Czipész Szaklap, 1924 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1924-02-01 / 2. szám

XXVII. évfolyam Budapest kör­n­yéke. Szentendre, 1924. február I. 2. szám. Megjelenik minden hónap­­-én divat- és sza­bás melléklettel. C­ZIPÉSZ-Sz­ARL­AP A CZIPÉSZIPAR MINDEN ÁGÁT FELÖLELŐ KÖZLÖNY Arany­ érem : Pécs. Előfizetési dijak Negyed évre . . 6000 . Egyes szám ára 2500 korona. Hirdetések díjszabás szerint. Szerkesztőség : SZENTENDRE, Budapest környéke. A melléklet minden előfize­tőnek ingyen jár. Nyilt-téri közlemény 3000 K 5 sorig. Apróhirdetések ára 6000 kor. Depórd József Kiadóhivatal: SZENTENDRE István­ u. 266. sz. Szerkeszti és kiadja BODH JÓZSEF cipészipari szaktanító Ezüst érem : Budapest Az Országos Cipészkisiparos Szövetség központjának, a Vidéki Cipész-, Csizmadia és Papucskészítő­ kisiparosok Országos Szövetségének az Aradi, Brassói, Bajai, Beret­tyóújfalui, Czeglédi, Erzsébetfalvai, Esztergomi, Győrvárosi, Gyulai, Kalocsai, Kecske­méti, Kolozsvári, Miskolczi, Mezőkövesdi, Nagyszombati, Nagyká­rolyi, Pécsi, Szabadkai, Szatmárnémeti, Szegedi, Újpesti Ipartestületi Cipész-Szakosztályok, és az „Első Budapesti Magán Cipész-Szakiskola“ hivatalos lapja. Előfizetési díjak: Cseh-Szlovákiába 120 cseh korona, Jugoszláviába 390 dinár, Romániába 200 le Munkatársak: Krazsoff János, Németh Imre, Szabó Lajos, Unger Alajos, Schäffer Márkus, Gaál Lajos, Herédi Gyula cipészek. A mi újévünk komor felhői. Azok a komor, sötét felhők, amelyek a cipésziparosságra borultak, nem hogy oszlado­­zóban volnának, hanem még ijesztőbbekké vál­nak, még vészterhesebbek tornyosulnak ipa­runkra. Azt hittük, hogy végre mégis csak deren­geni kezd fölöttünk a haragos égboltozat vagy legalább csak egy darabkája a nyugati vagy a keleti, avagy bármely oldalú látóhatár. Nincs azonban pirkadás kelet felől, nincs igazán biz­tató világosság nyugat felől ; ború, sötétség minden felől ! Szomorú, nagyon szomorú a cipészek új­évének minden remélhető hozadéka. Nincs semmi kilátásunk valami valóban enyhítő vál­tozásra, gazdasági jobbulásra. Az ó­év szinte egyptomi csapásai átkísér­­nek bennünket az újév szakadékaiba is: a szinte művészi agyafúrtsággal készített adóter­hek, a tehetetlen gazdasági politikánk által is növelt drágaság borzalmai, a kimerült társada­lom szegénysége következtében beállt szűk­markúság, az ennek természetes folyománya­ként támadt ipari keresetünk összezsugoro­dása, aminek szüleménye lett a munkaalkalmak kereskedése , a munkahiány. Szörnyű, szörnyű okoknak még szörnyűbb okozata! Mennyi türelemmel, mily nagy reményke­déssel várta az agyonsanyargatott cipésziparos­ság a háború végét s az azután szinte biztos­nak gondolt javuló helyzetet. És . . . meny­nyire csalódott. Csalódott az itthonmaradt és csalódott az a sok-sok ezer, aki ázott-fázott a frontokon, a lövészárkokban, a kavernákban.— Ezekre nemcsak nélkülözés várt, hanem ezekre a családi tűzhelyek szétdúlása, műhelyeik, az üzleteik összeomlása is — és a romokat nem tudták annyi év után se eltakarítani, helyzetü­ket megjavítani. Nem tudták, mint nem tudta a cipésziparosság összessége sem, mert az ál­talános, a meg nem szűnő, sőt mindinkább növekvő pangás minden erőt megzsibbasztott, minden gazdasági forrást nagyrészt megapasz­­tatott, sőt igen sokat egészen meg is szün­tetett. Az egész ország sok gazdasági javulást vár a külföldi kölcsöntől. Talán az egész ci­pésziparosság is. Pedig az iparosságra, tehát a cipészosztályra se igen következik be ennek folytán a jobb gazdasági helyzet. Szerkesztőségünkben a modern szabászatot meg lehet tanulni.

Next