Czipész Szaklap, 1918 (21. évfolyam, 5. szám)

1918-03-15 / 5. szám

XXI. évfolyam 6. szám Budapest környéke, Szentendre, 1918 március 15 CZIPÉSZ-SZAKLAP Megjelenik minden hónap 1-én és 15-én divat- és sza­bás melléklettel. A melléklet minden előfize­tőnek ingyen jár. "A MAGYARORSZÁGI CZ­IPÉSZEK ANYAGI- ÉS SZAKÉRDEKEIT KÉPVISELŐ KÖZLÖNY. Arany­érem : Pécs. Szerkesztőség : SZENTENDRE, Budapest környéke. Előfizetési díjak : Egy évre ... 20 kor. Fél évre ... 10 ., Egyes szám ára 90 fill. Külföldre egész évre 30 . Hirdetések díjszabás szerint. Apróhirdetések ára 4 kor. ni­pold József Szerkeszti és kiadja : BOCH JÓZSEF c­ipészipari szaktanító Nyilt-téri közlemény 14 kor. 20 petit-sorig. Ezüst­ érem : Budapest Kiadóhivatal, SZENTENDRE István­ u. 266. sz. Az Országos Czipászkisiparos Szövetség központjának, a Vidéki Czipész-, Csizmadia és Papucskészítő-kisiparosok Országos Szövetségének az Aradi, Brassói czipésztársu­­lat — a Bajai, B­erettyóújfalui, Cseeglédi, Erzsébetfalvai, Esztergomi, Győrvárosi czipész­­társulat — a Gyulai, Kalocsai, Kecskeméti, Kolozsvári, Miskolczi, Nagyszombati, Nagyká­rolyi, Pécsi czipész- és csizmadia-társulat — a Szabadkai, Szatmárnémeti, czipésztársulat — a Szegedi, Újpesti Ipartestületi Czipész-Szakosztályok, több magán­társulatnak és az „Első Budapesti Magán Czipész-Szakiskola“ hivatalos lapja. Munkatársak : Krazsof János, Kiss Mátyás, Németh Imre, Szabó Lajos, Unger Alajos, Schaffer Márkus, Gaál Lajos czipészek Iparunk a háborúban. Kolozsvár, 1918. febr. 28. Akár azt a c­ím­ét használhatnám közlemé­nyem élén „Mi lesz velünk háború után ?“ Talán maradjon egyelőre igy az első. Két éve immár annak, hogy a talpkörök rekvirálása megtörtént, s azóta szenved az or­szág czipész és csizmadia kisipara talpbőr hi­ányában. Körülbelül egy év óta azonban, a bőrfelosztó központ jóvoltából, vagy inkább „kegyéből“ egy-egy kisebb mennyiséghez hoz­zájutunk, igaz hogy nem olyanhoz, mint ami­lyenhez mi óhajtunk, hanem amilyent juttatnak kinek-kinek. Mi kolozsvárnak annyi rossz minőségű, utolsórendű szemétfajta talpbőrnek nevezett rongyot kaptunk a bőrfelosztó központ tájá­n a helyi bőrkereskedők közvetítésével, hogy kény­­telenítve voltunk személyesen a bőrfelosztó köz­­pont igazgatóságát arra kérni, hogy a részünkre kiutalandó talpakat a helyi Renner Testvérek bőrgyár r. l.-tól utalják ki, abban a reményben, hogy helyi iparosoknak a gyár jövőjének ér­deke szempontjából is, lehetőleg jobb talp­bőrt ad. Sajnos azonban, hogy e reménykedésünk­kel is csalódtunk, oly égett törékeny, kevés gonddal megmunkált talpakat juttatnak nekünk, hogy az csak keserűséggel tölt­het el bennünket. Az utóbbi háborús évek a talp beszerzése nehézségével okozott sok fejtörést a lábbeli készítő iparosságnak, míg most ennél is nehezebb helyzetbe jutottunk.­­Ugyanis az „atyai“ gondoskodás kiterjedt a lágy bőrök központosítására is, és pedig akkor már, mikor a lágybőr, serra és box quadrattja bo­ti ára elérte a 14—16 koronát, nagy kölcsön maximálták a sima minőséget 3,10 — 3,20 ko­ronába quadrátonként. Ennek a szakemberek nélkül nyélbe ütött operette-komolyságú rende­letnek, mely a kereskedelemre 1917. okt. 15-én lépett életbe, a már előre is látható eredménye lett a mai állapot, amidőn a 3.10 és 3.20 ko­ronába maximált serre és box, az ország köz­­pontjába is, de különösen a perifériákon 20 sőt 28 és 30 koronáért is alig kapható quadra­­tonként. A maximált box és sevró bőrökből 1917 okt. 15-ike óta, 1918 febr. 28-ig, mi, kolozsvári czipészmesterek egyenként alig kap­tunk összesen a két bőrnemből, — sevró és boxból — 2 legfeljebb 5 pár czipőhöz valót. Már most 4 hónap alatt ily kismennyiségű bőrből a megélhetést lehet-e biztosítani ? Az bizonyos, hogy nem! — Mi a következménye ennek ? Az, hogy e kikezdett iparágtól vagy el kell szökni, vagy venni oly drágán az „atyai“­ Csak a háború alatt lesz ily kisebbített terjedelmű a lapunk!

Next