Czipész Szaklap, 1924 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1924-02-01 / 2. szám
XXVII. évfolyam Budapest környéke. Szentendre, 1924. február I. 2. szám. Megjelenik minden hónap-én divat- és szabás melléklettel. CZIPÉSZ-SzARLAP A CZIPÉSZIPAR MINDEN ÁGÁT FELÖLELŐ KÖZLÖNY Arany érem : Pécs. Előfizetési dijak Negyed évre . . 6000 . Egyes szám ára 2500 korona. Hirdetések díjszabás szerint. Szerkesztőség : SZENTENDRE, Budapest környéke. A melléklet minden előfizetőnek ingyen jár. Nyilt-téri közlemény 3000 K 5 sorig. Apróhirdetések ára 6000 kor. Depórd József Kiadóhivatal: SZENTENDRE István u. 266. sz. Szerkeszti és kiadja BODH JÓZSEF cipészipari szaktanító Ezüst érem : Budapest Az Országos Cipészkisiparos Szövetség központjának, a Vidéki Cipész-, Csizmadia és Papucskészítő kisiparosok Országos Szövetségének az Aradi, Brassói, Bajai, Berettyóújfalui, Czeglédi, Erzsébetfalvai, Esztergomi, Győrvárosi, Gyulai, Kalocsai, Kecskeméti, Kolozsvári, Miskolczi, Mezőkövesdi, Nagyszombati, Nagykárolyi, Pécsi, Szabadkai, Szatmárnémeti, Szegedi, Újpesti Ipartestületi Cipész-Szakosztályok, és az „Első Budapesti Magán Cipész-Szakiskola“ hivatalos lapja. Előfizetési díjak: Cseh-Szlovákiába 120 cseh korona, Jugoszláviába 390 dinár, Romániába 200 le Munkatársak: Krazsoff János, Németh Imre, Szabó Lajos, Unger Alajos, Schäffer Márkus, Gaál Lajos, Herédi Gyula cipészek. A mi újévünk komor felhői. Azok a komor, sötét felhők, amelyek a cipésziparosságra borultak, nem hogy oszladozóban volnának, hanem még ijesztőbbekké válnak, még vészterhesebbek tornyosulnak iparunkra. Azt hittük, hogy végre mégis csak derengeni kezd fölöttünk a haragos égboltozat vagy legalább csak egy darabkája a nyugati vagy a keleti, avagy bármely oldalú látóhatár. Nincs azonban pirkadás kelet felől, nincs igazán biztató világosság nyugat felől ; ború, sötétség minden felől ! Szomorú, nagyon szomorú a cipészek újévének minden remélhető hozadéka. Nincs semmi kilátásunk valami valóban enyhítő változásra, gazdasági jobbulásra. Az óév szinte egyptomi csapásai átkísérnek bennünket az újév szakadékaiba is: a szinte művészi agyafúrtsággal készített adóterhek, a tehetetlen gazdasági politikánk által is növelt drágaság borzalmai, a kimerült társadalom szegénysége következtében beállt szűkmarkúság, az ennek természetes folyományaként támadt ipari keresetünk összezsugorodása, aminek szüleménye lett a munkaalkalmak kereskedése , a munkahiány. Szörnyű, szörnyű okoknak még szörnyűbb okozata! Mennyi türelemmel, mily nagy reménykedéssel várta az agyonsanyargatott cipésziparosság a háború végét s az azután szinte biztosnak gondolt javuló helyzetet. És . . . menynyire csalódott. Csalódott az itthonmaradt és csalódott az a sok-sok ezer, aki ázott-fázott a frontokon, a lövészárkokban, a kavernákban.— Ezekre nemcsak nélkülözés várt, hanem ezekre a családi tűzhelyek szétdúlása, műhelyeik, az üzleteik összeomlása is — és a romokat nem tudták annyi év után se eltakarítani, helyzetüket megjavítani. Nem tudták, mint nem tudta a cipésziparosság összessége sem, mert az általános, a meg nem szűnő, sőt mindinkább növekvő pangás minden erőt megzsibbasztott, minden gazdasági forrást nagyrészt megapasztatott, sőt igen sokat egészen meg is szüntetett. Az egész ország sok gazdasági javulást vár a külföldi kölcsöntől. Talán az egész cipésziparosság is. Pedig az iparosságra, tehát a cipészosztályra se igen következik be ennek folytán a jobb gazdasági helyzet. Szerkesztőségünkben a modern szabászatot meg lehet tanulni.