Építészeti szemle, 1897 (6. évfolyam, 1-12. szám)

1897-01-31 / 1. szám

I. Füzet. Шп '/о VI. Évfolyam. Budapest, 1897. 1960 ÉPÍTÉSZÉT! szerkeszti: BOBULA JANOS SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST, VII., SZÖVETSÉG-U. 45. | ho.vá a kéziratok küldendők. Megjelen évenkint 12 füzet. Kéziratokat vissza nem küldünk. ELŐFIZETÉS: Egész évre 8 frt. — Félévre 4 frt. .— Negyedévre 2 frt.-$r Hirdetéseket felvesz SINGER GYULA hirdetési irodája, -Jf IV., Irányi-utca 7. sz. a. (Kalap-utca sarkán.) UJ ÉVKOR. Hihetetlen gyorsasággal emelkedtünk odáig, hogy semmiféle anta- gönisztikus rosszhiszeműség nem képes többé kétségessé tenni nemzeti életrevalóságunkat és kulturális fejlődésünk nagyvilági érvényét. Ámde a rohamos fejlődésnek is megvannak a maga természetes hátrányai; hullámzásaiból magyarázható ki a több részről elpalástol- hatlanul felötlő hézagosság és a szerves összefüggés hiánya, melyek miatt működésűnk sikere olykor előreláthatólag nem lehet teljes és nem felelhet meg a hozzája kötött jogosult várakozásoknak. Eme — valljuk meg — napirenden levő csalódások kivált a művészet és az esztétikai célokkal kapcsolatos kísérletek és alkotások terén fordulnak elő. Pedig épen az illető újítások és alkotások vannak hivatva lehetőleg széppé és a nagyvilág bámulatára méltóvá tenni jele­nünket s alapot szolgáltatni jövendők dicsőséges gyarapodására szánt, anyagi és szellemi tőkéjéhez. Azonban dacára a sok ékes szóbeszéd­nek, a cselekvés terén nem vagyunk eléggé hazafiak, a hol anyagi kér­désről, személyes érdekről van szó; nemigen kerekedhet fölül a vezér­elv, hogy valamint a költői művek a bennök nyilvánuló nemzeti köz­szellem érvényesülése által válnak világirodalmi jelentményüekké: úgy a művészet is csak akkor ajándékozhatja meg nemzetét maradandó értékű emlékekkel és alkotásokkal, midőn azok a nemzet közszükségletéből keletkeznek s a társa­dalom lelkesülő műszeretete és fokozott műigénye ad szárnyakat a művészek ambíciójának, vagyis a művészek a közönséggel egyetértőén szövetkezve, hozzák létre műveiket Eme természetes viszony hiányát nálunk minden mozzanatban észlelhetjük. Hanem mig egy részről a művészek és szakemberek szuvrén kicsinyléssel szigetelik el magukat és csak egymás közt hallatják elégületlenségük kifakadásait, más részről a közönség sem bírja meglelni a vezérfonalat, mely őt a művészeti kérdésekkel köze­lebbi kapcsolatba hozhatná: mert mi tetszelgünk abban a nézetben, hogy — «par excellence» politikai nemzet vagyunk s azért zsurnalisz­tikánk egyoldalú törekvése révén közönségünk könnyű szerrel bele hagyja magát meríteni ama mértéktelen politizálásba, mely más, fontos kérdések rovására, szükségtelenül abszorbeálja idejét és íigyelmél.

Next

/
Thumbnails
Contents