Czipész Szaklap, 1928 (31. évfolyam, 1-12. szám)
1928-01-01 / 1. szám
XXXI. CIPÉSZ-SZAKLAP ez iránt utalunk a f. é. augusztus hó 17-én és az utána következő napokon Londonban megtartott nemzetközi cipészmunkás-kongresszus tárgyalásaira. A kongresszus végül külön nemzetközi vizsgáló bizottságot küldött ki a „Bata“ üzemek ellenőrzésére, kivizsgálására: jelentés és javaslat tétel végett Előzőleg Simon József a nemzetközi cipésszövetség titkára következő részletekben ismerteti a „Batacipőgyár“ üzemvitelét: A „Bata“-féle csehszlovákiai óriási cipőgyár rengeteg mennyiségű árut szállít a külföldre. Különösen a közeli skandináv államokba (Dánia, Svédország és Norvégia) hat árait olcsóbban adja el mint saját országában. Ez az a fojtogató konkurencia adumping. Szállít a ,,Bata-cipőgyár“ üzeme még az angol gyarmatokra, — sőt magába angolországba is. Főkészítményei a vászoncipők, melyeket hihetetlen olcsó áron árusít. Simon titkár beszámolt arról is, hogy ő a „Bata“ cégnél panaszt emelt az összes cipészeket nagyon megkárosító üzemvitel módszere ellen. Panaszt emelt továbbá a ,,Bata“ cég ellen a csehszlovák kormány munkaügyi miniszterénél és a munkások védelmét kérte. Ezen előzmények után a Bata cég meghívta Simon nemzetközi titkárt az üzem megtekintésére. Ő a meghívást elfogadta azzal a feltétellel, hogy saját tolmácsával jelenhessen meg a gyárban, és hogy a munkások szervezkedését engedje meg. Ezt azonban a gyár elutasította. — Közben azonban az angol szaktársaknak sikerült egy bizottságot Zlinbe* küldeni. Ez a bizottság aztán látta — legalább nagyjában az ottani rettenetes munkaviszonyokat. Napi 12—16 órai munkaidő és igen alacsony kereset. Szigorú szervezkedési tilalom. A munkások bennlakók és ott étkeznek; van saját játéktermük, sporttelepük, stb. A községben minden a Bata-gyáré. Övé minden üzem, csak tőle lehet vásárolni a mire szükség van. Sőt a környéken egész falvak a „Bata”gyáré, ahol nagyban folyik az „otthon-munka“ mi kitűnő berendezés a munkabérek letördelésére. Az Angol delegáltak bejelentették a kongresszuson, hogy nekik október havában tárgyalásuk van az Angol kormánnyal, és követelni fogják a gyarmatokba vagy Angliába érkező „Bata-cipők feltűnő lebélyegzését, hogy a munkásság felismerje, és védekezhessen ellene. Egyébként lesz még szó, a Bata-cipőgyár dolgairól, méltóságos Becsey Antal vezérletével az élén. Ez utóbbi tábor, Gróf Hadik János fővezérlete körül helyezkedett el Egy idő óta, a szervezkedett kisiparosok tábora, többek között az önálló Iparkamaráért folytatott összpontosított küzdelmet, de mivel ebben nehézségekre akadtak, itt is megoszlottak a vélemények. A másik főkövetelés az ipari hitelkölcsön kiterjesztése az összes kisiparosokra nézve. A teljesen vagyontalanokra is. Ami az önálló iparkamarát illeti, ezt „Kereskedelmi és Iparkamara“ kebelében is meg lehetett volna csinálni, mely sokkal kevesebb költségből került volna ki, mint a teljesen különálló iparkamara. Mondjuk, hogy meglesz az önálló iparkamara , a kisipar helyzete egy jottát se javul. Még akkor se változna, ha különálló iparműszaki minisztérium alakulna. Ez vagyoni kérdés. Ami pedig a kért 10 millió pengő hitelt illeti, ott is csak bajok