Czipész Szaklap, 1928 (31. évfolyam, 1-12. szám)

1928-01-01 / 1. szám

XXXI. CIPÉSZ-SZAKLAP ez iránt utalunk a f. é. augusztus hó 17-én és az utána következő napokon Londonban megtartott nemzetközi cipészm­unkás-kongresszus tárgyalásaira. A kongresszus végül külön nemzetközi vizsgáló bizottságot küldött ki a „Bata“ üzemek ellenőrzésére, kivizsgálására: jelentés és javaslat tétel végett Előzőleg Simon József a nemzetközi cipés­­szövet­ség titkára következő részletekben ismerteti a „Bata­­cipőgyár“ üzemvitelét: A „Bata“-féle csehszlovákiai óriási cipőgyár ren­geteg mennyiségű árut szállít a külföldre. Különösen a közeli skandináv államokba (Dánia, Svédország és Nor­végia) hat árait olcsóbban adja el mint saját országá­ban. Ez az a fojtogató konkurencia a­­dumping. Szál­lít a ,,Bata-cipőgyár“ üzeme még az angol gyarmatokra, — sőt magába angolországba is. Főkészítményei a vá­­szoncipők, melyeket hihetetlen olcsó áron árusít. Simon titkár beszámolt arról is, hogy ő a „Bata“ cégnél panaszt emelt az összes cipészeket nagyon meg­károsító üzemvitel módszere ellen. Panaszt emelt to­vábbá a ,,Bata“ cég ellen a csehszlovák kormány mun­kaügyi miniszterénél és a munkások védelmét kérte. Ezen előzmények után a Bata cég meghívta Simon nem­zetközi titkárt az üzem megtekintésére. Ő a meghívást elfogadta azzal a feltétellel, hogy saját tolmácsával je­lenhessen meg a gyárban, és hogy a munkások szer­vezkedését engedje meg. Ezt azonban a gyár elutasí­totta. — Közben azonban az angol szaktársaknak sike­rült egy bizottságot Zlinbe*­ küldeni. Ez a bizottság az­tán látta — legalább nagyjában az ottani rettenetes munkaviszonyokat. Napi 12—16 órai munkaidő és igen alacsony kereset. Szigorú szervezkedési tilalom. A mun­kások bennlakók és ott étkeznek; van saját játéktermük, sporttelepük, stb. A községben minden a Bata-gyáré. Övé minden üzem, csak tőle lehet vásárolni a mire szükség van. Sőt a környéken egész falvak a „Bata”­­gyáré, a­hol nagyban folyik az „otthon-munka“ mi ki­tűnő berendezés a munkabérek letördelésére. Az Angol delegáltak bejelentették a kongresszuson, hogy nekik október havában tárgyalásuk van az Angol kormánnyal, és követelni fogják a gyarmatokba vagy Angliába érkező „Bata-cipők feltűnő lebélyegzését, hogy a munkásság felismerje, és védekezhessen ellene. Egyébként lesz még szó, a Bata-cipőgyár dolgai­ról, méltóságos Becsey Antal vezérletével az élén. Ez utóbbi tábor, Gróf Hadik János fővezérlete körül helyezkedett el Egy idő óta, a szervezkedett kisiparosok tábora, többek között az önálló Iparkamaráért folytatott össz­pontosított küzdelmet, de mivel ebben nehézségekre akadtak, itt is megoszlottak a vélemények. A másik fő­követelés az ipari hitelkölcsön kiterjesztése az összes kisiparosokra nézve. A teljesen vagyontalanokra is. Ami az önálló iparkamarát illeti, ezt „Kereskedelmi és Iparkamara“ kebelében is meg lehetett volna csinálni, mely sokkal kevesebb költségből került volna ki, mint a teljesen különálló iparkamara. Mondjuk, hogy meglesz az önálló iparkamara , a kisipar helyzete egy jottát se javul. Még akkor se változna, ha különálló iparműszaki minisztérium alakulna. Ez vagyoni kérdés. A­mi pedig a kért 10­ millió pengő hitelt illeti, ott is csak bajok