Czipész Szaklap, 1914 (17. évfolyam, 1-24. szám)

1914-01-01 / 1. szám

XVII. évfolyam CZIPÉSZ-SZAKLAP mellett. A czipész-iparosság szellemi művelődése,­­ szakiparunk virágzása s az annak fejlődésére vezető munkásság lebegett szemünk előtt 16 éven keresztül, s ez a czél vezérel bennünket a jövőben is. Műveltségre, képzettségre, tudásra, élelmes­ségre vezérelni, a c­ipészipart emelni annak tekinté­lyét, megszabadítani a rendetlen viszonyoktól, egye­síteni, együvé tömöríteni, szervezni az iparosságot, hogy közös erővel s egyetértéssel rendezettebb álla­potokat teremthessen magának, a kézimunkának tisztességes értéket szerezni, hogy a megélhetési viszonyok terén javulás mutatkozzék; segítséget, tanácsot nyújtani szaktársainknak, ha bajba kerülnek; ostorozni az igazságtalanságot, eltekintve attól, hogy­­ ez honnan jön, elég, ha szakmánk kicsinylésére,­­ ócsárlására tör; minden támadástól megvédeni ipa­runkat és társadalmi osztályunkat — ez volt törek­vése a Cziposz­ Szaklap­nak, és ezentúl is erre fog törekedni minden körülmények között, minden erejé­­­­vel ezentúl is. Ipari szakoktatásunkban irányító szerepet teljesít a hű testvértársával az Első Budapesti Magán Czi­­­ pész­ Szakiskolával, amely szintén országra szóló munkát végez és szolgálja a közérdeket, fejleszti a tudást, az ízlést, a szakszerűséget, tanít, oktat, mű­velődést és tekintélyt önt iparunkba, mely a legbiz­tosabb termő fa, mely folyton nő és erősödik, jó és­­ rossz időben egyaránt, mind szélesebb teret foglal el, ágait kiterjeszti az érdekelt szakiparra és annak nemzetére, hogy arról gyümölcsöt szedegetve, táplálja magát, fejlődjön s erősödjön a czipészipar és a fiatal nemzedék nagygyá, hogy műveit osztály váljék belőle. Ezen törekvéseknek a sikerét lapunk ezentúl­­ annál is inkább remélheti, mert eredményekben s­­ becsületes munkálkodásban gazdag 16 éve ad neki tekintélyt a mi szavunknak pedig súlyt. Abban a tu­datban fordulunk­­. olvasóinkhoz, , hogy a tizenhat éven át kipróbált jóbarátot, a Czipész­ Szaklapot pártolják a jövőben is, hogy mint edzett, pánczélos harc­os, tovább is szolgálhassa a czipész­­iparosság valamennyi érdekét. Tisztelettel kérjük előfizetőinket és lelkes szak­társainkat, hogy az újév alkalmával előfizetéseiket de­német czipészipartestület alakulásának (1872.) 47 „ 19. A budapesti czipészsegédek szakegylete alapításának (1877.) 37 „ „ 20. Az első magyar Czipész-Szaklap és czipész-szakiskola Depóid József által történt alapításának (1879.) 35 „ „ 21. Knöfel Róbert halálának (1884.) 30 ., „ 22. A székesfővárosi czipészipar­testület szervezésének (1885.) 29 „ „ 23. A székesfővárosi czipészmeste­rek köre fennállásának (1890.) 24 „ „ 24. Az első magyarországi czipész­kongresszus megtartásának (1895.) 19 „ „ 25. ,,Bodh“-féle Első Budapesti Magán Czipész­ Szakiskola alapitásának(1898) 16 „ „ 26. Depóid József halálának (1899.) 15 ,, „ 27. A magyar czipészipari vándor­tanitás szervezésének. (1901.) 13 „ „ 28. Technológiai iparmuzeum által, szervezett „mestertanfolyam“ (1907.) 6 „ ,. 29. Draskoczi Bertalan vándortanitó ’•halálának (1911.) 4 „ „ A mértékvételről. Sokszor felmerül szakemberek közt a kérdés: mértékvételnél a mértéket meghúzva vagy lazán tartsuk-e ? Erre az egyik azt mondja: én ahhoz alkalmazkodom, hogy a láb húsos-e avagy csontos; a másik pedig úgy felel a kérdésre, én a megrendelt munka mineműségét tartom ilyenkor szemem előtt, t. i. hogy könnyű szalonczipőre vagy utczai, avagy gyalogolásra való czipőre van-e szükség, továbbá, hogy a felhasználandó bőr vastag-e avagy könnyű legyen. Az egyik a lábat emelt (levegő) állapotban méri, a másik álló helyzetében, a harmadik pedig ülőhelyzetben rálépve. A különböző nézetek nagy zűrzavart okoznak s hozzá még a jelzett nézetek még nem is merítik ki a felvetett kérdést teljesen. A szokásokból igy aztán szabály támad, majd pedig az a csalhatatlan igazság, hogy a leghelyesebb módszer az, amit az illető követ s különösen akkor, ha a munka jól áll a lábon. Minden út Rómába vezet, ezt már hallottuk, de ha több útról lehet is szó, mégis annyi bizonyos, hogy az egyik út jobb, mint a másik, és mindenki mégis csak a legjobb úton akarna haladni. Ezúttal én oly utat óhajtanék mutatni, amely a magam részéről legalkalmasabbnak, de amelyet mégis elhagynék, ha valaki még jobb útra vezetne engem. Lássuk csak miképp alakul a helyzet, ha a megrendelő munkát rendel meg? Képzeletben állítsuk magunk elé a dolgok lefolyását. A czipő erős legyen, de egyszersmind kényel­mes ilyen az utasítás, mert a megrendelő a lábbelit például hegymászásra is akarja használni, megjegyez­ve azt is, hogy az illetőtől ez az első alkalommal való megrendelés. A megrendelő a munkával meg­­ van elégedve. Ezzel aztán a dolog első fejezete véget ér. Következik azonban a második fejezet. A meg­rendelő egy levelező­lapon azt írja, hogy legközelebb majd egy könnyebb czipőre lesz szüksége könnyű lakkbetéttel és magas modern orrozattal. Erre azon­nal az illetőnek mértéke után nézünk, és nem volna-e vágjon borzasztó, ha arra az eredményre jutnánk, hogy ama mértéket, mely után­ a kényelmes erős czipő készült, az újabbi megrendelésnél nem használ­hatjuk s igy most újabb mértékvételre volna szük- •­ségünk ? ! Ily zavarba jönnénk mindig, ha minden alkalom­mal csak azon egy alkalommal történő megrendelésre volnánk tekintettel. A húsos és csontos lábaknál ugyanilyen helyzet következnék be amint majd meghúzva, majd pedig lazán tartva vennék meg a mértéket. A kalandowo­ t küldeni, a Czipész-Szaklapnak új híveket szerezni, azt mindenhol ajánlani szíveskedjenek. A Czipész-Szaklap havonta kétszer jelenik meg tanulságos tartalommal és minden hó 1-én egy-egy divatczipének gondosan készült ábráját, 15-én pedig annak szabásmintáját hozza természetes nagyságban. Előfizetési árak: Egész évre mellékletekkel együtt 10.0 K Félévre 5. K Egyes szám ára 50 fillér. Szaktársi üdvözlettel Bodfi József „CZIPÉSZ-SZAKLA­P“-ja szerkesztősége és kiadóhivatala Budapest környéke—Szentendre.

Next