lesznek. Nézetünk szerint bankgaranciát nyújtani képes kisiparos az összességnek: 10 — talán 15°0-a lehet. Mi lesz a lemaradó 85—90 százalékkal ? Tehát a kérdés nem lesz megoldva. Ha méltóságos Recsey Antal úr azon aggódik, hogy ezek a munkanélküli, munkások táborába sülyednek, — hát nézzen körül, a fele már ott van mint a gyárak napi számos népe. Lehet, hogy egy második ,,Bacher-malom“-szanálás az ő sok ezer milliárdjával egy ideig még víz felett tartaná a sülyedő hajót, de meg nem menthetné. Azt a fájdalmas finánc-operációt a mindenható pénzuralma diktálta. Tehát a kisipar ne is álmodjon holmi mentőakcióról az állammal szemben, mely még a hadikölcsönt se fizeti vissza . . . becsületbeli kötelesség dacára se. A kisiparosok proletárizálódása történelmi folyamat, mely az óriási nagytőke, minden vagyont magába felszívó gazdálkodásának eredményszámlája, de még nincs lezárva . . . Végeredménye, nem lehet más, mint az összes életjavak termelésének szocializálása, az összes emberiség javára . . . Ezzel terhes, korunk kapitalista árutermelési rendszere, mely mint a szabad térben kilőtt golyó, addig meg nem áll míg földre nem ér. A szülés fájdalmainak vajúdásában szenvedünk . . . Illenék, hogy az iparosvezér urak ezeket a nyilvánvaló problémákat figyelmen kívül ne hagyják. A tagadás úgyis hiábavaló — a tények hatalmával szemben. Harc az Iparkamaráért. Nagy a zajlás az ipartestületek székesfehérvári kongresszusa óta. A személyes ellenfelek harca, mely ottan leplezetlenül elemi erővel kitört, már az előző évi gyászos emlékű mohácsi kongresszuson is erősen kisértett, csak valamilyen alkalmat, formát keresett a kirobbanásra, mi a székesfehérvári kongresszuson meg is történt. Ez az esemény aztán feltárta az ország 400.000 kisiparosának szánandó, reménytelen helyzetét. Ugyanis az ország kisiparosainak majdnem 400 ipartestülete, egy problematikus értékű országos szövetségbe szerveződött, mely most gyarapodás helyett két külön táborra szakadt, melyeket komplikál még a külön célokat követő, „keresztény iparosok szövetsége“ hátbatámadása is. Egyik a szegedi tábor, méltóságos Pálfi Dániel vezérlete alatt; a másik tábor a fővárosi, és más vidéki ipartestületi vezérek tábora, a szintén *) A gyártelep helye. Termelőszövetkezetek kérdéséhez. Tisztelt Szerkesztő Úr! Több oldalról, illetve több szak-és közgazdasági lapból olvastam a cipészkisiparban létesítendő termelőszövetkezetekre irányuló mozgalomról. Indíttatva érzem a magam szerény álláspontomat az alábbiakban röviden ismertetni, ami a termelő szövetkezeteket illeti. Nagyon ideális a termelő szövetkezetek eszméje, de ha figyeljük a mai termelést, értve a gyáripart is, és azt a titáni harcot amit a ma még nagytőkével rendelkező érdekcsoportok általában vívnak elhelyezési piacokért egymás ellen, akkor önkéntelenül megállapítjuk, hogy jelenleg, a még talán soha nem észlelt zavar uralkodik, a már kitermelt iparcikkek elhelyezése eladása körül, fogyasztók hiányában, — ez vonja maga után a nagy munkanélküliséget, üzemredukációt, ezért halljuk s olvassuk világszerte pl. Amerikában a teljesen kifejlett gyáripari áramban is üzemredukációt kénytelenek meghonosítani. — Tehát konstatáljuk azt a ránk