lesznek. Nézetünk szerint bank­ga­ranciát nyújtani képes kisiparos az összességnek: 10 — talán 15°­0-a lehet. Mi lesz a lemaradó 85—90 szá­zalékkal ? Tehát a kérdés nem lesz megoldva. Ha mél­tóságos Recsey Antal úr azon aggódik, hogy ezek a munkanélküli, munkások táborába sülyednek, — hát nézzen körül, a fele már ott van mint a gyárak nap­­i számos népe. Lehet, hogy egy második ,,Bacher-malom“-szaná­­lás az ő sok ezer m­illiárdjával egy ideig még víz felett­­ tartaná a sülyedő hajót, de meg nem menthetné. Azt a fájdalmas finánc-operációt a mindenható pénzuralma diktálta. Tehát a kisipar ne is álmodjon holmi mentő­akcióról az állammal szemben, mely még a hadikölcsönt se fizeti vissza . . . becsületbeli kötelesség dacára se. A kisiparosok proletárizálódása történelmi folyamat, mely az óriási nagytőke, minden vagyont magába fel­szívó gazdálkodásának eredmény­számlája, de még nincs lezárva . . . Végeredménye, nem lehet más, mint az összes életjavak termelésének szocializálása, az összes emberi­ség javára . . . Ezzel terhes, korunk kapitalista­ árutermelési rend­szere, mely mint a szabad térben kilőtt golyó, addig meg nem áll míg földre nem ér. A szülés fájdalmainak vajúdásában szenvedünk . . . Illenék, hogy az iparosvezér urak ezeket a nyil­vánvaló problémákat figyelmen kívül ne hagyják. A ta­gadás úgyis hiábavaló — a tények hatalmával szemben. Harc az Iparkamaráért. Nagy a zajlás az ipartestületek székesfehérvári­­ kongresszusa óta. A személyes ellenfelek harca, mely ottan leplezetlenül elemi erővel kitört, már az előző évi gyászos emlékű mohácsi kongresszuson is erősen ki­sértett,­­ csak valamilyen alkalmat, formát keresett a kirobbanásra, mi a székesfehérvári kongresszuson meg is történt. Ez az esemény aztán feltárta az ország 400.000 kisiparosának szánandó, reménytelen helyzetét. Ugyanis az ország kisiparosainak majdnem 400 ipartestülete, egy problematikus értékű országos szö­vetségbe szerveződött, mely most gyarapodás helyett két külön táborra szakadt, melyeket komplikál még a külön célokat követő, „keresztény iparosok szövetsége“ hátbatámadása is. Egyik a szegedi tábor, méltóságos Pálfi Dániel vezérlete alatt; a másik tábor a fővárosi, és más vidéki ipartestületi vezérek tábora, a szintén *) A gyártelep helye.­ ­ Termelőszövetkezetek kérdéséhez. Tisztelt Szerkesztő Úr! Több oldalról, illetve több szak-és közgazdasági lapból olvastam a cipészkisiparban létesítendő termelő­­szövetkezetekre irányuló mozgalomról. Indíttatva érzem a magam szerény álláspontomat az alábbiakban röviden ismertetni, a­mi a termelő szövetkezeteket illeti. Nagyon ideális a termelő szövetkezetek eszméje, de ha figyeljük a mai termelést, értve a gyáripart is, és azt a titáni harcot amit a ma még nagytőkével ren­delkező érdekcsoportok általában vívnak elhelyezési piacokért egymás ellen, akkor önkéntelenül megállapít­juk, hogy jelenleg, a még talán soha nem észlelt zavar uralkodik, a már kitermelt iparcikkek elhelyezése ela­dása körül, fogyasztók hiányában, — ez vonja maga után a nagy munkanélküliséget, üzemredukációt, ezért halljuk s olvassuk világszerte pl. Amerikában a teljesen kifejlett gyáripari áramban is üzemredukációt kénytele­nek meghonosítani. — Tehát konstatáljuk azt a ránk

Next