Építészeti szemle, 1895. január-június (4. évfolyam, 1-6. szám)

1895-01-31 / 1. szám

SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST, VII., SZÖVETSÉG-UTCA 45., hová a kéziratok küldendők. ------ MEGJELEN ÉVENKINT 12 FÜZET, ----­Kéziratokat vissza nem küldünk. ELŐFIZETÉS: Egész évre 8 írt. ❖ Félévre 4 írt. ❖ Negyed évre 2 írt. Hirdetéseket felvesz: MAGYAR NYOMDA, VIII., JÓZSEF-UTCA 45. sz. a. ■-■ ■ ........ •" ■' ; •:* .. : '"Г IV. ÉVFOLYAM. I. FÜZET. BUDAPEST 1895 ÉPÍTÉSZETI SZEMLE SZERKESZTI: BOBULA JÁNOS. AZ ÉV KEZDETÉN. Lapunk negyedik évfolyamának a kezdetén konstatálhatjuk, hogy tevé­kenységünk az elmúlt három éven át nem volt ugyan meddő, hanem bizony, mi tűrés-tagadás benne, igen szerény eredményű.­­ Arra akarunk utalni, hogy saját jól felfogott érdekünk megköveteli a buzgó tevékenységet, különö­sen a nyilvánosság, a publicistika terén. Ismételve sajnálattal mondhatjuk, hogy kartársaink nem szeretnek írni, nem tekintik hivatásuknak, eszméiket a nyilvánosság előtt pertraktálni, ki nem bánomságnak, e letargiának az eredménye azután az, hogy szántanak és koronálnak a hátunkon mindazok, akik arra kedvet kapnak. És az építészek kara mit tesz ezzel szemben? Semmit. Eltűrünk mi mindent. Úgy látszik, hogy már nincs az a sottiza, amit a magyar építészekkel megtenni ne lehessen. Kit kell ezért okozni? Önönmagunkat. Határtalan indolenciával eltűrjük az egynéhány nagyképű ember hatal­maskodását, akik önző céljaikat hajhászva, mindent eltipornak, ami útjukat állja. Mi pedig türelmesen hagyjuk magunkat elgázolni. A bűnnel határos könnyelműséggel eltűrtük így például az ezredéves műemlék kifundálását olyan ember által, aki még a saját talaján, a szobrá­szat talaján sem volt képes produkálni olyant, amiről legalább azt lehetne mondani, hogy van némi élet műveiben, mert szobrai mind megannyi, csak életnélkü­li figurák. Az építőművészek élhetetlensége eltűrte, hogy ez az ember diktáljon nekik és lealázza őket a charlatanizmus legalacsonyabb nemével. Ilyen műemlékekeken más művelt nemzetek művészei évtizedeken át gondolkoznak és munkálkodnak. A mi vállalkozó, érdemetlenül dédelgetett és még érdemetlenebbül anyagilag, mérték nélkül, támogatott «művé­szünk» — olyan műalkotást, mely ezredévekre szól, és mely nálunk még a múlt ezredévet is van hivatva kifejezésre juttatni, rövid pár hét alatt össze­­kalapác­solt és azt egész komolyan kivitelre ajánlgatta. Igaz ugyan, hogy a városliget végén évek óta disztelenkedő, negyvenezer forintos fogpiszkáló helyébe egy másik nagyobb fogpiszkálót tervezget és erre akasztja a ringel­­spiljét, melyen a hét pogány magyar vezér bátran ringlizhetik, mert hiszen a keresztény génius megkoszorúzza őket, — de azért erre a másik fogpisz­­kálóra már a mi praktikus «művészünk»-nek nem negyven-, hanem nyolcszáz­

Next