ennek a szükségét, bizonyos, a legszükségesebbre szorítkozó kereskedelmi oktatást nyújtunk. Az ipariskolák meglevő szervezete alkalmas volna ennek a kereskedelmi szak­oktatásnak az ellátására is. Ter­mészetesen ennek az oktatásnak csak a legszükségesebbre kell kiterjedni és teljesen gyakorlati irányban kell mozogni. Véleményünk szerint az üzleti számvetés, könyvvitel és üzleti levele­zés oktatása teljesen elegendő volna és ezt bizonyos számú hallgatónál egy-egy tanuló a téli hónapok fo­lyamán vasárnap délelőtti, vagy hétköznapi esti kurzu­sokon kényelmesen elvégezhetné. Ausztriában tudtunk­­kal a Nieder österreichischer n­nwer haverein vállalkozott, némi állami támogatással erre a feladatra és a múlt tél folyamán 205 hallgatója volt, ez idén pedig a jelent­kezők létszáma ezt a számot valószínűleg meg fogja haladni. Nálunk ez a kurzus, egyelőre kísérletképpen, va­lamelyik ipariskolával kapcsolatosan volna rendezhető és összes költsége az előadó tanárnak a díjazása volna. Magunk részéről készséggel vállalkozunk reá, ameny­­nyiben Nagyméltóságod javaslatunkat magáévá teszi, hogy a tervnek hatásos propagandát csináljunk és az érdekelt körök figyelmét e kurzusra felhívjuk. Tisztelettel van szerencsénk kérni ezek alapján Nagyméltóságodat, hogy jelen javaslatunkat megfonto­lás tárgyává tenni és annak elintézéséről bennünket értesíteni méltóztassék. Jenek a nagy czélok fölött, hogy velük együtt az egész czipészipar előre haladhasson, mindig csak­­ előre. Íme a kétségtelelenül érdekes tudósítás : A kubai czipészipar évente mintegy 20 millió frank forgalmat csinál és folyton emelkedőben van. A bevitel 1903. óta erősen megkétszeresedett. A spanyol gyártmányokat az amerikaiak szünet nélkül szoron­gatják. A szigeten mintegy 40-50 bőrgyár, illetőleg timárság, három nagy czipőgyár van és csipésziparosok igen nagy számban, akik közül legtöbben, noha hat segéddel is dolgoznak, javítással és az ottani fajta láb­beliek készítésével vannak elfoglalva. A kubai tá­p- és felsőbőröket leginkább a kisiparosok készítik ki, akik aztán durvább czipőket állítanak elő azokból a falusiak és a szegényebb lakosság számára. A timáripar általában jelentéktelen. A műhelyek — kettő-három van talán összesen — nincsenek mo­dernül berendezve, gépek hiányában csupán kézi mun­kaerővel dolgoznak. Minden czipőnem forgalomban van :­­gombos, fűzős, magas és alacsony szárak. Sok egy gombos, (spanglival) erősen kivágott czipőt láthatni, amiket leá­nyok és gyermekek hordanak. Az e fajta munkát *Na­­poleen-czipőnek * nevezik. Amerikain kívül spanyol és kis mértékben franci­a czipőáruk vannak forgalomba. A kubai czipőkereske­­delem 20—25% haszonnal dolgozik.­­ Az amerikai formák Kubában is keresetek, t. i. a keskenyorruak, magas sarkokkal, középvastag tal­pakkal. Leginkább használatosak a Blücher-,­­almoral­­szabásúak, a gombos czipők, a Blücher-félczipők, to­vábbá a tűzött, nyelves csizmák és az alacsony czipők. A benszülött általában a Blücher oxfordot részesíti előnyben, amely egy neme a Derby-szabású félczipő­­nek, de hordja a gombos félczipőket is, nemkülönben más fajta alacsony készítményeket is, a szigetlakó spanyolok azonban a fűzős czipőket viselik magas szárakkal. Észrevehe­tn­, hogy a czipők kidolgozása és kiállítása a kubai czipőárusok által a legnagyobb fi­gyelemben részesülnek, anélkül, hogy a készítmények tartóssága elhanyagoltatnék, mert a sziget éghajlata sok bőrt kíván. A szigetlakók legtöbbje éppen nem törődik lábbelije javításával, ellöki azt, ha a talp le van járva, habár a felsőrész még jó állapotban van is. A könnyű, kényelmes amerikai czipőket a legkülönbözőbb formában­­ igen könnyen lehet eláru­sítani. A kubainak általában kicsiny a lába, a magas szárú lábbeliket a színes benlakók veszik. A sziget minden iparában a méter mérték hasz­nálatos. A benszülött a kokettség bizonyos nemével öltöz­ködik és nagyon szereti a czifrázott lábbelit. Szürke, zöld és barna szárakat láthatni leggyakrabban az utóbbiak minden színárnyalatában divatosak. Az úgyne­vezett gombos­­fantázia- csizmák­­ is nagyon kere­settek. A legbiztosabb czikk azonban most egy fajta női csizma fordított talppal, keskeny alakban és magas sarokkal. Az e fajta jobb minőségű női czipőkhöz a bőrrel áthúzott XV. Lajos féle­ fasarkokat adják. Ami a fizetési viszonyokat illeti, azt kell megem­lítenünk, hogy a kicsinyben való elárusítás leginkább a spanyolok kezében van, akiknek hitele­­ kevés kivé­tellel biztos alapokon nyugszik. Ebben a szakmában igen kevés esetben fordulnak elő a csődök és habár az árukra lanyhán történnek a fizetések a számlák ki­egyenlítése mégis rendesnek mondható. A legtöbben a

Next