Czipész Szaklap, 1929 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1929-01-01 / 1. szám
Előfizetési díjak Félévre 7 pengő. Egy évre 14 pengő. Megjelenik minden hónap-én divat- és szabás melléklettel. Munkatársak: Németh Imre, Szabó Lajos, Schaffer Márkus, Herédi Gyula cipészek. Aranyérem: Pécs. Szerkesztőség : SZENTENDRE, Budapest környéke. Egyes szám ára 1 pengő 20 f. Külföldre egy évre 16. P. Apróhirdetések ára 5 pengő. A melléklet minden előfizetőnek ingyen jár. A melléklet külön is kapható. Ezüst érem: Budapest. Kiadóhivatal: SZENTENDRE Katalin u. 28. sz. Depóid József. Szerkeszti és kiadja BOCH JÓZSEF cipészipari szaktanító Az Országos Cipészkisiparos Szövetség központjának, a Vidéki Cipész-, Csizmadia és Papucskészítő kisiparosok Országos Szövetségének az Aradi, Brassói, Bajai, Berettyóújfalui, Czeglédi, Erzsébetfalvai, Esztergomi, Győrvárosi, Gyulai, Kalocsai, Kecskeméti, Kolozsvári, Miskolczi, Mezőkövesdi, Nagyszombati, Nagykárolyi, Pécsi, Szabadkai, Szatmárnémeti, Szegedi, Újpesti Ipartestületi Cipész-Szakosztályok, és az „Első Budapesti Magán Cipész-Szakiskola“ hivatalos lapja. Előfizetési díjak félévre: Cseh-Szlovákiába, Jugoszláviába és Romániába 7 Pengő. Egyezerkilencszázhuszonkilenc. Újévi hírnök. Évek jönnek — évek mennek, Nem vesszük mi hasznát ennek A létérti küzdelemnek — Nincs értelme az életnek . . . Hol a munka éhes rongyos Mert a neve „kisiparos“. A henyeség pucos, rangos A mulató tőle hangos. A kisiparos meg azt hiszi: A „Hiszek egy* . . . megsegíti, Dicséretet kap is szépen — Csak segítséget ne kérjen. Hiszi ennek igy kell lenni. Ez ellen nem lehet tenni. Viseli tűréssel sorsát így várja: mennyei jussát. Alfa. Újévi elmélkedések. Mi kisiparosok — egyenként és együtesen — mi vagyunk a társadalmi együttélés legszánandóbb rétege. Mindenkor és mindenütt ellenségünk szekerét toljuk-húzzuk. Akik erősek, tekintélyesek — bár vesztünket ők okozzák — azoknak hizelgünk, szinte kezet csókolunk. De a gyengébbnek vélt másikra lenézően tekintünk — sőt képünk is. Gondoljuk csak végig, hogy a halálos bűnök halmazából származott világháború elindítás óta mennyi mindent szenvedtünk . . . A háború haszonélvezői miatt! Először is el kellett hagynunk, bár szerény, de megélhetésünket biztosító mesterségünket, üzletünket, feleségünket, gyermekeinket azzal a lélekölő sejtéssel, hogy elesünk a csatatéren, sohase látjuk többé egymást. Esetleg csonkánbénán jövünk a hadakból vissza, mellünkön térem pénz és koldustarisznya. Kimondhatatlan sok szenvedés után, 4 és fél esztendei háború után végre visszatérhettünk — már akik nem maradtak a csatatéren — arra az elpusztult A szabászat magántanulása bármely napon megkezdhető.