Cigányfúró, 1996. 5. szám, október
Rüdiger Vossen: A nagy vándorlás
Ezenközben a dómok egy csoportja Szíriában maradhatott, mindenesetre nem kizárt, hogy a ma Szíriában, Jordániában, Izraelben és Egyiptomban élő dómok, navarok (kovács) vagy nuri (tűzimádó) és a helebik (Líbiában és Egyiptomban halebi) – a valamikori bevándorlók utódai. A navarokkal Perzsiában nyelvi rokonságban állnak a kurbatok (gurbati, gorbati arabul idegen) és a karacik (karac fekete), akik közösen az úgynevezett ben-cigányok csoportját alkotják. Eltekintve a kiejtés sajátosságaitól, ezek a csoportok különösen magas számú arab jövevényszóval rendelkeznek, ellentétben a phen-csoportok nyelvével, akiknek nincsenek arab kifejezéseik, ugyanakkor örmény jövevényszavak képezik alapszókincsük egy részét. Ehhez a phen-csoporthoz tartoznak a bošák (posa) Örményországban és a Kaukázusban. Figyelemreméltó módon, ide tartozik még az összes európai cigány dialektus is. A CIGÁNY NÉV EREDETE A nyelvészeti leletekből arra lehet következtetni, hogy a phen-cigányok csoportja még Közép-Ázsia elarabosodása előtt Örményországba, illetve a Bizánci Birodalom befolyási területére érkezett. Ott, feltételezések szerint, kapcsolatba kerültek egy gnosztikus szekta, az Atsigani/Athinganoi követőivel, akik főképp Frígiában – Nyugat-Anatólia – voltak honosak. A szektát feltehetőleg Simon, a mágus alapította az apostolok idejében Szamáriában. Varázserejűnek tartották. Az „Apostolok cselkedetei” szerint (8.fejezet, 9-11. Vers): „Volt azonban a városban egy Simon nevű férfiú, ki azelőtt bűbájosságot űzött, és elnémította Szamária népét, azt állítván, hogy ő valami nagy. Mindnyájan, apraja-nagyja hallgattak reá, s azt mondák: Ő az Isten nagynak nevezett ereje. Hallgatták pedig azért, mert jó ideje ámította őket bűbájosságaival.” Lehetséges, hogy a cigányok vagy ezen szekta tagjaival, vagy pedig a manicheusokkal álltak kapcsolatban. A manicheusok szintén egy gnosztikus, akkoriban igen elterjedt vallási csoport tagjai voltak. Az Athinganoi és manicheusok követői egyaránt számos, a testi tisztaságot és tisztátalanságot érintő tiltással és paranccsal éltek. Nem kizárható, hogy a cigányok meghatározott elképzelései a testi és rituális tisztaságról a szekta valamikori befolyására alakult ki. Mindenesetre a görög athinganoi kifejezés „az érinthetetlenek''-et jelenti, miszerint mindennemű hitetlennel vagy tisztátalannal való testi kontaktus kerülendő. Az ezekkel való kapcsolat ugyanis az athinganoi követőit szintén tisztátalanná tette volna. Lehetséges, hogy az indiai kasztrendszerből származó tisztasági törvényeket, amelyek a három legfelsőbb kaszthoz (bráhminok=papok, ksatriyák=harcosok, vagsiyák=parasztok) tartozókat a szolgák (sudrák) kasztjától elválasztották, összekeverték az athinganoi törvényekkel, ami az elnevezésükhöz vezetett. Valószínűleg az athinganoi kifejezésre vezethető vissza egyaránt az atsiganos (görög), cygan (lengyel), cykan (orosz), cigano (portugál), tsigane (francia) és a cinghiane (török) kifejezések, mint ahogy a mi „cigányok” gyűjtőfogalmunk is. Wiener (1909.) egy távolabbi összefüggésre is fölhívja a figyelmet, miszerint a cigányok nem egyeznek meg a jatokkal, illetve a cottokkal, hanem azokat mint kovácsok követték. Az óperzsa nyelvben, a pehlevi-ben a kovács asinkar-t, szó szerint „vassal dolgozó”-t jelent. A mai török és perzsa nyelvekben a napjainkban is használatos asinkar vagy ahingar kifejezések lettek a valamikori szektát fedő kifejezéssel, az athinganosszal összefüggésbe hozva, illetve neveik fölcserélve. Ez elfogadhatónak tűnik, mivel a cigányokat, mint kovácsokat, mindig is varázslóknak, asszonyaikat pedig jósnőknek tekintették. Így egy szektához való kapcsolat, melynek tagjai – mint az alapítójuk, Simon is – varázslóként, kígyóbűvölőként, jósként és hasbeszélőként léptek föl, az akkori bizánci lakosság szemében kézenfekvőnek tűnhetett. A „cigány” gyűjtőnév mellett egyes európai országokban olyan elnevezések használatosak, melyek az „egyiptomi” elnevezésből vezethetők le – mint ahogy a továbbiakban látni fogjuk. CIGÁNYOK „KIS-EGYIPTOMBAN” A Bizánci Birodalomba érkezésüktől számítva, a cigányok történelmi bizonyítékok alapján a tudomány számára egyre követhetőbbekké válnak. 1100-ban egy grúz szerzetes Athosz hegyén lejegyzi egy „Atsinkano” nevű csoport érkezését, mely írás szerint varázslóknak és csibész csirkefogóknak nevezi őket. 1322-ben Symon Simeonis krétai cigányokról mint sátor- és barlanglakókról ír. 1346-ban Korfu szigetén vazallusokként tartják őket számon. A legérdekesebb hírek azonban Modonból, egy peloponnészoszi kikötővárosból származnak. Modon kikötője a zarándoklások idején Velencéből Jaffába és a szentföldi Jeruzsálembe menet fontos állomásként szolgált. A hajók itt az élelmiszerkészlet felfrissítése és a kitűnő Romeneybor felpakolása miatt gyakran kikötöttek. Niccolo Frescobaldi, aki 1384-ben járt a városban, ír többek között a városfalon kívül tanyázó „romitik ”-ről, akiket ő bűneikért vezeklőknek vélt. A rajnai Alexander őrgróf 1495-ben azonosította ezeket a „vezeklőket” egyiptomiakként vagy cigányokként. Így ír: „Modon meglehetősen jelentős város /nem túlságosan szép, / egy püspökség sok zsidóval és göröggel, kevés keresztény emberrel. / Modon mellett fekszik a Gype-hegy, / van úgy ott vagy kétszáz házikó vagy kunyhó, / ott laknak az egyiptomiak, akiket pogányoknak neveznek. / Egynéhányan úgy hívják ezt a hegyet és a hozzá tartozókat, / hogy Kis-Egyiptom.” (Winstedt, 1909.) Mint ahogy a későbbiekben látni fogjuk, az első Közép-Európában fölbukkanó cigányok mint „kis-egyiptomi” vezeklők és zarándokok léptek föl. Így a későbbiekben megesett, hogy a krónikások összekeverték őket az „igazi” egyiptomiakkal. A „Kis-Egyiptom” elnevezésből származik a cigányok második, Európában legelterjedtebb gyűjtőneve: Spanyolországban egyptianos, egipcianos, gitanos; Angliában egipsions, gypsies; Hollandiában egyptiers, egiptenaren, gyptenaers, heidenen/heidens,pogányok; Franciaországban egyptiens (bohemiens, tsiganes), Görögországban gifti, Albániában ergit, Magyarországon egyes cigányok korábbról származó saját elnevezése alapján fáraó, fáraó népe, fáraó nemzetség. Kis-Egyiptom tehát megegyezik a